Őszintén.. nem volt kedvem suliba menni, de Levi a fejébe vette, hogy innentől kezdve figyelni fog rám és együtt tanulunk meg ilyesmik... de hogy minek erőlködik ennyire? Ilyen szerencsétlenségből, mint én, nem fog tudni amúgy se semmit kihozni. Leültem hátra Christához, aki szokásához híven nagy boldogsággal fogadott.

Rögvest átölelt.

- EroEreeeeeeeen! - sipítozta jó kedvűen és szorosan tartott karjai közt. Már szinte össze akarta roppantani csontjaimat.

- Hé, nyugi! - nyöszörögtem és próbáltam szabadulni, de így se hagyta abba.

- Hé, Petraaa! - szólalt fel hangosan, amikor meglátta azt a...

... Ribancot?

Igen, ribancot.

Elengedett és oda sietett hozzá. Levi elöl ült, Petra pedig még csak rá sem nézett. Jesszus, mennyire kiálthatatlan egy nőszemély ez. A székemben ültem békésen, mire oda jött hozzám Christával együtt.

- Hello, Eren! - üdvözölt kedvesen, de csak fintorogtam, mire Christa fejbe vágott.

- Nem tanítottak meg köszönni, te majom? - dorgált meg anyásan.

Ez a lány mikor döntötte el, hogy a gyámom lesz? Esküszöm, elegem van a nőkből.

- Még egyszer fejbe vágsz, én esküszöm rád szabadítok egy lányt, hogy törje el a csinos kezeidet amivel folyton folyvást letámadsz. Fogtad? - mordultam fel a kelleténél durvábban.

Ennyire jóban nem vagyunk, hogy ütögessen, de komolyan. Christa egyből a mosdóba rohant könnyes szemekkel.

- Jól megcsináltad, mi? EroEren... - mosolygott önelégülten Petra és az asztalomra ült.

- Hallod, mi lenne, ha nem mocskolnád be ezt az asztalt? Mit vétett neked?

- Milyen harapós vagy ma. Szeretnék veled négyszemközt beszélni.

- Miről kéne?

- Csak gyere velem, oké? - vigyorgott továbbra is.

Aprót biccentettem és kisétáltam vele a teremből. Láttam, hogy Levi felnéz rám, de kacsintottam felé egyet nyugtatásképp, hogy nem is lesz semmibaj.

Persze, gondoltam én.

Petra a suli egyik lezárt részéhez invitált.

- Mit akarsz?

- Összejöttetek, mi?

- És ha igen?

- Levi apja nem fogja díjazni.

Mire reagálhattam volna vagy három csávó elő ugrott az egyik lefogott, míg a másik kettő úgy ütött és vert, ahol csak ért.

- Ők utálják a melegeket, szóval itt leszel még egy darabig - közölte Petra egy ördögi kacaj keretében. - Ha lehet, ne öljétek meg! - adta ki a parancsot búcsúzóul, majd otthagyott velük.

Próbáltam ellenkezni, minden erőmből, de annyi ütés ért a fejemen, hogy szép lassan elhomályosodott minden.

Később magamhoz tértem az elhagyatott teremben. A padlón hevertem, mint egy kivert kutya, de szó szerint. Nagy nehezen átfordultam a hátamra, de a fájdalomtól felnyögtem. Mindenem sajgott. Remegő kezemmel a fejemhez értem, bőrömet pedig beborította a vér. Szám sarkában is éreztem, ráadásul a bal szemem is rendesen feldagadhatott. Elővettem kabát zsebemből egy cigit és meggyújtottam. Békésen elszívtam a cigimet, majd nagy nehezen ugyan, de felültem és talpra álltam. Az elhagyatott részen volt valami régi fiú mosdó, így oda mentem, tükör elé álltam és megnéztem mi is lett belőlem.

Egyáltalán nem lepődtem meg. Szám felszakadt, szemem feldagadt vér szivárgott a fejemből. Felhúztam a dzsekim alatt lévő pólómat és zúzódásra utaló jeleket véltem felfedezni. Csak nevettem basszameg.

Rohadék kurva.

Visszatértem a termünkhöz. Körülbelül akkor volt vége a tanításnak. A legtöbben már hazamentek, de Christa amint meglátott óriásit sikított.

- Ereen! - rohant oda hozzám, de addigra lábaimból elszállt az erő és a földre zuhantam.

Christa sírva fakadt, ahogyan próbált felsegíteni.

