Akkor este csak összebújva pillegtünk a kényelmes ágyában, és mégjobban megismertük egymást. Számomra mindennél többet jelentett az, hogy feltárulkozott előttem, és töviről hegyire megismerhettem rövid életét. Szinte faltam szavait, ahogyan a zenéről áradozott, majd az utazgatásairól. Sok közös tulajdonság jellemez mindkettőnket, és ez az, ami igazán megfogott benne. Persze, a csodálatos és gyermeki személyisége is számottevő ezekben az érzésekben.

Két hónap telt el az éjszaka óta, és ha lehet, még közelebb tudhattam magam mellé Sheila-t. Találkoztam már szüleivel és testvérével is egy kellemes vacsora keretein belül. A húga és az anyukája azonnal befogadott a családba, viszont apukájával meggyűlt a bajom. Teljesen megértettem, hiszen a lánya egy híres emberrel szűrte össze a levet, aki bármikor találhatna Sheila-nál jobbat. Találhatnék, de nem akarok, mert számomra ő az igazi nő, senki más. Érte dobbant meg a szívem, miatta kelek fel minden nap, és miatta akarok jobb ember lenni. Végül már mosolyogva elfogadta szándékaimat a lányával kapcsolatban, és vidáman, felszabadultan társalogtunk mi, férfiak is.

Aztán következett az én családom. Anya azonnal körbeörvendte az új tagot, a bátyjáimmal is hamar megtalálta a közös hangot, apu pedig csak büszke volt rám. Semelyik kapcsolatomat sem fogadták ennyire jól, így külön örültem a visszajelzéseknek.

Aztán jött a bandának való bemutatás. Egyik délután áthívtam magamhoz a srácokat Sheila-val. Ashton csak pimasz vigyorral veregetett vállba, és hozzátette, hogy jól választottam. Calum és Michael sem reagált másképp, imádták a lányt, és jól elszórakoztak vele.

Boldog voltam, hiszen a környezetem elfogadta a feltétel nélküli szeretetem Sheila iránt, a lány pedig végre elismerte, hogy fülig belémzúgott. Hivatalosan is a barátnőm lett, és ez pedig kihatott a munkámra is. Ontottam magamból a szerelmesebbnél szerelmesebb balladákat, mikor egyedül lébecoltam a lakásomban, és senki nem ért rá engem boldogítani.

Ezalatt a nyolc hét alatt számtalan helyre el is utaztunk Ausztrálián belül a barátnőmmel, és olyan városokban is jártunk, ahol azelőtt még soha. Borzasztó hálás volt érte, és ezt nem győzte szavakba és tettekbe sűríteni. Életem legszebb időszakát éltem, és hálás voltam az égieknek, amiért sok szenvedés után ismét a mennyországban éreztem magam.

Egy augusztus közepi délutánon, Sheila szüleinek házánál leparkolva kiszálltam a kocsiból, és bekopogva vártam, míg az apja feltárta előttem az ajtót, majd egy kézfogás után beengedett a lakásba. Arcán egy meglehetősen nagy terhet hordozott, engem pedig ez megrémisztett.

– Történt valami? - kérdeztem rá, és az én szívem is izgalmi állapotba került. Attól féltem, hogy valami komoly a probléma.

– Sheila... - csak ennyit tudott tudtomra adni, de nem adtam fel a várakozást. Idegesen bíztattam, hogy folytassa. – Nem tudom mi van vele, de tegnap óta nagyon rosszul van... - nem kellett többet mondania, azonnal elviharzottam mellette, fel a lépcsőn, egyenesen a lány szobájába. Szinte berontottam az ajtón, de nem tudtam mire számítsak.

Sheila az ágyában feküdt, miközben oldalra fordulva adta ki magából a gyomra tartalmát, egy felmosó vödörbe, amit édesanyja tartott oda neki. Szörnyű látvány volt szerelmemet szenvedni látni. Arca sápadtságot sugárzott, szemei alatt hatalmas fekete karikák tétlenkedtek.

Azonnal mellette termettem, háta mögé helyezkedtem, és biztatóan megszorítottam aprócska kezeit.

Amint abbahagyta az ürítést, fejét bevetette az ágyba, és bágyadtan nyitotta ki szemeit, amivel egyenesen rám pillantott. Amelyik kezemmel nem a kezét szorítottam, megsimogattam arcát, ami tűz forró volt az én hőmérsékletemhez képest. Halványan elmosolyodott, amint tudatosult benne, kit is látott.

