Miután gondosan kitakarítottam a szobámat, amit Levi csak élvezettel figyelt végig, bekapcsoltam tévémet ami az állványomon pihent. Oda húztam az ágyam elé, majd neki láttunk videojátékozni. Mellettem ült és nyalókával szájában fókuszált a játékra. Szinte elvonta figyelmem ahogyan fogának koppant a kemény cukor. Rá is pillantottam, hiszen már egészen idegesített.

- Miért bámulsz, Eren? - kérdezte tekintetét a képernyőre szegezve miközben nyüstölte a konzolom.

Hirtelen zavarba jöttem.

- Se-semmi, csak nem tűnt fel, hogy nyalókázol.

- Jaaa, vágom.

- Petra hogy van? Nem vele kéne lenned?

Levi mérgében eldobta a konzolomat. A legjobbkor kérdeztem, hisz abban a pillanatban kapott ki.

- Basszus, bocs - eszmélt fel pánikolva, majd egyből fapofára váltott és felém fordult. - Egyszerű. Nem akar velem lenni - mondta egyenest szemeibe nézve.

- Mi? Miért?

- Szégyelli magát és ezt az egészet.. pedig mindent bevetettem. Azt mondta egyedül akar lenni, erősködtem, hogy nem hagyom magára, de elutasított - válaszolta a lehető leghiggadtabb hangnemben.

- Nem aggódsz miatta?

- Néha csak annyit tehetünk, hogy hiszünk az embereknek. Bízom benne, hogy most erre volt szüksége.

- É-értem..

- Nem ez az első eset különben - folytatta keserűen immáron kerülve tekintetemet.

- Mármint?

- Már egyszer zaklatta egy srác.

- Né-nézd.. nekem nem kell elmondanod, túl személyes ez.. - hajtottam le a fejem mondandóm végén szégyellősen.

Levi közelebb csusszant és átkarolt.

- Már a barátjává fogadott. Ahogy én is. Úgy hogy.. de. A barátok megosztják egymással ami nyomja a szívüket, nem?

Rá pillantottam. Félmosolyra húzta a száját, amit viszonoztam. Arcunk alig pár centire volt.

- É-én.. i-igen.. - habogtam összevissza.

Barátok?

Mi ez az érzés? Hirtelen... melegség fogott el.. mitől ilyen közvetlen? És miért jött ilyen közel hozzám? Szinte érzem azt az erős férfias kölnit amivel lelöttyentette magát. Mi lesz ha anyám ránk nyit? Még a végén félre érti itt a helyzetet. Ez a srác.. mindenkivel ilyen?

- Szóval.. egy éve történt - mesélte egy sóhaj kíséretében az ajtómra szegezve tekintetét. - Petra már velem volt akkor is. A világ egyik seggfejével hozta őt össze a sors. Petra apja elég befolyásos, így valami céges bulira mentek, amin én nem jelenhettem meg. Az öreg szivar rohadtul utál.. és ott történt, hogy Petra találkozott Ayatóval.

- Ayato? Ayato..Kirishima?

Levi végre elhúzódott tőlem. Meglepetten nézett rám.

- Ismered talán? - firtatta gyanakvóan.

- Őő.. mindegy az most.. folytasd.. mit tett?

Levi szúrós tekintete lelkemig hatolt.

- Rá akart mászni, de szerencsére semmi végzetes nem történt... mondjuk ezt róla nem mondhatom el - nevetette el magát feszült válasza közben.

- M-mi?

Levi ökölbe szorította kezét.

- Mondjuk úgy, hogy megkóstolta az ökleimet. Kórházba is került emiatt.

Vagy úgy.. ezt nem mondta el nekem akkor.. úgy állította be, mint akit ártatlanul gyepáltak el..

- Most te jössz!

- A legjobb haverom volt régen.. de nem tudtam, hogy ilyen dolgokat csinál.

- Ez érdekes. Miért, elláttad volna a baját?