- Mi történt veled, basszus? - kérdezte remegő hanggal, de felelni nem tudtam. - Kórházba kell mennünk! Hívjatok mentőt! - kiáltotta kétségbeesetten Christa.

Hanji volt még bent és persze Levi. Christa betessékelt a terembe és óvatosan lefektettek a tanári asztalra. Hanji pánikolni kezdett, míg Levinek elakadt a lélegzete, hogy így látott. Láttam rajta, hogy kezd bedühödni, szemei rideg sötétségbe borultak és elindult volna, de megragadtam kezét utolsó erőmből és megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy ne tegyen semmi ostobaságot.

Pár óra elteltével egy kórházban tértem magamhoz. Levi, Christa és Hanji álltak körbe.

- Jól vagy? - támadott le egyből Christa.

- Persze - mosolyodtam el hamisan - miért vagy itt? Nem kellene ennyire aggódnod miattam. Menj haza és pihenj, Christa. Jobban leszek, ígérem. Oké?

- Eren...

- Komolyan.. nem lesz bajom, oké? Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj a szüleidnél.. ahogy te sem Hanji - néztem rájuk és magamra aggattam némi pozitivitást, hiszen.. tényleg nem akartam, hogy miattam nyugtalanok legyenek.

A két lány megadta magát.

- Kérlek, hívj fel ha valamire szükséged van, Eren! - kérlelt Christa alássan.

- Mindenképp!

A két lány immáron lelépett, Levi pedig elsírta magát.

- Hé, hagyd abba - szóltam rá lágy hangomon.

- Ki csinálta ezt, Eren?

- Hagyjuk. Nem lényeges.

- De lényeges. Kurvára meg fogom ölni, érted? - csattant fel hirtelen ingerülten.

- Inkább azt mondd meg, hogy hazamehetek-e?

- Azt mondták, hogy ha felkelsz, igen.. de pihenned kell. Össze öltötték a fejeden lévő sebet, lett néhány zúzódásod, szóval.. azt mondták, túléled.

Kiszálltam az ágyból, de megszédültem. Levi egyből átkarolt.

- Hé, óvatosabban kéne... inkább.. menjünk. Hova akarsz menni? Haza vagy hozzám?

- Hozzád. Nem akarom, hogy anya így lásson és rosszul érezze magát.

Levi megértően aprót biccentett. Szerencsére közel lakott a kórházhoz, így elég hamar oda értünk hozzá. Betessékelt az ágyára, majd mellém feküdt és mellkasomra akarta hajtani a fejét, de a fájdalomtól felszisszentem.

- B-basszus, bocs..

- Nem baj - nevettem el magam.

-Eren.. - váltott komolyba - ha nem mondod el ki művelte ezt, akkor nem akarom, hogy az életem része legyél.

- Te most zsarolni akarsz?

Felpaprikázva pattant ki az ágyból. Elkezdett törni és zúzni akár egy őrült.

- Mondd el a kurva életbe is! - ordította teljesen kikelve magából.

Meglepődtem?

Dehogy.

Hagytam, hadd tomboljon csak.

A szobája kész káosz lett, mindent felborított. Az összes szekrényt az egyiket pedig különös módon megkínozta, hiszen addig rugdosta, amíg darabjaira nem tört.

- Hé, abba hagynád? - szóltam rá erélyesen.

Lihegve fordult felém.

- Mondd el! - parancsolt rám szemeimbe nézve.

Nem mondom, kissé megijedtem tőle... teljesen más oldalát mutatta.

- Petra elhívott és rám küldött pár helyi kemény magot. Megint az apáddal jött, legalább is, azt mondta, nem fog neki ez tetszeni..

Levi egy szót se szólt, csak elindult.

- Hé, ne menj! - kiáltottam utána és próbáltam volna kikelni és visszafogni, de egyből orra estem, ahogy próbáltam kiszállni az ágyból.

Levi

Az érzés leírhatatlan volt, hogy így kellett látnom őt. Uralkodni magamon? Lehetetlen. Tudtam is hova menjek. Az utam apámhoz vezetett, jobban mondva a templomba ahol élt és egyben tevékenykedett. Oda beérve megkerestem a gyóntató fülkét és beültem.

- Az atya a fiú és a szentlélek nevében ámen - motyogtam halkan még is hallhatóan.

- Ámen. Megáldalak fiam - szólt a másik oldalról az öregem.

- Bocsáss meg nekem atyám, mert vétkeztem - folytattam ezt a faszságot.

- Gyónd meg bűneidet.

