Biztos, hogy én is így érzek? Akarom..?

Kibújtatott felsőmből, majd visszadöntött. Csókokkal hintette be felső testem minden egyes porcikáját, még is, annyira kellemetlenül éreztem magam. Élveznem kellene nem? Helyette... inkább undorítónak éreztem ezt az egész helyzetet és utáltam magam érte. Mit csinálunk mi?

- L-Levi... k-kérlek..

Ahogy rám nézett találkoztam a vággyal ami a szemeiből sugárzott.

- Mi az? Miért állítasz meg? - értetlenkedett lihegése közepette.

- É-én... n..nem.. ak-akarom mé...még.. - habogtam összevissza.

Végig vezette ujját dudorodó férfiasságomon. Fájdalmasan szisszentem fel.

- Biztos vagy benne? - incselkedett velem pimaszul.

Biccentettem egyet, mire levette felsőjét és nadrágját. Láttam alsóján, hogy mennyire izgalomba jött tőlem. Elmosolyodott és mellém feküdt.

- Te is vedd le a nadrágodat - utasított, aminek eleget tettem.

Szembe fordultunk egymással. Ajkaink összeforrtak, hosszas érzéki csókot váltottunk, mialatt keze a gatyámba landolt. Egyből kinyitottam szemeimet a sokktól, és megtörtem a csókot.

- Shhh, csak élvezd - suttogta Levi, majd másik keze megragadta az enyémet és kényszerítette, hogy bújtassam gatyájába.

Óriásit nyeltem. Rámarkoltam feltüzelt erekciójára és követtem az ő mozgását. Újra megcsókolt, immáron hevesebben és durvábban.

- Ahh, basszameg - nyögött fel érzékien, s elharapta alsó ajkamat.

Egyre gyorsabb tempót diktáltunk mindketten. Immáron én kívántam a csókját, így folytattuk, s mikor elért minket a mámor egyszerre sóhajtottunk fel. Kezemen éreztem meleg örömnedvét, kihúztam azt, majd a fürdőbe mentem, hogy megszabaduljak tőle, ahogyan ő is.

*****

Reggel előbb tértem magamhoz, mint ő. Egymás mellett aludtunk... Mi a fene van velem? Nem vagyok meleg. Attól, hogy.. szexeljünk, felfordul a gyomrom, de azt, hogy segítsünk egymáson.. nagyon élveztem. Mi a franc van velem? Imádtam nézni az arckifejezéseit, ahogyan reagált arra, ahogy hozzá értem..

Miért?

Miért?

Gusztustalan amit csinálok...

- Hé, miért nem szóltál, hogy fent vagy? - kérdezte álomittas hangján.

- Nem akartalak felkelteni - mondtam őszintén és kissé búsan.

- Hé, minden oké?

- Ja, asszem...

- Oké, én aztán nem firtatom - ásított fel aranyosan. - Akarsz ma valami... emberi dolgot csinálni? Ezalatt nem azt értem ám, hogy videojátékozzunk és sötétítsünk be..

- Nem akarok semmit se csinálni ma - feleltem ridegen.

Levi gondterhelten sóhajtott. Felült és rám nézett.

- Akkor ideje elmondanod mi a bajod - utasított erélyesen.

- Mi van, ha nem akarok róla beszélni?

- Mi lenne, ha az életben egyszer nem azt csinálnád, amit szoktál? Én itt vagyok és érdekel mi van veled. Nem kell játszanod a nagyfiút és elnyomnod mi bánt. Nem kell játszanod, hogy csak neked fáj valami, ahogyan azt sem, hogy nincs számodra senki, aki meghallgatna. Szóval, kurvára kezdjél bele, de mondjuk addig amíg szépen kérem.

- Vannak dolgok, amikről az ember nem beszél szívesen, jegyezd meg. Nem játszom meg magam, világos? - vágtam vissza magabiztosabban.

- Ohh, igen? Szinte leolvasom az arcodról, mi a fasz bajod van. Elmondjam, Eren?

- Mondjad. Rajta.

- Szégyelled magad, nem igaz?

Honnan a faszból tudja?

- É-Én...

- Látod, mondtam én. Nem sértődöm meg. Mondd el miért - kért rá immáron lágyabb hangján.

Úgy tűnt őszintén érdekli őt.

- Sosem csináltam m-még ilyet és.. ne-nem vagyok biztos abban, h-hogy... e-ez..

- Ez miattam van vagy amiatt, mert meleg vagy?

Mi van ezzel a sráccal?

- Ho-honnan tudod? - döbbentem le ismét.

- Vajon honnan.... talán onnan, hogy átestem már ezen én is.

- É-Én.. a-azt.. hiszem csak te.. váltasz ki b-belőlem ilyet - válaszoltam meg kérdését, de a végén elcsuklott a hangom.

Mi a fasz? Ezt hangosan kimondtam?

Levi elmosolyodott.

- Akkor rendben van. Élvezted a tegnap estét, hiába tagadnád. Fogadd el, hogy ez van. Nem bűn, amit csinálsz, ahogy az sem, hogy próbálod megtalálni számodra azt, ami örömet okoz. Ha neked az én érintésem okoz örömet, mit kell azon rejtegetni? Ez nem visszataszító. Sokkal több ember van, akikre ezt lehetne mondani. Érted? - osztott ki megint, majd adott arcomra egy puszit. - Miután szépen összeszedtük magunkat, kurvára lelépünk. Nem hagyom, hogy itt gubbassz. Még a nap is süt! Inkább játszd el azt, hogy egy életvidám ember vagy, rendben?

