Miután megadta a számát, Felix csendesen ült Chan mellett az anyós ülésen. Kicsi ujjaival követte az ablakon lefolyó esőcseppek útját, közben a mellettük feltűnő házakra pillantgatott.

- Mi a franc, Felix?

A fiú megrezzent tekintve, hogy az idősebb harsányan szólalt fel.

- Mit csinálsz kinnt ilyen későn? - folytatta.

- ...tanultam.

- Este 11 órakor?

Felix nem válaszolt, mire Chan felsóhajtott.

- Oké, oké, rendben. Tanultál addig, felültél a buszra és elaludtál, ugye?

A szeplős lehajtotta a fejét és bólintott. Az idősebb hangján gondolkozott, ami általában lágy és vidám, viszont tud ilyen komoly is lenni.

- Szóval felkeltél és nem tudtad hol vagy. Miért nem maradtál a buszon?

- Azt hittem találok valamit, amivel be tudom azonosítani a tartózkodásomat..

Chan vissza vezette tekintetét az útra, majd magában gondolkozott a történéseken.

- Mit kellett volna tennem? - szólalt meg hirtelen Felix.

- Számos dolgot. Például; hívj..-

- Hívtalak- vágta rá Felix egyből.

-..mikor a buszon vagy.

Csend.

- Aish istenem a telefonod is. Nem fogalkoztál azzal, hogy fel van töltve vagy sem. Mi van akkor, hogyha lemerül, még mielőtt felhívtál? Ha nem jövök érted időben?

Felix szipogott egyet.

- Sajnálom..

- Ez az?

A szeplős ki nézett az ablakon és elé került egy magas fehér apartman bármi féle világítás nélkül kivéve az ott lakók fényeit, ami kissé komorrá tette.

Egy aprót bólintott, majd mindketten kiszáltak az autóból, mire a fiatalabb zihálni kezdett, mikor a kinti hideg levegő megcsapta a testét.

Mikor az ajtóhoz értek Chan várakozóan méregette a szeplőst.

- Mi az?

- A kulcsaid, Felix - juttatta eszébe.

Az említett homlokát ráncolva vette ki a bronz kulcs csomót a táskájából.
Chan megragadta őket és kinyitotta a ház bejárati ajtaját, hova úgy sétált beljebb mintha a saját otthona lenne.

- Ettél ma valamit?

- Igen, vettem egy rament az egyik boltb-

- Szuper.

Az idősebb eltűnt a nappaliból, majd nem sokkal Felix pakolászálst hall meg a hálószoba felől.

- Chan - szólította meg, de tekintve, hogy ezt suttogva nyögte ki, a másik fiú nem hallhatta.

- Channie...-

És a könnyei megindultak.

Miközben Felix kezébe temetve arcát sír, hirtelen úgy érzi, mintha egy biztonságot nyújtó puha takaró venné körül. Chan felveszi ő mennyasszony pózba és úgy foglal helyet a bőr kanapén. Úgy öleli a fiatalabbat, mint egy csecsemőt és hüvelykujjával törölgeti le könnyeit.

- Miért sírsz?

Ezt pillanatok alatt pár szipogás követi, mielőtt Felix szarkasztikusan válaszolt.

- Azért, mert ma van a legjobb napom.

- Komolyan ki foglak dobni az ablakon.

Felix erre nem tudott nem felnevetni.

- Próbáld újra, Felix - nyomta meg a végét Chan.

- Mérges vagy rám - mondta a szeplős, enyhén piros orral.

Az idősebb sóhajtott, ezt követően pedig eltűrte Felix barna tincseit az arcából.

- Sajnálom, hogy gonosz voltam. Nem haragszom rád, vagyis nem teljesen.

Reakcióként egy lebigyesztett ajkú Felixet kapott.

- Kérlek ne legyél.. mostantól jobban odafigyelek a biztonságomra, ígérem.

Chan lassan bólintott, majd folytatta. - Csak aggódom érted Felix és én- AU!

Kapott egy ütést.

- Fejezd be, ne hívj így!

- Mi?

- Nem szeretem, amikor így hívsz.

- ....mi?

És ismét kapott egy ütést Felixtől.

- FELIX-

- Így! Ne hívj így..

- De ez a hivatalos neved. Minek szeretnéd, hogy hívjalak, ha nem Felixnek?

A szeplős lebiggyesztette ajkait.
- Baby. Mint, ahogy mindig szoktál.

Chan várt egy pillanatot, mielőtt elmosolyodott volna.

- Tudod... azt hiszem a Felixet jobban szeretem-

- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Nos, itt a tökéletes idő bevallanom, hogy én is jobban szeretem a Chan-t, mint a Channie-t-

- Na, na először is. Ne hozzunk elhamarkodott döntéseket.

Felix fáradtan mosolyog Chan karjai között, miközben az idősebb egy határozott puszit nyom a homlokára.

- Rendben, baby.

A szeplős zavartan bújik még jobban a fiú melkhasába és elégedetten felsóhajt, mire Chan felnevet.

- Mi az? - motyogta.

- Alig tudod mozgatni a karjaidat.

- Ez nem az én hibám - kiáltott fel. - te vagy az, aki így becsomagolt engem.

- Kicsi burrito - viccelődött Chan.

- Én vagyok Channie kicsi burritója.

Az említett felmordult.

- Aish, ne mondj ilyen dolgokat, el fogok olvadni.

Felix felnevetett.

- Én vagyok Channie kicsi burritójaaaaaaa~ - dalolta, mire gy puszit kapott az orrára Chantől.

- Teljesen.