Már eltelt pár nap mióta Felix eltévedt és talán sose voltak még ennyire közel egymáshoz. A szeplős bizalma Chan felé már biztos, így ha lehet többet volt a közelében.

Különösen nehezen vészelte át a napot, amikor reggel nem látta a terapeutát. Amint felfigyel a nyíló ajtóra, ledobja a rongyot, amivel eddig az asztalt törölgette és szinte beleugrik Chan ölelésébe.

Az idősebb egy-két alkalommal körbe fordítja maga körül, mielőtt letenné a szilárd talajra.

- Hellooo~

- Puszit - biggyesztette le ajkait Felix. Nagyon jól tudja, hogy ilyenkor Chan szinte elolvad.

- Mwah~

A barista felkuncogott, ahogy az idősebb elhalmozza az arcát puszikkal.

- És Boldog Valentin napot.

A szeplős zavarodottan vezette tekintetét a földre.

- Boldog Valentin napot...

- Leszel az én valentinom?

Felix elvigyorodott és Chan mellkasába temette arcát, ezzel az idősebbet kettejük közül nevetésre bírva.

- P-persze - dünnyögte.

- Szuper! Most bezárhatod a kávézót?

Felix felvezette pilláit a fiúra.

- Huh?

- Zárás idő van már, igaz? - pillantott az órájára.

- Igen - válaszolt a barista és levette a kötényét. A pult felé vette az iranyt, hogy megbizonyosodjon arról, be van-e zárva rendesen a regiszter.
- De olyan spontán mondtad...

- Hova szeretnél menni ma?

Felix oda kapta a fejét.

- Mi?

- Elviszlek valahova.

-..eh?

- Ezt teszik az emberek a valentinjukkal... elviszik őket randizni, hihetetlen tudom - jelentette ki.

- Várjuk egy-

- Randi? Igen - erősítette meg.
- El pirultál.

- Senki nem kérdezte..- nyögte ki Felix.

Chan felhúzta ajkait, ezzel egy büszke mosolyt varázsolva arcára.

- Be mehetünk a belvárosba?

Az idősebb fiú bólintott. - Persze!

Amint a szeplős bezárta a kávézót hirtelen megtorpant.

- Várjunk mi?

- Most mi az? - sóhajtott Chan.

- Választást kaptam?

- Huh?

- Választhattam? Vagyis, miért nem viszel el te engem valahova?

Chan ismét kieresztette levegőjét tüdejéből, majd egy puszit nyomott Felix homlokára.

- Persze, hogy választhatsz. Biztosra akarok menni, így szeretném ha élveznéd a randit.

A szeplős boldogan elmosolyodott és bedobta a kulcs csomót a táskájába.

- Okés.

Mikor Chan autójához sétáltak, Felix már nyitotta ajkait.

- Apropó, teljesen mértékben megvetem a listádat - mondja.

Chan felnevetett.  - Ezt hogy érted? Szó szerint tökéletes lett.

- Kijavítom; konkrétan nagyon nem fair.

- Hát, ha nem vagy hülye akkor-

Chan a mondat közepén abbahagyta, mivel úgy érzi, senki nincs mögötte.  Visszanéz és látja, hogy Felix mozdulatlanul áll, és dühösen pillantásokkal ajándékozza meg.

- Nem vagyok hülye!

- Uhum.

- HÉ!

- Miii? Egyet értek veled!

Felix előrébb lépett és bele boxolt Chan vállába.

- AU-

- Megérdemelted - motyogta az idősebbnek.

Felix kinyitotta a kocsi ajtaját, majd mikor elindultak egy sor szabadtéri üzletet lát az utak mentén sorakozni.  Teljesen körbe fordult, hogy feldolgozza; mi is van pontosan a környezetében.

- Miért csinálsz úgy, mintha még sosem jártál volna itt korábban?

- Nem voltam még erre...

Chan szemei kitágultak. - Tényleg??

Kérdezte, de Felixet lekötötte a körülötte lévő kilátás, így nem vette tudomásul szavait.

- Azta... Ez nagyon szép!

Chan is körbe pillant, de szemei végül a szeplősön állapodnak meg, aki túlságosan is elfoglalt a bolt ajtaján felfűzött Valentin-napi dekorációval, miket csillogó szemmel vizslatott.

- Igen...tényleg... - tartotta továbbra is tekintetét a fiatalabb fiún.

Felix visszanéz Chanre, mire megköszörüli a torkát.

- Rendben, oké. Hová szeretnél először menni?

- Mármint...bárhova? Mindenhova!!

Chan felnevetett látva, hogy Felix mennyire izgatottnak néz ki.
Maga elé teszi kezeit és szóra nyitja a száját ; - Nehéznek tűnik a kezed, megfoghatom neked?

A szeplős zavarában egy hatalmas mosolyt villant, majd készségesen Channak nyújtja a kezeit.
- Olyan ciki..

Az idősebb magához húzza a fiút és egy lágy mosollyal ajándékozza meg.

- Csak neked - adott puszit a homlokára.

Felix kíváncsian kapta fel a fejét, ahogy a kirakatban lévő pihe-puha rózsaszín felhő kinézetű édességet nézte.

- Így csinálják a vattacukrot?

- Igen! - válaszolt Chan. - Valójában nagyon menő.

- Sosem volt még olyanom...

Chan megszeppenve húzta fel szemöldökét, miközben a fiatalabbra pillantott.

- Te most viccelsz velem.

Felix kínosan elmosolyodott.

- Uh... igen, még sosem ettem. Finom íze van?

Az idősebb párszor rá pislogott Felixre, még mielőtt a bolt felé kezdte volna húzni.

- Mondd meg te.

Miután vett kettő pálca vattacukrot, egyet oda adott a szeplősnek.

- Tessék.

A fiú érdeklődve nézett a vattának tűnő édességre, majd Chanre vezette tekintetét.

- Hogyan..egyem meg ezt?

- Bele rakod a szádba te hüly- AU!

- HAGYJ BÉKÉN!

- Csak edd meg, Felix.

Az említett szkeptikusan kitépett egy darabot a pálcáról és a szájába rakta. Lassan rágta, közben pedig Chan várakozóan figyelte őt.

Hirtelen megvilágosodott az arca.

- Mmm! Nagyon finom!

Chan elmosolyodott. - Mondtam.

- Mint a felhők~

Felix belemerül az édesség többi részébe és elég gyorsan el is fogyasztja, miközben a pár sétál az utcákon. A barista Chanre pillant, amikor meghallja, hogy valami zenél a zsebében.
Ahogy az idősebb a telefonjának szenteli minden figyelmét, Felix szeme megakad az utolsó falat vattacukron.

Habozás nélkül hajol előre és elveszi az célpontot.

- Bocsi, azt hittem munka miatt, de csak Jisung- Hol van a kajám?

Rá néz Felixre és összehúzza szemöldökét, mikor meglátja, hogy a fiatalabb száján egy rózsaszín kis falat  tartózkodik.

- Komolyan? - kérdezi Chan nevetve.

A szeplős csak ártatlanul pislogott rá. Chan megnyalja ajkait és odahajol, hogy fogaival elvegye az ott maradt édességet. Vigyáz, hogy ne érintse meg Felix párnácskáit, majd mikor elhúzódik, elkerekedett íriszeivel és kipirult arcával szembesül.

Ahogy érzi, hogy a cukor elolvad a szájában, szemei ​​összefonódnak a szeplőssel.

- Valamiért ez a darab sokkal finomabb, mint a többi.