– Szia, Luke! - hangját alig hallottam, nehezen ejtette ki a szavakat.

Szörnyű volt őt abban a helyzetben látni. Bármit megtettem volna, hogy enyhítsek fájdalmán. Akár át is vállaltam volna ezt a borzalmas betegséget.

– Sheila - pusziltam meg kézfejét. – Mi történt veled?

– Fogalmunk sincs - válaszolta helyette édesanyja. – Szerintem elkapott valami vírust, de nemsokára érkezik az orvos, tőle talán többet megtudunk.

– Semmi baj nem lesz, megígérhetem, szerelmem! - cirógattam ujjbegyeit, ő pedig csak pillegve bólogatott, ezzel igazamat bizonygatva.

Az orvos negyed óra leforgása alatt már vizsgálta is a lányt, addig pedig Sheila édesanyjával a szobája előtt, idegesen várakoztunk. Fel s alá járkáltam, rettentően ideges voltam. El sem tudtam képzelni, mi történhetett a számomra hűn szeretett lánnyal, aki láthatóan nem élvezte azt a helyzetet, amibe bekerült.

– Luke, lassíts le egy kicsit! - tette kezeit vállamra Sheila anyukája, próbálva leállítani cselekedetemben, de ettől csak jobban kalapált a szívem. Nem tudtam volna elviselni, ha egy megfázásnál komolyabb is történne vele.

Ekkor az orvos lépett ki a szobából, nyugodt tekintettel őszes arcán.

– Csak egy kis megfázás, hamar kilábal belőle, de hagyják pihenni! - mosolyodott el, miközben felváltva ránk pillantott.

– Köszönjük, doktor úr! - ráztam vele kezet, és máris a szerelmem mellett találtam magam, mellette feküdve, ujjait pedig az enyémre kulcsolta.

– Nem akarlak megfertőzni téged, Luke! - erőtlenül suttogott, miközben homlokát az enyém ellen nyomva, és barna íriszeit mélyen a szemembe fúrta.

– Erős szervezetem van - kacsintottam rá jókedvűen, majd adtam egy rövid csókot kiszáradt ajkaira. – Mit lehet csinálni ilyenkor? - néztem körbe a szobán, hatalmas gondolkodásba temetkezve.

– Énekelj nekem valamit! - halván mosoly jelent meg sápadt arcán, én pedig azonnal felpattantam, és az ablak alatt lévő gitárhoz lépdeltem, felkaptam, és az első eszembe ötlő dalt, amit róla mintáztam, pengetni kezdtem.

– "If these walls could talk
I'd hope they wouldn't say anything
Because they've seen way too many things
'Cause we'd fall from grace, we're falling
Yeah, we'd fall from grace
If these walls could talk" - legújabb szerzeményem az együtt töltött szenvedélyes estéinket írták le. Szerelem cikázott akkor is közöttünk, szinte bolondultunk egymás érintéséért.

Én voltam neki az első, aki bevezette a gyönyör rejtelmeibe, én mutattam meg neki a szerelmet. Számomra is az ő szerelme nyitotta fel szemeimet, és tudatta velem a legszebb érzések fogalmák.

Amint befejeztem a dallamok énekét, enyhe taps hangzott fel az ágyból, és elismerően vigyorgott rám.

– Ez egy újabb csodálatos 5 Seconds of Summer nóta?

– Az is lehet - kacsintottam, majd újra mellé telepedtem, átkaroltam vállát, míg ő mellkasomra hajtotta fejét. – Tetszett? - kérdeztem, megtörve a kellemes csöndet.

– Ez egy komoly kérdés akart lenni? - kuncogott fel, majd pólómon keresztül egy puszit nyomott azon területre, amin feküdt. Szemöldököm összehúztam, mivel nem értelmeztem eléggé a kérdését. – Mert imádtam!

– Ennek örülök, szerelmem! - haja közé csókoltam, és összebújva pihengettünk, miközben Sheila egyenletes szuszogását lehet hallani, majd szemei lecsukódtak, és elnyomta az álmok világa.

Arcát simogatva néztem, ahogyan alvás közben elmosolyodott, vagy éppen megrángott, álmai történései következtében.

Bármeddig el tudtam volna nézni a legszebb nőt a földön, miközben szorosan öleltük egymást, és az én mellkasom emelkedésére, szívem dobbanásaira hajtotta álomra fejét.