- Nem is kérdés - vágtam rá zsigerből. - Nem szívlelem az olyan embereket akik ilyeneket tesznek.

- Még is haverok voltatok, nem?

- Igen. Talán akkortájt változott meg, amikor ez történt.. sok szar dologba akart belerángatni, de nem hagytam magam.. részben ezért sem foglalkozok vele már.

- Áhh, vagy úgy. Ha érdekel a véleményem, szerintem nem sok mindenről maradtál le. Inkább egyedül, mint ilyen gátlástalan korcsokkal - mondta, s óriásit nyújtózkodott. Az ágyamra mászott és kényelmesen elfeküdt. Én még mindig az ágy oldalának támaszkodtam, de felé fordultam.

- Honnan tudtad hol lakom?

- Megnéztem a naplót - felelte egyszerűen és kezeit tarkója alá kulcsolta.

- Fura egy alak vagy te.

- Aha. Neked meg szarok a jegyeid - közölte velem nyersen, kíméletlenül.

- Heee? Betolakodsz ide, utána meg sértegetsz is, seggarcú?

Levi felnevetett.

- Milyen eredeti! Hamar megsértődsz, mi?

Durcásan ölbe tettem kezeim.

- Hallgatás beleegyezés kedves Eren. Ne aggódj, majd kikupállak.

- Tessék? - kaptam fel a fejemet azonnal.

- Feljavítjuk a jegyeidet. Nem végezheted úgy mint egy szerencsétlen. Petrával majd segítünk. Meg aztán ott az az idegesítő kis növésű lány.. Christa. Látom nagyon oda van érted. Igazam van, Ero Eren? - zsörtölődött előszeretettel.

- Minek javítanám fel? Nem akarok tovább tanulni - vágtam rá nem törődöm jelleggel vállamat vonogatva.

Levi ezt hallván felült ágyamon és a falnak dőlt.

- Mert?

- Nincsenek céljaim.

- Micsoda? - illetődött meg Levi döbbent arckifejezéssel. - De hisz.. mindenkinek vannak..

- Pedig jól hallottad amit mondtam.

- Whoa, milyen csípős valaki! Talán érzékeny pontra tapintottam? - nézett rám kérdőn.

- Ja.

- Oké, mindegy. Erre majd kitérünk máskor. És barátnőd van?

- Miféle kérdések ezek?

- Jesszus, ne csinálj már ezekből akkora ügyet - felelte unottan.

- Oké.. nincs.

- De.. ugye volt már?

- Ugye? - kérdeztem vissza rögvest, hiszen nem tetszett nekem ez a kételkedős forma amit magára vett.

- Akarom mondani... nem vagy olyan mint Conny?

- A szűz srác aki eljátssza, hogy nem is az?

- Szóval tudsz róla, mi? - tapintott a lényegre pimaszul vigyorogva.

- Nem vagyok olyan mint ő - kértem ki magamnak alássan.

- Oké, nem akartam tolakodó lenni.. - szabadkozik félénken Levi.

- Mindegy.

- Akarsz róla beszélni?

- Egy lánnyal jártam, de ennyi.

- Üdv a klubban. Bár, mi nem szakítottunk.. - mondta Levi - még - fejezte be ezzel kissé búskomoran.

- Még?

Levi nem felelt, elszontyolodva állt fel és felkapta fekete bőr dzsekijét.

- Nos, ideje mennem. Majd találkozunk.

- Kikísérjelek?

- Nem kell. Megleszek. Örültem, hogy dumáltunk vagy mi.

- J..ja.. én is.

- Jó éjt, Eren!

- Jó éjt!

Kilépett az ajtómon, majd sietősre fogta. A vége kissé furán viselkedett. Valóban ilyen lenne? Aki csak úgy simán belecsap a lecsóba? Már barátokká váltunk, valamint vakon megbízunk egymásban? Tényleg így gondolná? Sosem értettem az ilyen embereket..

