Az egész életem a feje tetejére fordult. Kihevertem a történteket Petrával és Levivel is közelebb kerültünk egymáshoz. Hétből minimum öt napot sülve főve együtt töltöttünk, játszottunk, bicóztunk vagy Levi próbált megtanítani motorozni. Semmi testiség nem történt köztünk ezalatt.

Boldognak éreztem magam. A mai napig.....

Mindig ilyen voltam. Ha sok esemény történt, legyen jó vagy rossz, muszáj volt egyedül lennem. Ez a magány általában annyiból állt, hogy azt csinálom, amit szeretek és amihez nekem van kedvem.. hogy ne kelljen másnak az érzelmeihez igazodnom. 

Viszont most a sötét szobám közepén ülök, térdemet felhúzva, könnyeimet árasztva, miközben depis zenéket hallgatok.

Hogyan lehetek ennyire szánalmas? Nem szeretem aki vagyok, sosem szerettem magam, most pedig... a tény, hogy a fiúk vonzanak.. hányni tudnék. Tényleg nem ítélem el a melegeket, nincs velük bajom. A társadalomnak van. Tudom, hogy mindenki azt gondolja rólam, hogy nem érdekel ki mit szól, de ebben a témában eléggé tud ez foglalkoztatni. Nem tudom elfogadni, hogy ez vagyok.. Levire sem tudok szerelemmel nézni, attól függetlenül, hogy mi történt köztünk. Szeretem őt, de nem.. úgy.. Ha arra gondolok, hogy.. szexelünk.. nem megy.

Csókolózni a szabadban mindenki előtt? Esetleg gyereket nevelni? Megfogni egymás kezét nyilvános helyen? Összeházasodni, együtt élni?

Mi a fenét gondolok én még is? A szüleim mit szólnának? Visszataszítónak tartanák. Anya talán nem, hisz ő egy.. angyal, beletörődne.. de a nővérem.. erre gondolni is... félek.

Gyáva lennék, amiért ezt gondolom? 

Még szép, hogy az. 

Véget kell vetnem ennek az egésznek. 

Jobb, ha barátok maradunk. 

- Hé! - szólalt fel egy ismerős hang annyira, hogy még fülessel is hallottam. 

Levi volt az. Leült mellém, mire leállítottam a zenét. Nem voltam képes rá nézni.

- Miért kuksolsz itt egyedül? Ha van valami baj, miért nem hívtál fel? - értetlenkedett, de hangjából kivehető volt némi csalódottság is.

Feltételezem azért, mert nem rohantam hozzá egyből.

- Nyilván azért, mert erre vágytam.. nézd.. - sóhajtottam egy nagyot gondterhelten - n-nem akarom, hogy.. 

- Hogy? - nézett rám válaszra várva.

Vetettem rá egy pillantást, elvesztünk egymás szemeiben és nem tudtam.. kimondani.. ezért még rosszabbat mondtam. Olyan.. boldognak tűnt, leszámítva az előbbit.

- Má-másé legyél - szaladt ki a számon.

Mi a picsa?

Gratulálok, Eren. Véget akartál vetni ennek, de mint mindig a visszájára sült el.

Levi összekulcsolta kezem az övével.

- Akkor mi ketten... - kezdett bele bizonytalanul, még is izgatottan.

- N-nem kell ám kimondani.. - pirultam el rögtön.

- Járunk? - kérdezett vissza vidáman, majd egyből maga alá gyűrt. 

Ajkaimra tapadt és szenvedélyes, lassú csókkal jutalmazott. A jó ég sem tudja miért, de úgy zakatolt a szívem, hogy már szinte fájt.. a pillangók a gyomromban... még is.. egy hang a fejemben azt visszhangozta, hogy ez nem helyes.

Megtörtem csókunkat.

- L-Levi.. 

- Hmm?

- Van egy kis dolgom, sz-szóval...

- Haaaaa? - döbbent le. - Tuti? Nem úgy tűntél, mint aki elakarna menni valahová..

- P-Pedig d-de.. - motyogtam idegességemben, mire lemászott rólam.

