Chan minden nap eljött a kávézóba, néha Jisung nélkül is. Látva napjának fénypontját, Felixet és úgy nézett ki ezt hosszú távúnak tervezi.

- Jó reggelt! - mondja miközben Felix arcára egy enyhe puszit ad.
Felix valahogy nem fogja tudni megszokni ezeket az arcra puszikat. Soha nem állt ilyen közel Chanhoz és az arcához, mindezek mellett pedig alig van mersze tartani vele a szemkontaktust.

Chan mindig mosolyog rá. A szeplős szemei elkalandoznak az arcán és elidőzik a gödröcskéin amiket eddig nem vett észre. Nagyon helyes-

- Édes? - Felix válaszul csak pislogott párat jelezve, hogy figyel.

- Nem fáradsz el abban, hogy egész este a fejemben jársz? - a szóban forgó személy arca halvány rózsaszín árnyalatot kezd felvenni és kezével int egyet.
- Fejezd beee - nyafogott.

Chan nevetni kezdett rajta, majd oda hajolt Felixhez még egy puszit adni pofijára, mielőtt egy hang megszólal.

- Gondoltam, hogy itt talállak.

- Menj innen - mondta Chan, mire kapott egy váll lökést a baristától.

- Aucs! - nevetett fel Jisung.
- Nagyon sokat zavar téged Lix?
Felix bólintott és úgy tett mint aki duzzog.

- Igen és nem hagy békén. Ez magánszféra zaklatás - Chan a szeplősre mered és elárulva érzi magát.
Egy újabb nevetés hallatszik Jisung felől, mire bele karol barátjába.

- Öt perc múlva kezdődik a munkád Hyung. -
Chan össze ráncolta a homlokát és zavartan megszólalt.

- Oh tényleg a munkám is létezik.
Felix felkuncogott, az idősebb pedig kedves pillantásokat vetett rá.

- Majd találkozunk - mondta, majd egy puszit nyomott a barista arcára.
Kiment a kávézóból, nem törődve azzal, hogy Jisung nem követi őt, hanem inkább döbbenten bámulta Felixet.

- Mi...öh...várjunk! - a szeplős zavartan elkapta a tekintetét.
- Mióta csinálja ezt?

- P-pár napja.. -
Jisung szeme már lassan tányér meretüre kerekedik.

- Ti srácok...ti...jártok? - Felix hevesen a fejét kezdte rázni.
- Most viccelsz velem ugye? És te rendben vagy ezzel?

- I-igen.. vagyis nem.. várj én.. igen?
Jisung a kezeibe temeti arcát, míg Felix eldadog valamit, ami egyáltalán nem hangzik válasznak.

- Esküszöm, egy K-drámában vagyunk. Kivéve a cselekvéseket, amik éppen a szokásosnál kétszer olyan gyorsan haladnak..