| életem első yaois smutja, úgy olvasgassátok ezt a réééééészt, szarnak szar, de evvan |

Ahogy megcsókoltam volna, óriásit hapcizott egyenest az arcomba. Lepattantam róla egyből, ő aggódva nézett rám, de én csak nevettem, végül pedig együtt viccelődtünk ezen, amikor már jobban lett.

Aztán eljött a nagy nap, legalábbis nekem nem az, de Levi elég nagy dolgot csinált a tizennyolcadik szülinapomból. Egyáltalán nem akartam megünnepelni, főleg úgy, hogy Christa, Mikasa és Gareki is nyaggatott, hogy velük ünnepeljem. Majd ha visszahallják majd vérig sértődnek, amihez még inkább nem volt kedvem. De ugye a srác akivel járok, menthetetlen ilyen téren. Ha valamit eltervez hét szentség, hogy úgy lesz.

Reggel ő keltett engem, úgy hogy rám ugrott.

- Miért csinálod ezt mindig, hm? - nyögtem fel fájdalmasan.

- Már mondtam, hogy hobbiból vagyok seggfej - vigyorgott rám, majd adott számra egy puszit.

- Nem akarok ki kelni az ágyambóóól - hisztiztem szüntelenül.

Levi jót kuncogott rajtam.

- Ha kikelsz mint egy jó kisfiú, csinálok neked reggelit - ajánlotta fel kedvesen, de én pólójánál fogva rántottam magamhoz, karjaim közé vontam és szorosan magamhoz öleltem.

- Így nagyon boldog szülinapom lesz - közöltem álomittas hangomon, s próbált kibontakozni, de nem igazán hagytam.

- Lajhár, kelj már fel amúgy is lassan dél van - dünnyögte durcásan, de nem igazán érdekelt. - Eren - hangja egyre inkább fenyegetővé vált.

- Nem. Akarok. Felkelni - makacskodtam továbbra is.

És nyertem.

Pár órával később tértem magamhoz. Levi mellettem békésen aludt, én pedig kimentem a konyhába. Senki sem volt otthon, ami mostanában gyakran megesett. Anya büszke rám, amiért kezdtem valamit magammal és én is úgy éreztem, hogy van kiút a gödörből és a folytonos önsajnálatból. Olyan ember akartam lenni, aki nem marad egyedül. És nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok azért, hogy így lett. Mérhetetlenül.. boldognak éreztem magam, abban a szent pillanatban. Már-már könnyezni kezdtem. Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet sínen minden az életben, de ha nagyjából így van, már azzal is megelégedhet az ember. Igazán eltökélt céljaim még mindig nem virágoztak ki úgymond, de nagyon igyekszem, hogy legalább a sulit befejezzem. Addig pedig csak élveznem kéne az életet és az ezzel járó éveimet. Valamiért úgy érzem Levi az, akinek hálás lehetek ezért. Rámutatott ki is vagyok igazán és úgy vélem szépen lassan sikerül is elfogadnom. Ő mindig rá mutat az erélyeimre és nem tudom kimutatni a hálámat, de ha dicsér, úgy gondolom bármire képes lehetek.

Ő ad erőt nekem minden egyes nap.

- Hé, miért hagysz mindig magamra? Sose kelünk együtt - motyogta Levi álmatag hangján, s megdörgölte szemét, mialatt felém araszolt lassan.

Mellkasomnak dőlt és átölelt.

- Miattad még fáradtabbnak érzem magam, úgyhogy ez a te hibád - állapította meg teljesen meggyőződve a helyzetről.

- Sajnálom - kuncogtam el magam és kócos hajába pusziltam.

- Öltözz fel, mert elmegyünk most már abba a béna old schoolos játékterembe! - jelentette ki immáron határozottan és kitört ölelésemből.

- Heeeeeee? - döbbentem le tátott szájjal. - Mi a fenéért nem ezzel kezdted? Akarok menni! - jöttem lázba, mint valami kisgyerek.

Levi félmosolyra húzta a száját.

- Igyekezz inkább!

