Reggel olyan tíz körül tértem magamhoz. Levi még békésen szunyókált fejére húzva a takarót. Feltápászkodtam nagy nehezen a padlón lévő matracról és a konyhába vezetett utam. Az estét nagyon gáznak éreztem és reménykedtem, hogy nem is hozza fel.

- Hé, heló! - zökkentett ki Levi mély hangja.

Fáradtan dörgölgette szemét és ásított egy nagyot. Bokszerben állt előttem.

- Mikor vetkőztél te le? - vontam kérdőre azonnal.

- Talán zavar? Általában pucéran alszom, de neked tettem szívességet - vágta rá csípősen. - Na, mi a reggeli?

Rosszallóan ingattam fejem. Menthetetlen egy alak.

- Mit akarsz enni?

- Bármi jó!

- Komolyan? - néztem rá unottan.

- Mennyit baszakodsz már. Elég a műzli.. amúgy meg.. ma este nálunk alszol - közölte velem nyersen.

Elkészítettem a műzlit, s helyet foglaltunk a kis asztal körül a konyhában.

- Mert hogy? - vontam fel szemöldököm kérdőn.

- Petra már reggel zaklatott, hogy legyünk hármasban este - válaszolt hanyagul és falni kezdett.

- O-oké... - egyeztem bele bizonytalanul.

- Amúgy az anyukád mivel foglalkozik? Reggel amikor kijöttem a szobádból reggelit akart nekem csinálni. Rendesnek tűnik.

- Időseket ápol egy otthonban - vágtam rá.

- Hmm, hát akkor ezért. Látszik rajta mennyire gondoskodó.

- Aha..

- Eren..

- Hm?

- Te elfogadtál engem barátodként? - kérdezte kissé sejtelmesen, s abbahagyta az evést.

Felvette velem a szemkontaktust. Nem is tudom, mi járhatott a fejében. Hirtelen jött ez az egész.

- É-é...én.. p-persze.. csak..

- Nem is kell mondanod semmit - szegte le csalódottan a fejét - az arcodra van írva mennyire nem bízol másban.

Mit mondhattam volna? Láttam rajta, mennyire feszültté vált. Ilyen fontosak neki a kapcsolatok? Nos, azt mondom ki amit gondolok.

- Igazad van.. de szeretnék újra bízni.

- Tch! Kivágtad magad - nevette el magát, miközben fekete hajába túrt. - Készülődj, aztán menjünk valamerre - állt fel hirtelen ahogy befejezte, majd nyújtózkodott egy nagyot.

Ha lehetne egy kérdésem...

Miért kockás a hasa? És az enyém miért nem? Levi hiába alacsony termet, eléggé izmos. De... miért is gondolok én ilyenekre?

Elűzten gondolataim mélyre, s reagáltam ötletére.

- Hová?

- Mondjuk egy moziba, vagy valami. Szocializálódjál már kicsit, Jaeger!

- Ch. És ha nem akarok? - kérdeztem vissza fintorogva.

- Mernél ellenkezni velem?

- Talán megszoktad, hogy nem ellenkeznek veled, Levi?

- Meg én. Neked sem ajánlom! - mondta magabiztosan fel le mozgatva fejét miközben végig mért.

- Különben mi lesz? - álltam elé és a lehető legmagabiztosabb hanglejtésemmel csaptam le rá.

Levi félmosolyra húzta száját.

- Ne kekeckedj velem, mert nem láttál még dühösen - váltott át fenyegetőbb hangnembe.

- Ahogy te sem engem - reagáltam le azonnal, ugyanúgy ahogyan ő.

- Megmutassam mire vagyok képes egy kenő késsel? Mert elég sok mindenre! Na indulj meg, haver!

A nagy feszültség köztünk ezután a mondandó után eloszlott. Hangosan nevettük ki egymást.

- Most komolyan, Eren. Menjünk! - akaratoskodott tovább.

- De nekem.. nincs ilyesmire most pénzem - feleltem meghunyászkodva.

- Kérdeztem? Meghívlak, csak menjünk már. Szeretek antiszockodni, de túlzás, hogy egésznap a szobádban kuporogj.

- Viszonozni sem fogom ezt tudni..

- Hülye vagy? Inkább én viszonzom ezzel, hogy itt aludhattam este. Na indulj meg!

Aprót bólintottam végül és belementem. Annyira utáltam valakinek tartozni. Nem dolgozok, még is hogy adjam majd neki vissza ezt a pénzt? Az sem állapot, hogy anyától kunyeráljak...

*****

Sokkolva jöttem ki a moziból, Levi pedig szórakozottan ütlegelte a vállamat.

- Mi van már? Ennyire megtörte a lelked ez a horror? - nevetett ki hangosan.

- Basszameg a kanibalizmust így levetíteni egy vászonra? Még szép! Hányingerem van! - panaszkodtam tele undorral hasamat fogva.

