Levi családja. Hát, az hét szentség, hogy az apja nem százas, viszont az anyukájával még nem találkoztam. Úgy látszol itt volt az ideje. Leviék lakása előtt álltam vele együtt, hogy ajtót nyisson nekünk. Egy szál vörös rózsa volt a kezemben, na meg csoki. 

Nyílt az ajtó és előttem egy bombázó állt, szó szerint. Levi annyira hasonlított rá, kivéve a magasságát. Na jó, ez gonosz volt tőlem, mindenesetre az anyukája egy fiatalos hölgy volt, fekete hajjal, szürke szemekkel és szép fehéres bőrrel. Barátságosan mosolygott rám amikor meglátott és azonnal át is ölelt.

- Ohh, Eren! Végre megismerhettem a kisfiam egyetlen szerelmét - ujjongott boldogan, miközben szorosan ölelt.

- T-tessék? - döbbentem le.

- Oh, én tudtam ezt a dolgot róla mindig is - magyarázta meg az anyukája rögvest, legyintve egyet kezével ezzel jelezve, hogy nem nagy dolog, mire Levi csak fintorgott.

- Áh, é-értem...- motyogtam bénán. Felé nyújtottam az ajándékokat, amiket nagy szeretettel fogadott el.

Az anyukája nagyon rendes embernek tűnt, nem is értem, hogy jöhetett össze egy olyan gyökér emberrel, mint Levi apja. Bevezetett minket a nappalijukba, de elő ugrott egy vörös hajú lány óriási zöld szemekkel, derűs arckifejezéssel. Látványosan mért végig, közel hajolt vállamhoz és mélyet szippantott.

- Leeeeviii aniiikiii! A barátodnak nagyon jó illata van! - sipítozta izgatottan, majd rám nézett. - Milyen tusfürdőt használsz te? Vagy milyen parfümöt? Annyira férfias!

- Isabel, igazán abba hagyhatnád a rikácsolást, még a végén mindannyian elijesztitek tőlem szegényt... - szólt rájuk feldúltan Levi és látszott rajta mennyire zavarba jött családja miatt.

Kuncogtam rajta, mire megjelent egy szőkés barna hajú srác kékes szürkés szemekkel, elég jó fizikummal, ráadásul még magas is volt. Kinyújtotta felém kezét barátságosan, én pedig viszonoztam a gesztust és kezet ráztunk illedelmesen.

- A nevem Eren Jaeger - mutatkoztam be, ahogyan azt kell.

- Az enyém Farlan Church - viszonozta derűs arckifejezéssel.

- Az enyém pedig Isabeeeel! - kiáltott fel.

Ez a lány velünk egy idősnek tűnt, még is olyan, mint valami.. kis óvodás. Még is, aranyos ezzel a stílusával. Őszintének véltem ezeket a reakciókat tőle, egyáltalán nem rájátszott vagy ilyesmi. 

Levi kizökkentett gondolataimból és egyből elrángatott a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót és bezárta. Idegesnek tűnt.

- Minden rendben?

- Ja, csak nem akarom, hogy kiábrándítsanak belőlem.. - vallotta be őszintén Levi.

Talán ez olyan szerethető benne, sosem kertel, hanem kimondja, ahogyan érez.

- Miket beszélsz te? - nevettem fel, ahogyan közelítettem felé. - Azt hiszed így elmenekülhetsz tőlem? 

Levi felkapta a fejét és teljesen elképedt.

- M-még.. sosem mondtál nekem ilyeneket.

- Úgy tűnik ideje, de nem vagyok a szavak embere, Baaaakaaa! - nyújtottam ki a nyelvem felé és látszott, hogy tökre elpirult.

Ölelésbe húztam és adtam feje búbjára egy puszit. Karjaimba csimpaszkodott, úgy tűnt nagyon is kellett ez neki.

