De hát.. egy nappal ezelőtt Levi velem volt. Elkapott a pánik őket bámulva, ha bevallanám, hogy meleg vagyok, tuti itt vernének helyben agyon. 

Gondolatmenetem megszakította Levi fájdalmas ordítása. A földre esett és rám nézett, kérőn..

Tégy már valamit, te kibaszott gyáva szar alak!

És én végig néztem, ahogy bántják ártatlanul azt, akit szeretek. Annyira féltem abban a pillanatban, hogy lábaim legyökereztek és semmit sem mertem szólni. 

A történtek után, kocsiba ültünk és kidobták őt otthonánál. Ayato nem hagyta, hogy kiszálljak, velük mentem vissza valami házi buliba, de amint lehetett leléptem és Levihez rohantam. Berontottam szó szerint a lakásukba és a szobájába mentem, de nem volt ott. Hallottam a fürdő vízének csobogását, így a fürdőhöz vezetett utam. Kinyitottam az ajtót. A zuhany alatt állt, csempének döntve a homlokát. Hallottam, ahogyan zokog.

- Levi! Sajnálom, esküszöm! Nem akartam, én annyira megijedtem - habogtam zavartan, szívem pedig hevesen vert.

Rettegtem a következményektől.

- Tűnj el az életemből! - ordított rám.

A víz keveredett vérével és elég komoly sebeket szerzett. Mind ezt miattam. Sírva fakadtam. Sosem nézett még rám, ennyire érezhető gyűlölettel.

- Kérlek, ha-hadd tegyem jóvá! 

- Nem kell jóvá tenned. Gusztustalan vagy. Tudtad jól, hogy veled voltam azon az estén és nem vallottad volna be, mert még mindig nem vagy képes elfogadni azt, hogy kibaszottul meleg vagy! Érdekel mit gondolnak olyan patkányok, mint Ayato! Egy nulla vagy Eren, teljesen félre ismertelek téged.. - fakadt ki, s elsírta magát. Keserves hangja lyukat ütött szívembe. - Nem is ez érdekel, hogy elvertek, mert nem fáj annyira, mint amit velem tettél!

- N-Ne csináld ezt velem, kérlek! - hangom sebezhető volt, de csak neki voltam hajlandó könyörögni. - Ha nem vagy velem, nem is élek. Bármit megteszek! Levi!

- Szakítottam veled. Egy hazug seggfej vagy. Megígérted nekem.. megígérted - halkult el a végén. - Sosem szerettem senkit ennyire, pont ezért! Féltem, hogy elárulnak, bazdmeg! Miért csináltad ezt velem?

Beharaptam alsó ajkamat. 

- Ne hagyj el! Kérlek.. 

Levi kiszállt a zuhany alól, magára tekert egy törölközőt és elém állt. 

- Nem megy, Eren. 

Zokogni kezdtem.

- Azt hittem, soha nem hagysz el! - szóltam oda neki meggyötört hangomon.

Levi fájdalmas mosolyra húzta száját.

- Azt hittem, soha nem hagysz így cserben!

És ez volt az utolsó mondat, ami megpecsételte sorsunkat. Kitessékelt szinte. Rohanni kezdtem és az utcán ordítoztam, hogy kiadjam magamból az egészet.

Tudtam, mivel tehetném jóvá. 

Visszamentem a buliba. Kurvára ellöktem a DJ-t, megfogtam a mikrofont és nem érdekelt, ha azon az estén meghalok.. 

.. ennyivel tartoztam.

- Meleg vagyok! - mondtam bele, mire mindenki elnevette magát. - Komolyan. A srác akit elvertetek.. vele feküdtem le azon az estén, amikor ti azt hittétek, hogy meg lett erőszakolva Hotaru!

Ayato lila szemei kikerekedtek a döbbenettől. Megragadott és az udvarra vezetett. Bele lökött a nagy hó kupacba, kabátomba markolt és behúzott egyet, majd még egyet. Nem ellenkeztem. Büntetésemnek éreztem, amiért hagytam, hogy Levit bántsák. Ayatóhoz társult Kageyama, aztán elsötétült minden.

- Eren.. Eren - szólongatott Christa és Mikasa.

Egy kórházban tértem magamhoz.

- Végre, végre! - ujjongott könnyes szemekkel Christa. - Már két napja itt alszol - simított meg óvatosan.

- L-Levi.. hol van?

Mikasa és Christa elkeseredetten bámultak egymásra, majd rám.

- Be-bent volt amikor bekerültél, jobbulást kívánt, nekünk kitartást és.. hát.. - magyarázta Christa bizonytalanul.

- Elment - fejezte be helyette is Mikasa. - Úgy értem, örökre itt hagyta ezt a várost..

Akármennyire szerettem volna visszafogni a sírást, nem tudtam. Mikasa és Christa próbált vigasztalni annyival, hogy átöleltek és mindennap bejöttek hozzám.

Eltört a jobb kezem, betört az orrom, felszakadt a szám, a bordámon megannyi repedés volt, valamint mindenhol kéken vagy zölden festettem. Fel se lehetett ismerni arcomról. 

Aztán hazaengedtek, ami maga volt a pokol. Minden egyes nap azon töprengtem, hogyan vessek véget az életemnek. Az űr, amit maga után hagyott, a gyűlölet amit magam iránt éreztem, visszahozta a régi énem. Úgy tűnik, csak áltattam magam, hogy lehetek más milyen. Ugyan olyan lúzer vagyok, mint az apám. Hagytam őt szenvedni, megfutamodtam abban a pillanatban. Miért? Pedig a szívem szakadt meg.

Meleg vagyok?

Igen.

Undorító?

De még mennyire.

Borzasztó a személyiségem?

Gyáva vagyok, igen.

Elviselhetetlen vagyok?

Is, de sokkal inkább hazug.

Kisétált az életemből az a személy, aki éltetett, akitől erőre kaptam.

Nem tudtam mennyire fontos, amíg el nem veszítettem az első, igazi szerelmemet, Levi Ackermant.

| sírok. zsepit. valamit. imádtam írni. imádom. ahw, sajnálom gyerekek, de szerintem hozok majd egy ilyen fact részt, amiben azért kicsit magyarázkodom. természetesen ha van hozzám kérdésetek leírhatjátok :3 és nem tudom mennyire lett így teljes egész ez a történet.. :o|