- Egyszerű vagy - mondta Jisung.

- Egyetértek.

Délután van már, pár órával később azóta, hogy Chan oda adta Felixnek a pulcsiját.
Éppen a járdán sétáltak, míg meg nem látták a Sugar High feliratot, amit Chan nagyon megszeretett.
Egyből találkoztak egy fiúval, aki kezével intett nekik, bár az ujjait nem látták, mert eltakarta a pulcsi.

Chan az arca elé kapta kezét és a homlokát Jisung vállának döntötte.

- Olyan aranyos, meg fogok halni..

A mókus fiú megforgatta szemeit és lelökte magáról az idősebbet.

- Megyek szerzek magunknak egy asztalt. Úgy érzem nem akarom látni azt, hogy flörtölsz.
Chan megvonta a vállát, majd mosolyogva indult meg Felix felé.

- Még mindig rajtad van? - kérdezte, mikor oda ért, utalva a pulcsijára, ami még mindig tökéletes állapotban van.

- Mhm! - bólintott vidáman. - És nem hiszem, hogy vissza fogod kapni, olyan meleg és kényelmes!! - tette hozzá egy kucogással. Chan is a fiatalabbal együtt nevetett és megbökte az orrát.
- Nem bánom.

Felix mosolya szélesebb lett, viszont az idősebb kicsit komolyabb lett.
Mancsai közé vette a szeplős arcát és közelről kezdte el tanulmányozni csillogó szemekkel.

A barista egy zavarodott hangot kiadva reagált erre.

- Eh?

- Jól vagy? - simogatta meg hüvejkujjával pofiját.

- Én?
Chan érzelem mentes arcal meredt rá.

- Nem, épp Jisunghoz beszélek - Felix gyengéden megütötte a terapeuta vállát és felnevetett.

- Csak én használhatok szarkazmust.

- Baby mi a baj? Aludtál te eleget
este? -
A szeplős pislogott párat.

- Mi?

- Yah! Te süket vagy?

A barista össze rezzent és megrázta a fejét, mikor Chan enyhén meghúzta a fülét.

- Egyszerűen csak nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy megkérdezik tőlem rendesen aludtam-e az este.

Chan a homlokát ráncolta - És úgy tettél?

Felix zavartan megrázta a fejét.
- Tanultam.

- Gondolom enni sem ettél normálisan?

-Heh..

- Lix - sóhajtott. - Jobban oda kell figyelned magadra.

- Tudom, tudom Channie, csak egy nap volt-

- Egy egész napig nem ettél? - szólt közbe Chan.

- Talán..

- Lix-

- Tudom mit szeretnél mondani. De nem tudok jól teljesíteni a tesztnél, hogyha nem tanulok.

- Szintúgy nem fog jól menni, hogyha alig alszol és nem eszel eleget.

Ezzel elcsendesítette a fiatalabbat.

- Megígéred nekem, hogy oda figyelsz magadra?

Még a saját édesanyja sem aggódott Felix miatt ennyire, így ez egy új érzés számára ami átjárja testét.
Miért foglalkozik vele ennyir Chan?

- Hé -

- Huh? Mi- persze, megígérem!

Felix hirtelen szégyenlősnek érzi magát tekintve, hogy nagy figyelem kerül rá és nehezen pillant Chan szemeibe újra.
Olyan, mintha valaki megnyomott volna egy kapcsolót az idősebb agyába, mert az arca felragyogott és mosolygós lett, továbbá eltűnt a komolysága.

- Rendben. Egyél többet, az arcod kezd kevésbé pufi lenni.

- És az nem jó dolog?

- Neeeem, szeretem a babám kis pofiját - mondta Chan majd puszikat hintett Felix arcára.

- Most baba hangon beszéltél? - kérdezi hitetlenül.

- Talán.. - a szeplős felnevetett és meglökte Chant.

- Menj csak, mindjárt viszem a kavéitokat.

- Okéés~~

- Úgy mosolyogsz, mint egy idióta - mondta Jisung, mikor Chan közeledni kezdett felé.

- Maradj csendbe.

A páros egy kis beszélgetésbe kezdett, mikor a barista az asztalukhoz vitte a kávéjukat.

- Köszi Lix.

Chan nem teljesen érti Felix miért sétál vissza egy huncut mosollyal. Nagyjából már egy hónapja csinálják ezt, így nem kínos a helyzet.

- Szóval, ti nem randiztok, de normálisnak tartjátok azt, hogy puszit adsz neki?

- Már beszéltünk erről Jisung, csak arcra.

- De számít ez? Az egész dolog már kőbe vésett. És az, hogy rendben van vele- Jisung megállt, mikor észre vette, ahogy Chan kissé nyitott szájjal figyeli a lattéját.

- Nem figyelsz rám ugye? - nyöszörgött.

Chan továbbra is tekintetét a világos barna koffeinre szegezte, ami előtte volt.
Mert Felix a hab virágokat, most három pici fehér szivecskével helyettesítette..