- Szeretek veled lenni és nem kívánok senki mást rajtad kívül. Ez elég meggyőző így? 

Levi bólogatott.

- Nem maradhatnánk így egész este? 

- Dehogynem, de hátra van még egy vacsi, nem igaz? Amúgy ki kicsoda? 

- Áhh, az én hibám. Furlan az unokatestvérem, Isabel pedig a féltestvérem. 

- Ohh vagy úgy.. elég jó kapcsolatot ápolsz velük, nem? - érdeklődtem kissé tolakodóan, miközben szinte már lassúztam Levivel.

Tökéletesen mellkasomon pihent feje, kezeim dereka körül helyeztem el, mialatt ő belém csimpaszkodott.

- Igen, ők fontosak számomra. Hé, Eren..

- Hmm?

- Lehetne.. hogy kicsit így maradjunk? Pár percig.. k-kérlek..

- Oké, de van valami baj? Furcsa vagy ma.

- Majd megbeszéljük, de hadd élvezzem ki ezt a pillanatot. Emlékezni akarok rá.

Emlékezni?

Eléggé megijesztett ez a kérés, de azért eleget tettem neki.

**

Később a vacsora asztalnál nevetgéltünk jóízűen. Levi anyukája - Kuchel, egy csomó vicces dolgot mesélt Levi fiatalkorából.. a kedvencem az volt, hogy amióta megharapta egy kiskutya, azóta ódzkodik tőlük, de pánik szerűen és egyszer összezárták őt eggyel, hogy le tudja győzni ezt a félelmét, de inkább kiugrott az ablakon, aminek köszönhetően eltörte a lábát. Azóta négy lábon járó szőrös patkánynak hívja mindegyiket. Mutattak róla gyerekkori képeket, megtudtam, hogy Isabel mennyire imádja az állatokat, valamint, mennyire szeret fotózni és hogy állatorvos szeretne lenni. Farlanról, hogy nagyon érdeklik a tudományok, hogy szeretne igazán jó orvossá válni egy nap. Igazán rendesek és elfogadóak voltak velem. Ez a szeretet, ami körül ölelt furcsa, de jó érzéssel töltött el. Boldog voltam, hogy ilyen embereket ismerhettem meg, mint ők. Egyedül Levi volt letört egész idő alatt.

A nagy családi hű hó után a szobájába vonultunk, lefeküdtünk és összebujtunk. 

- Most már elmondod mi volt amit az előbb pedzegettél? 

- Tudod - sóhajtott fel - senkit nem hoztam fel eddig.. és félek, hogy nyomást helyeztem most rád.

- D-dehogy! Jól éreztem magam veletek! - ellenkeztem már kissé agresszívan.

- K-Komolyan mondod?

- Igen! 

- A legtöbb srác nem akart velem komoly kapcsolatot, sőt, nem is történt meg egyikkel sem, ami veled vacsi előtt. Érzelmi részek túlságosan kimaradtak.. é-és szeretném jól csinálni.. - magyarázta szomorkásan Levi.

Érezhető volt, hogy ez mennyit is jelent neki.

- Jól csinálod, sőt, még annál is jobban.. új nekem ez a helyzet, hiszen sosem tudtam, hogy.. vonzódom a saját nememhez, de te eléggé türelmes vagy hozzám, amiért hálás vagyok neked..

Levi végre elmosolyodott. Kezeinket összekulcsoltuk és adott egy puszit ajkaimra.

- Akkor jó. Amúgy akartam tisztázni valamit.. - kezdett bele sejtelmesen.

- Mit is?

- Sokat vagyunk együtt még se tudunk mindent egymásról. Annyit tudok, hogy szereted az animéket egy karamellás mániás idióta vagy, hogy videojátékoznál életed végéig és rák chipset zabálnál mellé, hogy a slashert nem bírod, hogy a nővéred egy ítélkező szörny néha, hogy anyukád egy angyal... és még mit is kéne tudnom? - hadarta Levi.

