《 3 》

- Honnan gondolod, hogy a fiúkat kedveli? - kérdezte Jisung.

A páros éppen a Sugar High felé tartott ismét. Chan elhatározta, hogy egy lattéval akarja indítani a napját, ezért elrángatta magával Jisungot, aki minden ellenkezés ellenére is valahogy ide lyukadt ki.

- Ha nem érdekelnék a fiúk, biztos elmondta volna.

Egy kis sétáló emberke megjelenik a kijelzőn, ezzel jelezve, hogy átkelhetnek az út túloldalára.

- Mi van ha kapcsolatban van?

- Akkor úgy is mondta volna! Milyen kérdések ezek?!

- Geez..

- De tudod mit, igazad volt - mondta Chris. - Ő a legédesebb kis dolog.

Chan bement a kávézóba és nem foglalkoztatta, hogy Jisungnak nyitva kellett volna hagynia az ajtót.

- Istenem, nézd Jisung - mutatott Felixre aki éppen segített egy vendégnek.

- Olyan kicsi, aranyos, és gyönyörű.. látod a szeplőit?!

Jisung sóhajtott.
- Milyen K-drama ez?

Chan tovább ment a kanapéhoz, ahova ülni szeretnének.

- Gyere ülj le.

- Mi? És mi lesz a kávémmal? - kérdezte zavarodottan.

- Tudom mit szeretnél. Kérek egy cappuccinót neked és egy lattét nekem.

- Veled megyek, mert ki kell fizetnem.

- Nem! - mondta egy kicsit hirtelen Chan. - Én fizetek, menjél vissza.

Jisung összeszűkítette szemeit, miután fejét oldalra döntötte.

- Ki vagy te és mit művelsz Chan Hyunggal?

Az említett figyelmen kívül hagyta őt egy szemforgatás kíséretében és elindult a kiszolgáló pulthoz.
Jelzett a kis csengővel, majd a barista hátát kezdte fürkészni, aki vele szemben állt.
Úgy tűnt Felix valamit éppen leírt.

- Egy pillanat! Mit szeretnél kérni? - kérdezte Felix.

- Tegnap a telefonszámod felől érdeklődtem, de nem kaptam meg.

Felix lefagyott egy pillanatra, az ismerős hang hallatán, majd megfordult és látott egy szélesen mosolygó Chant, aki tekintetével őt vizslatta. Észre vette Jisungot a szeme sarkából, ki telefonját nyomkodta az egyik asztalnál. Együtt kellett volna jönniük.

- Uhm... a számom nem elérhető jelenleg, de adhatok egy cappuccinót és egy lattét.

Chan úgy tett, mintha csalódott lenne és egy mélyet sóhajtott.

- Azt hiszem így kell történnie.

Úgy látja mintha Felix ajkain egy mosoly húzódna miközben pötyög valamit a gépbe.

- Kiviszem a rendelést az asztalotokhoz, hogyha kész van - mondta.

- Nem kell, itt megvárom - mosolygott Chan.

- Rendben.

Chan a pultnak dőlt, és próbálta nem észre venni, ahogy Jisung ráncolja a homlokát.

- Szóval, mióta dolgozol itt? - kérdezte.

Felix miközben csinálta Jisung cappuchinóját azalatt válaszolt Channak.

- Olyan 2 hónapja. Egyetemi hallgató vagyok.

- Ááh..

- És te?

Chan Felix felé fordult, hogy lássa.

- Terapeuta vagyok.

A barista elmosolyodott és bólintott.
- Hány éves vagy?

- 23. Te?

- Én 20 vagyok.

Chan vigyorogni kezdett - Az jó.

-... mi?

- Huh? Oh, semmi - az idősebb újra elfordult és szidta magát, hogy a gondolatát hangosan kimondta.

-U-uh, itt vannak a rendeléseitek.

- Köööszönöm! - Chan elvette a csészéket és kacsintott egyet pont úgy, mint az ez előtti napon, majd asztalukat vette célba.
Amint leült Jisung mellé és letette a csészéket az asztalra, a fiatalabbik szemei cikáztak a barista és Chan között.

- Mit csináltál?

- Én?

- Igen te.

Chan Jisungra pislogott teljes zavarodottsággal.

- Jisung, miről beszélsz?

- Mi történt Felixel?

Chan megfordult az egész testével, miközben beszélt a barátjának. - Hogy érted, hogy mi történt Feli-

Az idősebb abba hagyta a mondatát, mikor látta, hogy Felix egy másik vendéggel beszél. A pofija teljesen piros és úgy tűnik problémája van a rendelés feldolgozásával.

- Szia, kaphatok egy karamellás frappuccinót?

- I-igen, egy latte. B-bármi más?

- Uh, nem, egy frappuccino.

- Mi?

- Egy frappuccinot szeretnék. Felix, jól vagy? Nem szoktál ilyen lenni - kérdezte a férfi kissé aggódva.

- N-nem, jól vagyok, hozom a frappuccinodat. Bocsánat.

Chan megpróbálta leplezni mosolyát a kezeivel.

- Hyung, mit csináltál?

- Csak rá kacsintottam! Nem is gondolkodtam sokat rajta!

- Miért kacsintottál?

Chan megvakarta a nyakát.

- Úgy...éreztem?

Jisung megdörzsölte a homlokát és sóhajtott egy mélyet.

- Ne csináld ezt, nézd az állapotát.

Jisung a baristára mutatott, mire Chan nem tudott mit csinálni és elnevette magát.

- Ha ennyire frusztrált csak egy kacsintás miatt, akkor vicces lesz.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top