*******

Újabb nap a suliban.

Karamellás popcornomat tömtem képembe miközben zenét hallgattam szünetben. A legtöbb diák felszívódott és örültem, hogy volt egy szabad pillanatom Christa nélkül. Miért akaszkodott rám így?

Székemben hintáztam békésen előre hátra, majd a padom előtt lévő székre oda ült az a biológus csaj, akiről Christa mesélt. Kivettem a fülesemet.

- Ero Eren, igaz? - mutogatott rám fülig érő mosollyal arcán.

- Csak Eren - javítottam ki ridegen.

- Bocs, bocs - nevette el magát zavarában, amitől a hangja megremegett. Földre szegezte tekintetét, majd hirtelen felkapta.- Szóval.. te és Christa.. együtt vagytok?

A karamellás popcorn megakadt tokomon ennek hallatán és vállvetve küzdöttem az életemért, hogy visszanyerhessem normális lélegzetvételem.

- Eren! - kiáltott fel pánikolva Hanji. - Igyál már rá!

Felkaptam az üdítőmet és próbáltam lenyelni az apró édességet. Alig tértem magamhoz az élményből. Könnyeim is megindultak.

- Jesszusom, azt hittem újra kell élesszelek - fakadt ki Hanji szívére téve kezét.

A lehető legcsúnyább arckifejezésem villantottam felé. Szemeimmel szinte felfaltam.

- Nos, Eren..

- Mit akarsz?

- Randiznál velem? - váltott át hirtelen a hangja nőiesebbe, ráadásul bevágta a cuki vagyok pózt és megnyalta ajkait, gondolom, hogy szexibbnek tűnjön.

Összeráncoltam homlokom. Előbb randiznék Christával, de most komolyan..

- É-én izé...

- Ero Ereeeeeeen! - sipítozta izgatottan Christa. - Hoztam neked karamellás popcornt! - kiáltotta az ajtóban.

Csak fogtam a fejem. Miért nem akarja kikiáltani az egész iskolának? Mondjuk, már megtette. Boldogan ugrabugrálva, akár egy óvodás közelített felénk.

- Oh, szia Hanji! Ismerkedsz a kis perverz Erennel?

- Ami azt illeti, már megyek is - válaszolta elkeseredve és visszatért a helyére.

Christa jól fejbe kólintott.

- Megbántottad? - vont kérdőre egyből.

- Fenéket! De jobb lesz, ha elülök innét! - mondtam és felkaptam táskámat, majd egy üres padba vonultam.

Levi és Petra akkor tértek be. Petra azonnal oda jött hozzám.

- Szia Eren! - üdvözölt mosolygósan.

- Szia Petra. Jól vagy?

- Persze. Izé.. - kezdett bele mondandójába kicsit feszülten. Rám nézett, majd Petra padja felé pillantott. - Összevesztetek?

- Nem.

- Akkor eljöttök velünk este moziba, ugye?

- Veletek?

- Igen, Levi is jön. Hallottam jól összebarátkoztatok!

- Ez azért túlzás..

- Naaa.. jössz, ugye? Léééégysziii!

- Ehh, kihagyom - utasítottam vissza mogorván.

- Na de..

Christa mellém állt. Kezembe adta az édességet és tekintélyt parancsolóan nézett rám. Szemei kikerekedtek és az a fenyegető arckifejezés...

- K-köszi? - háláltam meg gesztusát félénken.

- Elmegyünk moziba, ugye? - firtatta erélyesen.

Nyeltem egy nagyot. Mikor lett ő ilyen rohadt ijesztő?

- É-é...én... oké.. és mit akartok megnézni? - fordultam Petra felé, hogy kiessek a transzból.

- Valami horrorra gondoltam, ha az nektek jó - közli velünk Petra az opciókat, de Christa tekintete rám tapadt.

- Azokat nem szeretem! - nyafogott a szőkeség hisztérikus topogással egyetemben.