***

Később a játékterembe értünk. Sötét hely volt, amit a gépek változatos színe világított meg. Úgy működött az egész, hogy a pénzedet apróra kellett váltani és azokat bedobni az ilyen régebbi gépekbe. Volt itt csócsó, léghoki, kosárba dobós játék, zenés, gitáros cucc, táncolós, valamint egy csomó beülős autós játék kormánnyal meg mindennel, sőt még olyan is, ahol motorra kellett ülnöd és úgy irányítanod a képernyőn lévő játékot. (gozsduudvarbanmegtaláljamindenkibyerékavoltam)

Levi egyből az egyik géphez húzott, bedobott egy érmét és kijött egy körte szerű izé, amibe olyan erősen kellett belebokszolni, amennyire csak tudtál, az pedig a végén kiírta mennyire is volt erős az a bizonyos ütés.

Alap állásba álltam, amin Levi csak kuncogott, de leakartam nyűgözni, így a lehető legerősebb jobbosomat vettem elő. Rendesen megküldtem azt a körte alakú zsákot és elkezdtek pörögni a számok.

Majdnem a max pontszámot értem el, mire Levi elvigyorodott.

- Ha maximum száz pontot értél volna el, lehet szakítok veled - jegyezte meg epésen és megindult máshova.

- Hééé, hogy lehetsz ilyen gonosz? - kiáltottam utána.

Megállt a léghoki gépnél és egyből neki is kezdtünk. Őszintén? Levi olyan volt, mint valami agresszor. Annyira győzni akart ellenem, hogy inkább már színleltem, hogy elvert. Annyiszor pattant ki az a korong, mert olyan erővel megküldte, hogy el se hittem, hogy ez egy csatatér. Következőnek beültünk egy lövöldözős játékba, aminek a grafikája valami nagyon gagyi volt, még is szórakoztató. Aztán Levi kitalálta, hogy toljuk neki a táncgépet.

- Nem - mondtam határozottan.

- Gyerünk mááár. Berezeltél, hogy megint elverlek, hm? - incselkedett velem szüntelenül, pimaszul vigyorogva rám.

- Azt mondtam, nem. Az én szülinapom van - érveltem ésszerűen, bár, mintha ezt annyira figyelembe vette volna. 

Levi megvonta a vállát és beállt egyedül. Őrjítő lassúsággal dobta be az érmét, végig engem nézve, így beadtam a derekam. Felálltam a monitorral szembe a fém dobogóra. A lényeg annyi volt, hogy a képernyőn megjelenő alakzatot kell a lábaddal a zene ütemére megnyomnod az az rátaposnod a dobogón lévő felületen. Természetesen az nyer, aki több pontot ér el.

Imádkoztam, hogy ne jöjjön be egy ismerősöm se.

Levi ezt se vette fél vállról. Szépen beállított haja már szinte szét jött, annyira próbálkozott. Mellettem ugrabugrált és nagyon nehéz volt visszafognom a hangos nevetést. Igyekeztem nem  törődni vele, követtem az instrukciókat és most le akartam pipálni ami a végén sikerült is. 

- Ezt a szart! - fakadt ki hisztérikusan és rugdosni kezdte a gépet.

Jót nevettem rajta, mire kihívott kosárra dobásban is. Ott is elgyepáltam rendesen, amit megint nem fogadott jól.

- Jó, menjünk inkább enni - pufogott mérgében. 

Átkaroltam vállát és elvonszoltam thai kajás étteremhez. Miután kész lett a vacsink leültünk egymással szemben, én boldogan eszegettem, mialatt Levin érezhető volt, hogy valami nincs rendben.

- Na mi az, ízlik a vesztesek vacsorája? - szóltam oda neki gúnyosan, de ő csak gyilkos pillantással díjazott.

- Utállak - mondta ki durcásan és ölbe tette kezeit.

- Szeretsz - szálltam vele vitába.

- Nem.

- De.

- Nem.

- De.

- Mondom, hogy nem - folytatta Levi.

- Jó, akkor nem! 

- De! - csattant föl Levi, majd feleszmélt. - Tchhh, menj a fenébe.

- Mondd ki. Szülinapom van, hadd halljam! - húztam az agyát és próbáltam megállapítani meddig is mehetek el.

- Azt lesheted - forgatta meg szemeit.

- Miféle szülinap így ez, hm? - váltottam át szomorúba, amit eléggé jól eljátszottam.

- Jól van, szeretlek - adta meg magát. - De ezt jó sokáig nem fogod tőlem hallani!

- Ohh, mily csodás szeretni téged, Levi Ackerman! - vettem drámaira a formát.

- Ohh, fogd be.

- És, minden rendben van?