Levi fejbe kólintott.

- Ugyan már, ne legyél ennyire puhány!

- Ne szórakozz már velem, hallod! Volt lelkivilágod egy ilyen filmet nézetni velem? - hisztiztem szüntelenül.

A mozgólépcsőre lépve mindenki figyelme ránk terelődött, de én csak bemutattam nekik, amit Levi elismerően figyelt.

- Ezt nevezem. Nem vagy az a félős fajta, mi?

- Mitől kéne félnem? A legrosszabbon már túl vagyok - közöltem ridegen, de a végén elhalkultam.

- Hee? Ezt hogy értsem?

- Sehogy, ha még egy ilyen filmet megnézetsz velem, eskü kinyírlak. Minden műfaj oké, de az, hogy egy srác megdug egy csajt, aztán reggelre az leeszi a lábát, mert kannibál... most komolyan, ennyire utálsz?

- Hobbiból vagyok seggfej - felelte Levi vállát vonva arcomba vigyorogva.

Vajon most megkéne sértsem azzal, hogy egy törpe, hogy érezze mennyire seggarcú most?

Sóhajtottam egy nagyot.

- Inkább menjünk Petrához!

- Ja, sietnünk kéne - értett egyet velem.

Az út végig azzal telt, hogy Levi mesélt a régi barátnőiről, de valami furcsát éreztem mondandója közben... lehetséges, hogy azt érezze az ember valakin, hogy hazudik, vagy még maga sem biztos abban, amit mondd? Levit nem ismerem jól, de abból, amit mesélt... úgy érzem, mintha nem is ő lenne.. Amikor a lányokról beszél furán mozognak az ajkai. Mint amikor... hazudik valaki..

Petrához értünk aki egy nagy családi házban lakott. Amikor végig sétáltam az előszobán, egyből irigy lettem.

- Fiúk! Konyhaaa! - kiáltotta Petra vidáman.

Lekaptuk cipőinket és a konyhába mentünk. Még az is nagyobb volt, mint a szobám. Petra sürgött forgott, én pedig inkább helyet foglaltam az ott lévő étkező asztalnál. Sötét színűek voltak a bútorok, valamint a falak is. Kirázott tőle a hideg és nem a jó értelemben. Pedig az előszoba világos színekben pompázott. Úgy éreztem magam itt mintha... most engem akarnának megenni. Jesszusom.. tényleg az agyamra ment az az ostoba szar film.

- Jól vagy, Eren? - érdeklődött Petra.

- Ja, ja...

- Hagyd csak. Puhány. Megnézettem vele egy filmet és most azt emészti a kisfiú - javított ki Levi gúnyosan.

- Ne legyél már bunkó - szidta le azonnal Levit - szeretnéd, ha néznénk valami mesét? - folytatta a cukkolást Petra.

- Ez jó. Mit tegyünk be neked, Eren?

- Áhh, hagyd. Tuti az jár a fejében, hogy most megfogom főzni! - folytatta Petra.

Levi elnevette magát és adott neki egy gyors csókot.

Fura, valahogy ez is.. annyira műnek tűnt.

- Ohh, csak nem megsértődtél? - jött oda hirtelen Petra és megcsipkedte arcomat.

- Hee? Mi az? Lemaradtam valamiről? - zökkentem ki testi kontaktusuk mély elemzéséből.

- Csupán arról, hogy oltogattunk, de nem gáz. Mit akartok nézni? - érdeklődött Levi pimasz vigyorral arcán.

Petra rám nézett és hajamba túrt.

- Döntse el ezt Eren.

- Nekem mindegy - vágtam rá.

- Biztos? - kérdezett vissza Levi ördögi vigyorral arcán.

- Őőő..... ja. Már kioltottad a lelkivilágomat, szóval tök nyolc mit nézünk - válaszoltam unottan.

- Hát jó.

Kicsit később Petra tálalta nekünk a vacsit amit csinált. Jobban mondva pizzát alkotott, de annyira fura... szaga volt. Levi kétségbeesett arca leírhatatlan volt. Ahogy fel állt Petra egy pillanatra rám nézett.

- Ha ezt megesszük bele fogunk halni. Ő csinálta a tésztát is. Szerintem ez a hal amit rá tett lejárhatott, ráadásul a csirke se sült át jól! - fakadt ki Levi miközben az említett ételeket bökdöste villájával.

- Akkor még is mit csináljunk? Miért nem mondod meg neki, hogy szarul főz?

- Szerinted kíváncsi vagyok az egy órás hisztijeire? Most a legkevésbé sem hiányzik ez.

- Jó. Akkor?

- Felmegyünk az emeletre és lefoglalom kicsit. Kidobod a tiédet, de a szomszéd kukájába. Amint visszajöttem, te foglalod le szépen. Kérd meg, hogy mutassa meg a manga gyűjteményét. Az eltart majd egy darabig. Oké?

- Oké!