- Őőő.. oké. Akkor nem zavarlak. Lemondtam miattad az egyik barátommal való találkozást, de akkor.. majd vele leszek - közölte velem.

Bólintottam egyet.

Boldogból rideg lett egy pillanat alatt. 

***

Később Christával lógtam az egyik hangulatos kis kávézóban. Velem szemben ült és összevissza magyarázott mangákról és a többi. Mi vett rá, hogy őt hallgassam? Magam sem tudom. Ja, de. Elakartam terelni a gondolataimat, mert már nem bírtam őket elviselni.

- Figyelsz te rám, EroEren? - csattant föl hisztérikusan.

- B-bocs, csak elkalandoztam.. - feleltem keserűen.

- Ohh... - hökkent meg Christa. - S-sajnálom, mindig ezt csinálom veled.. nem szándékos, cs-csaak.. 

- Igen? - kaptam fel a fejem.

- É-Én... - motyogta és furán kezdett dobolni ujjaival az asztalon.

Ugye nem akarja ő is azt mondani?

- Mondd nyugodtan.. - biztattam kevésbé lelkesen, hátha passzolja ezt a vallomást. 

- T-tetszel! - állt fel hirtelen és olyan hangosan mondta ki, hogy a körülöttünk lévő emberek is hallották. - K-Kérlek járj velem!

Úgy bámultak, akár egy lány kérésnél.. lesték, hogy mit válaszolok.

Christa szájához kapta kezét és visszaült helyére. A padlót bámulta végig, annyira szégyellte magát.

- Hé, nyugi. Lépjünk le, oké?

Egyetértően bólogatott.

Kisétáltunk az utcára, de ő folyamatosan lefelé helyezte tekintetét. Megfogtam a kezét, amikor elindultunk.

- Ennyire ne borulj ki. Nem volt olyan kínos. Megszoktam már, hogy ilyen hangos vagy - mosolyogtam rá, de nem reagált rá sehogy sem, rám se figyelt. - N-Nézd, é-én.. nem tudom, mit.. - próbáltam volna befejezni, de Ayato állt elém legnagyobb meglepetésemre.

- Ohh, hello, Eren! Rég volt már, nem? - üdvözölt sejtelmes vigyorral arcán.

Teljesen megváltozott. Külsőre legalábbis biztos. A talpig fekete felszerelés nem maradt el régen sem, de a haja és a külleme.. más. Elengedtem Christa kezét, aki mögém bújt Ayatót látva.

- Jaa. Miújság?

- Ohh semmi, hallottam ezt azt.. 

- Például?

- Valaki azt duruzsolta, hogy meleg vagy - nevetett fel cinikusan - hát nem jó?

- Ki volt az?

- Áhh, mindegy. Elvileg valami parkban látták, hogy rá akarsz cuppani valami gyerekre. Igaz ez? 

- Ne nevettess. Nem vagyok meleg - hazudtam alássan. - Ő pedig itt a barátnőm, Christa! - léptem el tőle, hogy láthassa.

Ayatonak tetszett a válaszom. Rendesen végig mérte Christát aki immáron mellkasomba fúrta fejét.

- Hát, megnyugodtam - sóhajtott fel megkönnyebbülve, s megveregette vállam. - Kínos lett volna, ha kiderül a haveromról, hogy az.

- Haverok lennénk? - kérdeztem vissza zsigerből.

- Persze, tök mindegy mi volt, nem? Régen volt és kész. Amint látom rosszkor jöttem, nyugtasd meg a csajod, aztán majd fussunk össze! - kacsintott egyet felém, majd elsétált.

Christát szorosan karjaimban tartottam. Sírva fakadt, tisztára feldúlt volt.

- Tényleg a b-barátnőd.. lettem? - nézett rám fel könnyes szemekkel.

A kurva életbe.

- I-izéé... igen..

- Eren..

- Hm?

- Csókolj meg!

Nem akartam megtenni, gondoltam majd valahogy kimagyarázom a helyzetet máskor, erre pulcsimba markolt és erőszakosan húzott csókba. Csókjánál pedig semmit sem éreztem.

Egyáltalán.

Mikor elengedett, akkor.

Megláttam mögötte Levit, aki köpni nyelni nem tudott.