Bakugou

"E-el tudnád nekem mesélni, mi is történt?" firtatta Kirishima kissé félve reggel, mikor öltözködött.

Őszintén? Nem vagyok az a fajta srác, aki.. hazudozik...

"Ez eléggé.. komplikált" feleltem, s háttal fordultam neki ágyam szélén.

Szégyelltem az egészet, mert tényleg az én hibám.

"Elmeséled nekem?" lépett oda hozzám Kirishima és leguggolt elém, majd leült a padlóra. Kérőn nézett rám, de én.. kezdtem nehezebben venni a levegőt, ahogy vissza emlékeztem a történtekre. Kezeimbe temettem az arcom, ő pedig óvatosan nyúlt volna felém.

"Hogyan ismered a történetet? Ki mondta el?"

"N-nos, h-hogy a tesód egy sráccal járt é-" motyogott, dadogott, de itt meg is állítottam.

"Nem így történt" vágtam közbe durván. "Az egész az én hibám.."

"Ne mondd ezt, Kacchan.."

Elhúztam kezeim és mélyen a szemeibe néztem.

"Voltál már szerelmes igazán, Kirishima?"

Kirishima döbbent arckifejezést vágott, majd úgy tűnt, kissé elszomorodik. Ölében pihentette kezeit, tekintetét pedig oda vezette.

"Nem i-igazán.. mármint, nem... voltam még együtt senkivel.."

"Miért nem?"

"Talán nem igyekeztem eléggé.. talán nem is akartam... vagy talán mindig is beléd voltam szerelmes?"

Ezt hallván fájdalmasat dobbant a szívem. Mellkasom kezdett összeszorulni.. éreztem, hogy megint érzelmi kitörésem lehet, így ahogy tudtam, vissza fogtam magamat. Nem láthat megint úgy, mint tegnap.. egyáltalán nem vagyok gyenge és sajnálatraméltó. Inkább gyűlölni kellene..

"É-értem. Én.." sóhajtottam egy nagyot gondterhelten. "Már voltam, d-de.. erről nehéz beszélnem."

"Talán jobb lenne, ha kiadnád magadból?"

Aprót biccentettem, de előtte..

"Megígéred, hogy nem hagysz itt, ha elmondtam?" szaladt ki a számon.

"Megígérem."

Hanyatt dőltem ágyamon és a plafont kezdtem bámulni, de belekezdtem.

"Ez a húgom előtt történt. Igazán szerelmes voltam egy srácba, akit Ayatónak hívtak. Ő volt az első, akit igazán szerettem, asszem.. még is, akadtak problémáink a vége felé nagyon sokat veszekedtünk, kezdtem azt érezni, hogy nem tudom boldoggá tenni akármit is teszek, így feladtam őt és.. szakítottam vele" magyaráztam megtörve.

Kirishima mellém feküdt és csöndben figyelt.

"Valóban voltak képei a húgomról az exének, de nem ő szivárogtatta ki őket, hanem Ayato. Bosszúból csinálta az egészet, amiért.. elhagytam.. csak hogy nekem fájjon, de az egész nagyon rossz fordulatot vett. Sejtettem, hogy ő volt, azon az estén pedig átmentem hozzá. Lázasan tagadta az egészet, de aztán annyira kihozott a sodromból, hogy megütöttem és üvöltöztem vele, hogy legalább vallja be. Csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, mint például, hogy sosem szerettem és a többi.. csak azt vettem észre, mennyire tartja magát, még is elsírta magát akkor.. magára hagytam és haza siettem, de.. túl késő volt már.. addigra a húgomból elszállt az élet, végleg.. nem akartam felfogni mi történt, és.. és.. reggelig a szobájába kuporogtam. Reggel pedig kaptam egy hívást, hogy Ayato balesetet szenvedett, s hogy nem élte túl.." valltam színt nagy nehezen.

Nem mertem Kirishimára nézni, meglepetésemre átölelt, mellkasomra hajtotta a fejét és éreztem, hogy könnyeivel átáztatja a pólómat.

"Hogy.. hogyan voltál képes ezt így magadban tartani? Ez szörnyű! Hogy lehetsz ilyen erős?" fakadt ki keservesen.

"Az nem igazán erős, aki mindennap a halálra gondol.. én inkább gyáva vagyok, Kirishima.."