Petra mit sem sejtve visszatért. Levinek sikerült is a terve. Ahogy feltrappoltak szélsebesen rohantam ki a pizzával és teljesítettem a küldetést Levi útmutatása szerint. Utána visszamentem és a wc-hez vezet utam. Miközben végeztem a dolgomat, hallottam Petra nyögdécseléseit. Most komolyan csak így tudta lefoglalni a barátnőjét? Felnevettem, majd visszatértem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és próbáltam találni valami ehetőt, de mindenütt ilyen bio cuccok voltak. Hát.. tuti megfogok halni éhen. Az egy dolog, hogy nem vacsorázok, de mit fogok reggelizni? Talán van egy csoki még a táskámban...

- Elegem van már ebből! - ordította Petra.

He? Már veszekednek is?

- Jó, mert nekem is! - kiáltotta dühösen Levi.

Petra az ajtóhoz rohant, felkapta kabátját, cipőjét és kiment a házból. Levi inkább a konyhába ment.

- Nem mész utána?

- Minek? Tombolja csak ki magát. Vissza fog jönni - mondta ridegen Levi.

Meglepett, hogy ennyire hidegen hagyta. Engem viszont nem és utána siettem.

- Petra! Várj meg! - kiabáltam utána, megtorpant és könnyes szemekkel nézett rám.

- Mi.. mi történt? - kérdeztem rá kertelés nélkül, ahogy beértem.

- Ez a seggfej történt! - szaladt ki száján. - Sétálnál velem kicsit?

- Persze.. mesélj, mi történt?

- Meglep, hogy nem maradtál vele.. a hülye haverjai ilyenkor még le is pacsiznak vele - mondta, miközben könnyeit törölgette. Egymás mellett sétáltunk a sötét éjszakában. Átkarolta karomat, majd belekezdett. - Aprólékosan ugyan, de kezd visszatérni a régi énje.

- És az miért baj? N-nem értem..

- Az erőszakos énje.

- Bánt téged? - mordultam fel, de rögtön.

- Dehogy! Inkább csak... ha valamit nem akarok, minden erejével rám akarja erőltetni. Mint most is.. kiakadt, hogy nem kívánom őt.. megint olyan fura.. néha úgy érzem nem szeret.. viszont.. én sem érzem azt, amit régen.

- M-miért?

Petra elengedett egy pillanatra és rám nézett.

- Ha elmondok neked valamit, ugye titokban tartod?

- P-Persze... bízhatsz bennem.. de mi az? K-komolynak tűnsz...

- Félek, hogy visszaesett.. este csináltatok valamit?

- Visszaesett? Hogy érted ezt? N-nem...

- Együtt aludtatok?

- Mi? Nem! Egyre furábbakat kérdezel..

- Hála az égnek - sóhajtott fel szívére téve kezét. - Nézd.. L-Levi.. hogy is mondjam..

- Kiböknéd végre?

- Meleg. Mármint... mielőtt megismertük volna egymást az volt. Az apja pap volt és tudta kettőnkről, hogy jól kijövünk, ezért rám bízta őt.. lebeszéltem erről az egészről.. mármint, hogy.. a fiúkkal... legyen.. hiszen az rossz.. és felajánlottam neki, hogy ha ezt hagyja, akkor az övé leszek. Borzasztóan szeretem őt és nem akarom, hogy.. ebben szenvedjen..

Mi a fasz?

Rosszallóan megráztam a fejem.

Ez most csak egy vicc, ugye?

- Tehát rábeszélted, hogy a vonzódás, amit érez... az betegség? - csattantam fel rögtön.

- Az!

- Egy nagy lófaszt az! Te beteg vagy. Lelépek! - zártam le ezzel a csevejt, majd a házba indultam.

Azonnal felkaptam táskám és kifelé vezetett utam, de Levi elém állt.

- Ha nem engedsz ki, úgy beverem a képed, hogy egy hét után se térsz magadhoz. Nem akarok többé a csajoddal mutatkozni! - közöltem egyenesen szemeibe nézve.

Levinek szinte elállt a lélegzete, amiatt, ahogyan felléptem ellene.

Elengedett én pedig a buszmegállóhoz indultam. Mi a fasz? Hogy lehet valaki ekkora gyökér? Ezt nevezik barátnőnek? Éreztem Levin, hogy valami nem okés. Nem volt önmaga Petra körül.. olyan volt, akárcsak egy bedrogozott zombi... de mégis.. hogy képes egy ilyen némberrel egy levegőt szívni? Teljes szívemből gyűlölöm azokat az embereket, akik elítélnek másokat. Miért hagyja magát?

Fáradtan huppantam le a megállóban lévő padra.

Hazafelé talán betolhatnék egy rendes pizzát.. hihetetlen, hogy kedvességből megettem volna amit alkotott.

- Nem tudom hova mész, de veled mehetek? - szólalt fel Levi hirtelen előttem.