- Az igazság az, hogy kurvára nincs kedvem hazamenni - közöltem vele nyersen.

Levi mellém ült, elővett egy szál cigit, s meggyújtotta azt.

- Menjünk hozzám. Bocsánatot kértem anyától.

- Min vesztetek össze?

- Megbántottam valamivel. Viszont, este dolgozik. Úgy is átjössz?

- Ja. Miért ne?

- Oké - felelte egyszerűen.

A busz megérkezett, mire eldobta cigijét. Felszálltunk, az út pedig kínos csöndben telt. Egymás mellett ültünk, zenét hallgatva, még is.. feszélyezve éreztem magam, azt sem tudtam mi a fenét kéne mondjak neki. Akárhányszor pillantottam rá, valamilyen szinten sajnáltam. Amennyire eddig megismertem, egészen jó fejnek tűnt. Nem olyannak, aki megérdemelné ezt a fajta bánásmódot.

Úgy egy óra buszozás után egy kieső kerülethez értünk, ami egyáltalán nem az a fajta volt, ahova az ember boldogan tette volna be a lábát. Viszont, ő is társas házban lakott, ahogyan én.

Őszintén? Amikor beléptem a lakásba kissé rossz érzés fogott el. Olyan ijesztően régies volt.. sötét bútorokkal, kevés ablakkal.

A szobájába vezetett, ami nagyobb volt mint az enyém. A szobák falai zöldek voltak. Megkönnyebbültem. Szöges ellentéte volt annak amit eddig láttam..inkább élettel telibb. Minden kicsi zugban rend honolt.. még a nagy könyves polcán is. Az íróasztalon egy kósza vékony por réteget sem véltem felfedezni. Azon laptopja pihent, mellette egyből az óriási ágya a szoba másik végében egy ruhás szekrény, valamint egy nagy polcos szekrény könyvekkel, cédékkel.

- Ennyire tetszik a szobám? - kérdezte ágyára huppanva.

- Tény, hogy nagyobb, mint az enyém - feleltem háttal neki a könyves polcát bámulva.

- Éhes vagy?

- Annyira fel vagyok baszva, hogy az sem vagyok már! - vágtam rá azonnal ingerülten.

Az eddig visszafojtott érzelmeim immáron felszínre törtek.

- Miért is?

Megfordultam és egyenesen rá néztem.

- Mesélt rólad.. és az apádról - mondtam ki nyíltan. - Gondolom sejtetted. Nézd, én az egyenes beszédet szeretem!

Levi egyből felpattan.

- És hogyan érzel ezzel kapcsolatban? - érdeklődött sejtelmesen, miközben közelített felém.

- Gyűlölöm azt a lányt! - kiáltottam el magam eszelősen, mire behúzott nekem egyet.

Fájt.

Kurvára fájt.

A szám sarkából csak úgy folyt a vér.

Megvető pillantásától borsódzott a hátam.

- Ha sajnálsz, azonnal tűnj el. Láttam, ahogyan rám néztél! Ne merd még egyszer rám szegezni azt a szánakozó tekintetet!

Legszívesebben teljes erőmből vissza adtam volna, de nem tettem.

- Hozz nekem jeget, basszameg! - parancsoltam rá dühösen, mire megilletődött, de megindult.

Az ágyához csoszogtam és leültem.

Mikor visszatért oda nyújtott nekem egy zacskó fagyasztott brokkolit és leült mellém. Egyből arcomra csaptam.

- Bocs ezért.

- Mindegy. Amúgy.. még jó, hogy sajnállak. A sajnálat nem egy rossz dolog, csupán az emberek így fejezik ki, hogy együtt éreznek veled. Nem lenéztelek. A kettő különböző, bazdki.

- Elakartam mondani.. - motyogta Levi szégyenkezve földre szegezve tekintetét.

- Azért kérdeztél olyan furákat, mi? Miért nekem akartad volna egyáltalán elmondani?

- Körülöttem mindenki homofób..

- Nem tudhattad rólam, hogy nem vagyok az.

- De igen.

- Aztán honnét?

- Fogalmam sincs... csupán megérzés..

- Aha. Én csak.. gyűlölöm az embereket, akik elítélnek másokat.

- Nem fair, hogy a legnagyobb titkomat tudod.. nem tudok megnyugodni egyszerűen - vallotta be Levi őszintén, mit sem törődve azzal amit mondtam.

- Talán félsz, hogy elkotyogom, vagy mi? - vontam kérdőre keserűen.

- Nem! - kérte ki magának. - Cs-csupán.. mégis.. egy kicsit.. félek, hogy magamra maradok ezzel.