- Kihagytad a rock zenét kedves Levi.

- Oh, én kérek elnézést.

- Egy ideig bokszoltam régen, de mivel megvertem egy srácot, aki a nővéremmel akart erőszakoskodni, kitiltottak.

- Tccch. Mindig ilyen kis hősies voltál, te kocka? - morogta Levi, mire jól nyakon pöcköltem.

- Nem kellene túlságosan szemtelenkedned, értve?

- Csak mert három hónappal előbb születtél? - kérte ki magának Levi.

- Pontosan azért - helyeseltem ördögien vigyorogva. - Mindenesetre úgy vélem olyan ember vagyok aki könnyen elfogad mást és a problémáit... nem szeretek ítélkezni mások felett. És velem nem is az a baj, hogy nehezen nyílok meg.. hanem, hogy nem mindegy számomra kinek. Azoknak szoktam, akiket érdemesnek találok rá. Mások véleménye hidegen hagy és szeretek bemutatni a világnak.. igazából ennyit szerintem már te is tudsz.

- Hmmmm, milyen magabiztos valaki - incselkedett velem gúnyosan.

- Nem vagyok az, hiszen te is tudod.

- Pedig lenne mire az légy... de legyen...

- Hm?

- Megmutatom, mi is rejlik igazán benned.

Megsimítottam arcát.

- Remélem sikerrel jársz.

- Még szép!

- Te jössz.

- Azt még nem is mondtam el, hogy a savanyú dolgokat szeretem, ezért sem vagyok annyira csoki mániás, mint egyesek. A sós és édes dolgokat imádom, szóval ha jót akarsz olyan édességet adsz nekem - fenyegetőzött aranyosan. - Veled ellentétben szeretek ám aktív lenni, különböző témákon gondolkozni éééés - nyújtotta el a végét - van egy nagy titkom.

- Mi az?

- Szeretek.. írni.

- Írni?

- Igen.

- Ugye nem nyálas szarokat? - vágtam egyből fapofát.

- Fenéket. Általában az ilyen sci-fi cuccokat szoktam papírra vetni. Filmekben is az a kedvenc műfajom, de ezt is elmondtam már egyszer - dorgált meg durcásan. - Ráadásul szerintem tutira léteznek ufók is.

- Heee? És ezt még is mivel támasztod alá?

- Egyszerű. Van világűr. Vannak bolygóink. Nincs olyan, hogy máshol ne lenne élet. 

- Ez hülyeség.

- Jesszus, tuti vallásos vagy, mi? Ha Isten létezhet, akkor ufók is..

- Csodás érveid vannak, Levi - kuncogtam lázasan. - De inkább térjünk ki arra, hogy mi van azzal, amit annyira szerettek rólad pletykálni? Mindig megakartam kérdezni ezt..

- Mármint, hogy alvilági dolgokba nyúltam bele, meg ilyesmik?

- Aha.

- Valamennyire igaz.. amikor a züllött életemet éltem, igazából úgy éreztem, hogy nincs kiút apám markából. Drogot árultam vagy elvertem mást, ha fizettek érte.. és ezeket bánom már.

- Lezártad ezt a korszakot az a lényeg - bírtam jobb belátásra.

- Igen és nem is szeretnék ebbe vissza esni. Ezt valahol neked köszönhetem.

- N-nekem?

- Igen. Ha te nem vagy sosem veszek magamon elég bátorságot, hogy szembe szálljak vele.. 

- D..dde... - motyogtam zavaromban, de Levi ellopta válaszom egy csókkal.

- Szeretlek - búgtam csókunkba, mire megtörte azt.

- Én is, én is - ismételgette boldogan.

Én tényleg szerelmes vagyok belé.

Q: gyermekeim, nektek nem idegesítő ebben a történetemben kissé Eren? Vagy mi a vélemény róla, hogyan alkottam meg?