- Megtehetem az után is, miután elkövetem a legnagyobb hibát?

- Micsoda?

Kijöttem a fülkéből és kirángattam a másik oldalról. Rohadék vénember. Lassan hatvan éves lesz, még is gusztustalan vigyor lett úrrá azon a ráncos és visszataszító arcán. Behúztam neki egyet teljes erőmből, amitől a földre terült. Ráültem a csípőjére és folyamatosan belemélyesztettem öklöm abba a hányingert keltő képébe. Annyira feltüzelt voltam, hogy nem tudtam leállni. Az arca már teljes vérben úszott, ekkor eszméltem fel, zihálva ugyan, de abbahagytam.

- Lefeküdtem egy csomó sráccal házasságon kívül, valamint majdnem halálra vertem az apámat, atyám. Mondanám, hogy bánom, de egészen élveztem. Mi lesz, mondjak el száz miatyánkot? Vagy megfürdetsz szenteltvízben? - firtattam cinikusan.

A faterom fájdalmasan nyögött fel.

- Szerettelek, fiam. A legjobbat akartam neked!

Leszálltam róla és a nyakára emeltem a lábam.

- Ha nem szállsz ki az életemből, megesküszöm itt, hogy megöllek és felgyújtom ezt a kócerájt. Nem érdekel, mennyit kapok érted, már szarok bele, nem tarthatsz sakkban örökké. Ha kell új nevet veszek fel, hogy ne sértsem a nevedet, de hagyj békén. Hagyjuk a kibaszott formalitást, én gyűlöllek, kiskoromban sem szerettelek, ez most sem fog megváltozni és nem akarom azt az utat járni amit te. Nézz magadra. Vallásos ember létedre ráuszítasz néhány vadállatot egy tini srácra, aki érintkezni mer velem. Feküdjek le az összes pasassal és őket is jól elvereted?

Apám félve nézett rám, de aztán felnevetett.

- Nem érdekel már, mit csinálsz. Jól mondod. Változtass nevet és felejts el egy életre. Számomra te meghaltál.

Mintha meghatna, mit is beszél.

- Végre valamiben egyet értünk. Ha még egyszer hallok rólad, nagyon megbánod. Szállj le Petráról is. Nem vagyok vele és nem is leszek soha többé.

- Az a kislány amúgy is jobbat érdemelne egy ilyen patkánynál!

- WHoaaaa... akkor hagyd, hogy boldog legyen egy olyan sráccal, aki tényleg szereti. Értettél?

Csak bólogatott.

- Szóval, feloldoz a bűneim alól, atyám?

- Takarodj innen!

Jóízűen nevettem.

Talán helyre áll a rend immáron, de még egy helyen nem jártam.

Petrához is betértem. Ahogy kinyitotta az ajtót, felcsillantak a szemei.

- L-Levi! - ugrott a nyakamba rögvest, de erősen löktem el magamtól így a földre zuhant.

- Soha többé ne avatkozz bele az életembe. Az apám is békén hagy, már lejátszottam vele. Tudom, hogy benne van a kezed ebben a kis merényletben Eren ellen, de nem számít, most az egyszer megbocsájtom neked. Nem érdekel, hogy lány vagy se perc alatt elintézhetlek. Ne felejtsd el, kivel akarsz újat húzni. Sok srácot ismerek, akik szívesen vevők lennének arra, hogy megkeserítsék az életedet csak úgy szórakozásból. Felfogtad, amit mondtam? Vagy... Tudod mit? Azt akarom, hogy iratkozz ki. Soha nem akarlak meglátni vagy ha igen, mérget vehetsz rá, hogy semmi jó nem fog belőle kisülni.

- D-De én...é-én...

Leguggoltam hozzá.

- Értettél? Még holnap tedd meg.

- De.. sz-szeret...

- Holnap - vágtam közbe. - Ha szeretnél, elfogadnád, hogy mással akarok boldog lenni. A veled töltött idő maga volt a kínok kínja. Egy önző lány vagy aki olyanra akarja formálni a barátját, ahogyan azt ő elképzeli... de hé.. ez a kibaszott valóság. Így soha nem lesz melletted senki, aki szerethetne.

Sarkon fordultam és otthagytam.

Otthon arra tértem haza, hogy Eren már javában alszik. Szerettem nézni ahogy szuszog és abban a pillanatban jöttem rá, hogy...

... szeretem őt.

*well okay, aki szeretne nézzen be a BokuAka sztorimba "never be the same" címmel, az is yaoi❤️☺️*