Kirishima

Milyen érzés szenvedni látni azt, akit mindennél jobban szeretsz, akinek szerinted csak a legjobb járna, aki reggel okot ad arra, hogy felkelj? Borzasztó. Kacchan nem is tudom, hogy volt képes egyáltalán még talpon maradni megannyi fájdalom után. A történtek után, találkozgattunk jó párszor és kezdett komolyan venni engem, aminek nagyon örültem.

A suliban ahogy megláttam, oda rohantam hozzá és megakartam ölelni, de hátrált egy lépést.

"Hé, suliban vagyunk.." figyelmeztetett erélyesebb hangján.

"És barátilag sem ölelhetlek meg?"

"Ömm, nem?" kérdezett vissza értetlen arckifejezéssel.

"D-de... de.. de hát.." habogtam összevissza csalódott képpel.

Kacchan rám mosolygott.

Mi?

Kacchan rám mosolygott!

"Suli után ráérsz?" firtatta kíváncsian. 

Hangjából valami furát véltem kivenni.. hogy.. talán... boldog? Jó kedvű? Kezdek félni. 

Nagyot nyelve, válaszoltam, s éreztem, hogy vérbe szökik az arcom.

"A-a-ahhaa..." feleltem egyszerűen, mivel próbáltam lazának tűnni.

Kinevetett, sarkon fordult és megindult az órájára, ahogy én is az enyémre. Azon kattogtam, vajon mit akarhat tőlem délután.. talán.. valami tisztességtelen dolgot, és azért vigyorgott? V-várjunk... ha igen.. akkor.. készen állnék ilyen dolgokra? Mármint, i-izé... még sosem cs-csókolóztam egy fiúval sem. Lánnyal igen, de azt inkább nem idézném elő. Nem is értem, hogy kaphattam le azt a lányt, de akkor megtanultam, hogy ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet. A lány gyönyörű volt, de a lehelete olyan volt, mintha akkor evett volna meg egy üveg hagyma lekvárt.. 

És ez volt az első csókom.

Most mit csináljak, komolyan? Denkitől kérjek tanácsot? Denkitől, aki még mindig túrja az orrát.. ohh, oké. Mina? Mina tudtommal még senkivel sem csókolózott.

Ez az én formám...

Foci edzésen sem tudtam koncentrálni emiatt, úgyhogy rendesen telibe kaptam a labdát. Nap végére lett egy kis púp a fejemen. Úgy kullogtam a bejárati kapuhoz, ahol Kacchan várt.

"Azta.." mért végig kikerekedett szemekkel. "Veled meg mi történt?" hangja immáron aggodalmasba ment át.

"Semmi, csupán az arcomba rúgtak egy foci labdát" világosítottam fel szomorkásan.

"Huh, akkor a semmi úgy tűnik mást jelent nekem, mint neked" nevette el magát. "Gyere, tudok egy helyet, ahol jobban leszel.."

Elindult, én pedig követtem. A suli tető terére vitt, de annak lapul egy olyan részre, ami el volt zárva a diákok elől, mivel egy gyönyörű virágos kert vette körbe azt a helyet. Kacchan elfeküdt a zöld fűben, én pedig mellé. Tekintetét az égre vezette, és láttam rajta, mennyire megnyugtatja a látvány ami elé tárul.

"Nem szép, ami így körbe vesz?" fordította felém fejét.

"D-d-de.."

"Sokszor.. ide jöttem fel írni."

"Hmm, már értem, hogy miért megy akkor ilyen jól.." mosolyodtam el.

Szívem torkomban dübörgött. Ez pont egy olyan hely, ahol...

.. nos, mielőtt észbe kaphattam volna, már fölém kerekedett.

Ijedten néztem rá, de ő csak az ajkaimat volt képes kémlelni kiéhezett tekintetével. Ujjbegyével végig simított rajta, és az, hogy zavarban voltam... kissé gyenge kifejezés.

"Kirishima.." 

"I-Igen?"

"Mit is akarsz tőlem pontosan?" hajolt közelebb, és egyre inkább kezdtem elveszteni a fejemet....

* * * *

hihi, boldog új évet, szeretek mindenkit, láttam, hogy mostanában egyre többen olvasták a történetet és írtatok is kommentben, valamint üzenetben, hogy folytassam, so, igyekszem nem okozni csalódást.

és az igazság az, hogy imaginest jobban szeretek írni már, mint könyveket, szóval oda többször is szoktam alkotni.

úgyhogy ha van kedv less be az anime imaginesbe, és ha kpop fan vagy akkor a kpop imagines könyvembe

csók. :)