- Akkor mit szeretnél?

- Valami.. animációs mesét!

Petra megpaskolta Christa fejét.

- Legyen gyereknap, Christa. Akkor suli után. Nézz addig időpontot mikor játsszák amit nézni szeretnél!

Eddig azt gondoltam az élet maga a pokol, de rá kellett jönnöm, hogy az akaratos nők még ennél is rosszabbak.

- Jól hallottam, hogy mozit emlegetett valaki? - hallom meg Mikasa hangját.

Úgy látszott csodálatos estének nézek elébe.

*****

- Ereeeeeen! - karolt át boldogan Christa, aki mellettem ült jobb oldalamon. A balon Mikasa, akit követett Petra és zárt Levi. Mindenki jóízűen falatozott, amíg vártuk, hogy elkezdődjön a csoda.

Két nő közé szorultam, reméltem, hogy legalább Levi mellém ül majd, de benéztem rendesen. Ráadásul valami ostoba film adaptációt készülünk megnézni, aminek semmi értelme a világon.

- Hé, ti ott elől! - szólt oda nekünk Levi.

- He? - hajoltam előre, hogy felvegyem vele a szemkontaktust.

- Bocs, de amíg nasiztatok, más filmre vettük meg a jegyeket - közölte Levi ördögien vigyorogva.

- Micsodaaaa? - fakadt ki Christa.

- Ja, az új horrorra - helyeselt mellettem Mikasa.

Christa el nem akarta volna el ereszteni a karom. Úgy csimpaszkodott belé mint valami plüss mackóba. Már szinte sírva fakadt. Arcát vállizmomba temette és éreztem, hogy remeg.

- Mi a baj? - fordultam felé és a lehető leghiggadtabban szóltam hozzá.

- Ne-nem akarok horrort nézni - közölte velem nagy nehezen sírdogálása közepette.

- Itt leszek! Ez meg amúgy is csak egy film. Ne vedd komolyan - próbáltam vigasztalni.

- Este tuti nem aludnék tőle! Csa-csak légyszi.. - kérlelt kétségbeesetten.

Ahogy láttam szenvedni, rájöttem, hogy ennek valószínűleg van valami mögöttes története, ezért nem is erőltettem rá, amit nem szeretett volna.

Fel álltam székemből és ő is.

- Nézzük meg amit szerettél volna, oké? - mosolyogtam rá.

Christa a nyakamba ugrott hálálkodva.

- Köszönöm!

A többiek felé fordultam.

- Hát, akkor ha vége találkozunk gondolom. Amit ő akar megnézni az rövidebb.

Levi unottan tömte magába popcornját, helyette Petra válaszolt.

- Menjetek csak!

Christa előre rohant, míg én visszapillantottam, ahogyan sétáltam lefelé a lépcsőn. Mikasa eléggé csalódottnak tűnt.

Mivel már akkor mentünk ki, amikor elindult az ő általa választott film, ezért valami rossz mesére ültem be vele. Annyira boldognak tűnt, hogy velem lehet.. itt már rájöttem, hogy.. talán szerelmes lett belém. Vállamnak dőlve nézte a vásznat, míg én az ő arcát kémleltem. Aranyos lány attól függetlenül mennyire ragaszkodó, de nem akarom, hogy félre értsen.. nem akartam kapcsolatot sem..

Miért kerülök én mindig slamasztikába?

Később értünk ki a végén mint a többiek, de megvártak.

Ahogy kiértünk a nagy plázából, Levi rágyújtott, Petra elköszönt és Mikasa, valamint Christa is vele tartott. Petra apja jött értük kocsival, így hazavitte őket biztonságban. Levi frusztráltan fújta ki cigi füstjét. Nagyon levertnek tűnt.

- Merre mész? - kérdeztem.

Válasz nem jött. Szinte a betonhoz fagytam, csend ülepedett közénk.. csak a belváros zajai léteztek körülöttünk. Még ilyen későn is zsúfoltak voltak az utcák.