******

Nagyon nagy erő kellett ahhoz, hogy belemenjek ebbe. Ez most egy randi? A közeli parkban ültünk egymás mellett fagyit habzsolva a tavat bámulva, ahol a kacsák lelkesen falták a kenyérdarabokat, amiket bedobáltak nekik az emberek.

Levi csak kuncogott.

- Imádom a kacsákat. Rohadt nagy formák, tök lazák és nincs semmi gondjuk.

- Ez lenne az oka? - kérdeztem vissza gúnyosan, de ő le sem reagálta.

- Ennyire szereted a karamellát? Ez már beteg, nem gondolod? Ennyit rátenni... - jegyezte meg, akárcsak egy aggódó anya.

- Tch. A karamella a legjobb dolog az életemben, szóval felvállalom - kértem ki magamnak, amin csak nevetett.

- Miért utálsz ennyire tanulni? - terelte a témát egy kellemetlenebb irányba.

- Nem látom értelmét.

- Miért nem? Semmi vágyad nincs az életben? - csodálkozott el.

- Úgy sem tudnám elérni őket.

- Micsoda szar szöveg! Mi akadályoz meg abban, hogy az légy aki szeretnél? Maximum saját magad.

És itt van, megint anyáskodik felettem.

- Ja, jól mondod - értettem vele egyet inkább, mintsem hogy elkezdjek vele.. veszekedni?

- Hm?

- Mindegy. Halljuk, neked mi a célod.

- Tanár akarok lenni - vonta meg a vállát. - Szörnyű, hogy olyan kölykök is léteznek a világon, mint te! - nevetett ki. - Komolyan, szeretném a gyerekeket biztatni arra, hogy elakarjanak valamit érni az életben.

- Ja, nagyon jó lehet, főleg amikor visszadumálnak és csöppnyi tiszteletet sem mutatnak feléd - feleltem cinikusan. - Meg aztán, amúgy is gyűlölöm a kölyköket.

- Micsodaa? - döbbent le.

- Nem bírom őket, egyszerűen ijesztőek, akaratosak és hisztisek.

- Lefogadom, hogy téged is ezek jellemeztek. Ez természetes fiatalon.

- Hát nem, eléggé visszahúzódó voltam. Tudod, az a fajta akit szerettek jól elgyepálni.

- Komolyan?

- Aha.. de aztán felszívtam magam, megtanultam bokszolni, aztán aki kimert velem kezdeni örülhetett, ha nem kórházba juttattam.

- Húúú, micsoda badass van itt, azta! - cikizett ki lelkesen.

Megvontam a vállamat.

- Így volt. Bár, egy ember ellen sosem sikerült igazán megvédenem magam - vallottam be kerülve tekintetét.

- Hogy érted ezt?

- Az apám.. egy agresszív alkoholista fasz. Ellene sosem sikerült fellépnem vagy ha igen, örültem, hogy nem fojtott meg.

- D-de.. eljöttetek tőle, nem?

- Csak a nővérem és anya. Az nap nem voltam otthon, amikor ők elmentek, de.. sikerült elmenekülniük amíg apa nem volt otthon. Én pedig ott ragadtam vele. Azok az évek... maga volt a pokol.

Ahogy vissza emlékeztem, óriási gombóc nőtt torkomban.

Levi megpaskolta a hátamat.

- El tudom képzelni. Az én apám sem volt valami szent, ahhoz képes, hogy papnak állt. Egy álszent köcsög. Ennél jobb szóval nem is tudom illetni.. de Eren.. lehet faszság ez, de ami a múltban történt, hagyd ott. Ezáltal a fájdalom által képes vagy bármire. Erőssé tett téged, még ha nem is veszed észre.. csak egy kicsit kellene igyekezned. Mondd el nekem, mi az amire vágysz?

- N-nem is.. tudom.. V-Videójáték tervező szívesen lennék.. ha az nem, mindegy csak alkothassak valamit - vallottam színt végül.

Levi kinyújtotta felém kisujját.

- Végig visszük a sulit és bebizonyítom neked, hogy eléred az álmaidat. Oké?

Elmosolyodtam. Összekulcsoltam vele az enyémet és arcához hajoltam, hogy adhassak neki egy csókot, de megfeledkeztem róla, hogy publikus helyen vagyunk, így észbe kaptam és elhúzódtam.

- Nem érdekel már, ki tudja vagy ki nem. Ha megakarsz csókolni, tedd meg - mondta halkan még is hallhatóan.

Nyeltem egy nagyot.

Talán ez így gyors.

- Köcsög buziiik! - kiáltotta egy srác, amire egyből felkaptam a fejem.

Egy szőke hajú kiáltotta. Bronz bőr, kék szemek, tipikusan az a gyökér, akinek élvezettel rendezem át a csinos arcát. Mellette a nyomi haverja, aki kevésbé nézett ki jól, gondolom ez az ostoba gorilla azért tarthatta, hogy mellette fényezhesse magát.

Levi talpra állt és oda sétált a sráchoz aki volt vagy húsz centivel magasabb nála.

- Haa? Mit mondtál, nagy fiú? Megismételnéd, ha kedves számodra az életed?

Oda siettem, de mire pislogtam kettőt Levi kiütötte a nagy mamlaszt.

- Ha? Te is kérsz egyet? - kiáltott Levi a haverjára, de elhúztam onnét.

- Hé, jól vagy?

- Ja, asszem elég volt mára a szociális életből - vágta rá Levi, de most én nevettem.

- Nem is olyan rossz antiszockodni, ugye?

- Ohh, fogd be.

((hollllllymollyyyimádomirnieztasztorit))