Levi mély levegőt szippantott be, amit nehezen engedett ki. Arcizma megfeszült és ingatta a fejét.

- Nem tudom..

- Ezt hogy érted?

- Szerintem bízhatok benned, csak annyira új nekem az, hogy járjak valakivel, hogy nem tudom mikor hogy kéne viselkednem... nem is tudom.. jó barátod vagyok? Vagy.. elviselhetetlenül bánok veled? - osztotta meg velem kétségeit.

Furának véltem, hiszen nála magabiztosabb embert még nem ismertem.

- Szóval neked is vannak félelmeid, mi? Különben, nem kívánhatnék nálad jobbat, ne aggódj ezen. 

- Tutira?

- Még szép. Ez volt az egyik legjobb szülinapom!

Levi a dzsekijéből elővett egy dobozt. Kibontottam a béna csomagolását - hiszen egyszer láttam, hogyan csinálja és természetesen nagyon hanyag ebben - és egy kulcstartót véltem felfedezni benne. Egy fémből készült konzol volt benne, ami talán annyiból kicsit lányos, hogy a kezdő betűje volt belegravíroztatva, de elfogadtam. Nála is volt egy boksz kesztyű az én kezdő nevemmel belevésve. 

***

Később otthon az ágyamon feküdtem egy törölközővel a derekamon és vártam, hogy Levi is végezzen, de fejembe vettem, hogy inkább magamra öltök némi ruhát. Ahogy a szekrényem elé álltam, levetettem magamról a törölközőt és gondolkodóba estem, melyik bokszerem vegyem fel. Aztán arra eszméltem fel, hogy gyengéd csókok öntik be hátamat. Lassan fordultam meg, Levi állt előttem anyaszült meztelenül, szóltam volna, de ellopta a jogot hozzá egy érzéki csókkal. Megfordultunk, de nem vált le ajkaimról egy pillanatra sem. Az ágy felé kényszerített, rá döntött és fölém kerekedett. Csókunkat megtörte, s végén finoman fogai közé vette alsó ajkamat, amit majdnem hogy elharapott.

- Nem bírok már várni rád - suttogta sóvárgó hangján és újabb csókokat hagyott maga után.

Egyre lejjebb és lejjebb ért. A vágy eluralkodott testemben. Kívántam őt, annyira, hogy könyörögni is képes lettem volna érte. Minden porcikámat befedte csókjainak nyomával. Izgalomtól dudorodó férfiasságomon végig nyalt, mire felszisszentem.

- Hmm, fordulj meg - utasított erélyesen.

Tettem amire kért, tudtam mi fog következni, de igyekeztem lenyugtatni magamat és ellazulni. Levi óvatosan vezette belém két ujját, ami felemelő érzés volt, így egy kéjes sóhaj is kiszaladt számon. Egyre jobb és jobb volt, majd egyszer csak abbahagyta. Hallottam ahogyan a kotonnal babrált és itt feleszméltem, hogy ez most élesbe megy.

Féltem is, de tudtam, hogy akarom őt. Erősen csípőmbe kapaszkodott egyik kezével, míg a másikkal segített belém vezetnie magát. 

Fájt-e?

Fura mód egyáltalán nem. Amint bennem volt, elkezdte lökni magát belém, mire én feltérdeltem, így mellkasának döntöttem hátam. Hallottam ahogyan zihál, ahogyan kiszalad szájából néhol némi nyögés.. hátamat harapdálta az aktus közben, majd kezét férfiasságom köré fonta és izgatni kezdte.

- Hmm, ez hogy tetszik? - búgta fülembe, majd végig nyalt nyakamon. - Mondd el, tudni akarom - súgta érzékien, de én már a határaimon voltam.

Keze ügyesen fonódott erekcióm köré, és az őrületbe kergetett azzal, hogy belassított.

- Amíg nem válaszolsz, nem folytathatom - folytatta továbbra is az incselkedést.

- Tetszik, fo-folytasd, k-kérlek - nyögtem ki, mire felgyorsított és eszeveszett tempót diktált, aminek köszönhetően sikeresen elélveztem.

Miután megtörtént, végig azon gondolkoztam, hogyan fogom ezt neki vissza adni. Talán én jobban tudnám irányítani őt, sőt, jobban is szeretek irányítani.

(maybe eren the seme, de csak szegsz téren, jó szar rész volt, megyek elásni magam, bye)