- Nincs nagyon hova mennem - mondja ki végül, miután eldobta a csikket.

- Mert hogy?

- Összevesztem anyámmal és nem akarok haza menni. A nagyim meg elég messze lakik... a hülye haverjaim pedi..

- Hagyd - szóltam közbe. - Ha akarsz, nálam aludhatsz.

Levi rosszallóan ingatja fejét.

- Nem akarok a terhedre lenni, vagy ilyesmi.

- Ha annyit picsogsz mint egy lány, akkor maradhatsz a szabad ég alatt is - jegyeztem meg kissé otrombán összevissza hadonászva kezemmel.

Levi elmosolyodott.

- Oké, élek az ajánlattal.

- Jobb ha megyünk, mert lassan ide fagyok! - mondtam ki a végszót, aztán haza sétáltunk.

Otthon a lefekvéshez készülődtünk. Levi aludhatott az ágyamban, míg én a földet választottam. Kimentem a konyhába még inni, mielőtt nyugovóra tértem, de megjelent a nővérem.

- Szia - köszöntem neki illedelmesen.

- Arrébb állnál? - kérdezte felpaprikázva.

Látom ma se volt jó napja.

- Bocs, hogy útban voltam - szabadkozom kissé flegmán és megindulnék a szobámba, de megállít.

- Tudod mit? Ahelyett, hogy bocsánatot kérnél, igazán felnőhetnél végre! - kezdett bele a szokásos pocskondiázásba, de valahogy ma nem voltam olyan passzban, hogy leálljak vele vitázni.

Holott már ettől az idegesítő, vinnyogó hangjától felment bennem a pumpa.

- A lényeg, hogy te vagy a megtestesült tökéletesség. Bocs, hogy élek, nővérkém - próbálkoztam visszavágni.

- Elegem van abból, hogy egy szerencsétlenséggel kell együtt éljek aki miatt húzom az igát egyfolytában, csak hogy meglegyen mindene! Bejársz legalább suliba rendesen, vagy lopod itthon a napot boldogan, ahogyan mindig?

- Ha így gondolod miért nem költözöl el?

Anri a földhöz csapott mérgében egy tányért.

- Miért? - ordított rám. - Azért, mert én tartalak el titeket. Pontosan azért. Ha elmegyek ki vállal majd felelősséget? Te?

Szavai olyan élesek voltak, akár egy penge. Torkomban óriási gombóc nőtt, fejem pedig zsongott. Minden porcikámat remegés járta át az intenzív dühtől, amit kiváltott belőlem.

- Nem kell értem felelősséget vállalnod - zártam le halkan a beszélgetést és hátat fordítottam neki.

Könnyeim egyből megindultak. A fürdőbe mentem arcot mosni, hogy egyáltalán ne látszódjon rajtam, hogy megviselt. Valószínű Levi hallotta az egészet, de nem akarom megmagyarázni. Nem tudnám.

Végül visszatértem a szobámba, lekapcsoltam gyorsan a villanyt és lefeküdtem. Mivel a fal felé fordult, reméltem, hogy már békésen alszik.

- Jól vagy? - suttogta.

- Ja - feleltem.

- Biztos?

- Nem akarok beszélgetni - sziszegtem, de a végén elcsuklott a hangom.

Mekkora lúzernek nézhet ezután már..

- Eren..

Nem sírhatod el magad előtte. Nem. Nem láthat senki, amint sírsz.. Basszus, erőt nem tudok venni magamon, hogy szóljak, annyira fojtogat a fájó gombóc, ami megakadt torkomon..

- Eren, mindenkinek szar az élete. Csak tudd, hogy.. velem beszélhetsz ezekről! - mondta, de nem reagáltam le.

Gyengeségként fogtam fel, amiért ezt megtudta rólam, hiszen...

..szégyelltem magam.