- Még hogy bízol bennem.. - jegyeztem meg sértődötten - utálom, ha a levegőbe beszélek az emberek!

- Bízom benned, de nem tudom hogy a faszba kezeljem ezt az egészet! - csattant föl zaklatottan, ahogyan én is.

A falhoz nyomtam mérgemben. Vállai fölött támasztottam kezeimet és mélyen halvány kék szemeibe néztem.

- Nyugodj meg a kurva életbe is! Nem fogom elmondani senkinek és nincs is bajom ezzel az egésszel! - jelentettem ki határozottan, mire pólómba markolt és csókba húzott.

Ajkai egyáltalán nem voltak olyan puhák és finomak, mint egy lányé. Vérem szinte felpezsdült és viszonoztam azt a csókot egy pillanat erejéig. Vad csókcsatát vívtunk, s próbáltam legyőzni, de nem ment. Teljesen izgalomba jöttem az egésztől.

Hirtelen abbahagyta és szemeimbe nézett újra.

Óriásit nyeltem..

Még is mi a szart csinálok én?

Homlokom az övének nyomtam, keze pedig a gatyám felé vándorolt. Benyúlt óvatosan bokszerem alá, s rámarkolt férfiasságomra, ami azonnal reagált érintésére. Óvatosan húzogatta fel és le.

- Basszameg - sóhajtottam érzékien ajkaira, amik újra lecsaptak rám.

Csókunk lassú volt és egyre inkább kezdte felvenni a ritmust Levi mozdulataival. Szívem torkomban dobogott, annyira élveztem az egészet, s kezdett ülepedni bennem az ismerős ám de jóleső érzés.

Szinte elharaptam ajkát, mikor sikerült elélveznem.

Óvatosan húzta ki kezét gatyámból. Pár másodperc erejéig mozdulatlanok maradtunk. Csak úgy ziháltam az intenzív élménytől, s amikor kezdett kitisztulni a fejem, megindultam felderítő útra. Megtaláltam a fürdőt és bezárkóztam.

Odabent pánikoltam. Dühös voltam magamra. Törni, zúzni tudtam volna. Mi a faszom volt ez?

Ő egy fiú!

Mi volt ez?

Vonzódom a fiúkhoz?

Mi a picsa van?

Ahogy.. ho-hozzám ért... és mi a franc ez a kínzó érzés? Mintha valami borzalmas cselekedetet követtem volna el.

- Eren! - szólt kintről Levi.

- Mi az?

- Itt hagytam a táskádat.. gondolom.. lefürdesz vagy mi - mondta.

- O-oké. Kössz!

Úgy éreztem, hogy elkövettem egy olyan dolgot, amitől még inkább utálhatom majd magam.

Fürdés után betértem hozzá egy bokszerben és pólóban. Az ágyán feküdt és cigizett.

- Kérsz? - kérdezte.

- Ja.

Felült és adott egy szálat, amit gondosan gyújtottam be.

- Mi a baj?

- Semmi - feleltem ridegen.

- Látom. Azóta kerülöd a tekintetemet.

- Nem igaz - vágtam rá indulatosan, de nem néztem szemeibe.

Miért... nem tudok normálisan.. rá nézni?

- Azt gondolod, hogy amit csináltunk, az rossz dolog?

- Honnan a faszból kéne tudnom? Életemben nem smároltam még sráccal!

- Mi van? - döbbent le rögtön.

- Jól hallasz.

- T..te.. nem is.. mi... mi a ... te szórakozol velem? - emelte meg hangját haragosan.

- Mi?

- Átérzed a problémáimat, amire abból következtetek, hogy meleg vagy! Erre kinyögöd most, hogy életedben nem volt dolgod pasikkal?

- A szenvedésedet éreztem át, nem azt, milyen melegnek lenni!

- Akkor megkaptad a választ, mert kurvára az vagy.

- Nem vagyok meleg!

- Mindig élvezted a szexet a csajokkal?

- T-többé...kevésbé... - válaszoltam bizonytalanul.

- Érezted azt, hogy hiányzik valami, miután elmentél bennük?

- N-néha..

- Csodás. Az előbb.. azt képzelted, hogy lány vagyok?

- Nem!

- Ennél nyilvánvalóbb már nem is lehetne, Eren.

- Ne szórakozz már velem!

- Csináljam újra?

- Mi van?

- Szeretnéd, hogy megérintselek újra?

Egyből feltör bennem az érzés... ne, bazdmeg... nem hagyhatom, hogy újra.. izgalomba jöjjek. Ha csak visszagondolok az egészre akkor....

NEM!

A PICSÁBA IS, NEM!

Hanyatt dőltem a padlón.

- Kurvára nem lehet ez igaz!