"Hibák nélkül nem lehet tanulni. "

Valóban? Csalódottan csaptad össze egyből a könyvet, amiben ez az idézet lapult. Milyen hibák? Ha ez a szó előtérbe kerül, miért van az, hogy mindig eszedbe jut ő? Miért is? Talán mert neki adtál négy évet az életedből, ő pedig csak úgy "elhibázta"? Hogy kiről is van szó? Arról a srácról, akiről azt hitted, hogy ő lesz majd életed szerelme..

.. Park Chanyeol.

Talán a középsuli második évében kezdődhetett. Akkoriban minden egyes nap kaptál egy szerelmes levelet, de gazdáját sosem lelted. Napról napra változtak ezek a levelek. Sokszor dalszövegek voltak, vagy versek, mellé mindig csoki vagy egy kisebb ajándék. Próbáltad kideríteni, ki gondolt rád ennyit és remélted, hogy nem a legidősebb takker bá aki a suli gondnokaként tevékenykedik. Gondolatban megnyugtattad magad, hogy biztosan nem, hiszen a szövegek, amiket kaptál egyáltalán nem utalna olyan kinézetű emberre, mint ő. Mindenesetre szeretted őket olvasni, elolvadtál legbelül, s napjaidat szó szerint jobbá tette, ha újabb és újabb műveket olvashattál tőle.

Végül eljött a bál napja, s akik felkértek, azokat egytől egyig visszautasítottad. Vártad arra a napra is a levelet, de nem kaptál. Meglepetésedre egy igen magas, akkoriban vörös hajú srác, talpig feketében megjelent előtted és felkért téged, hogy légy a párja, valamint idézett a levelekből. Álmaidban sem merted volna gondolni, hogy az ügye fogyott energikus, mindig vigyorgó, talpig úri ember, Chanyeol lesz az a másik évfolyamból. Természetesen elfogadtad a felkérést és akkor érezted igazán először, hogy oda vagy valakiért...

.. ami teljesen megtöltött élettel. Chanyeol pozitivitása, aki mindig mindenben támogatott, melletted volt jóban - rosszban, elfogadta azt aki vagy s elérte, hogy szeresd magad.. jobban kifejezve, egymás mellett nőttetek fel érzelmileg. Megtanultátok kezelni a másik furcsa dolgait, s szeretni azt. Folyton új dolgokat próbáltatok ki, igyekeztétek megszerettetni a másikkal a kedvenc hobbijaitokat, több - kevesebb sikerrel. A baráti körötökben sokan irigyelték a kapcsolatotokat, hiszen amikor kialakult köztetek az a bizonyos bizalom, sosem stresszeztél azon, ha elmegy a barátaival inni... sosem kérted el a telefonját. Teljesen bíztál benne, ahogy ő is benned. Ahogy a legtöbb párnál lenni szokott, ti ketten is terveztétek a jövőtöket. Chanyeol romantikus alkat volt, sosem felejtette el a fontos dátumaitokat, és valahogyan mindig kifejezte, mennyire is szeret téged. Ezt persze az ágyban is sikerült megmutatnia, újra és újra. Imádtad, hogy olyankor teljesen megváltozott a jelleme és átvette feletted az irányítást. 

Így történt, hogy egy egyetemre jelentkeztetek. Mivel nem akartatok koliban lakni, kivettetek egy házat, NamJoonnal együtt, valamint barátnőjével, Kimmel. Pár hónapra rá Baekhyun is csatlakozott. Így éltetek öten, együtt. Sosem volt probléma, mindig megbeszéltétek ki főzzön, ki takarítson az adott héten. Feszültségből azért volt bőven, de nem amiatt, hogy másokkal laktatok együtt, inkább.. érezted, hogy valami már nem olyan, mint volt.. Chanyeol távolságtartóbb lett, ridegebben viselkedett veled. Be tudtad ezt annak, hogy talán túl stresszes és túl sokat tanul.

Aztán volt egy óriási bulitok Chanyeol szülinapján. Teljesen levegőnek nézett téged, amit nehezen viseltél, inkább piát ragadtál és jobbnak láttad, ha nem veszel erről tudomást. Az emeleten ittál, de amikor lementél, olyan fogadott, amire végképp nem számítottál volna. Chanyeol ölében volt egy csaj, akinek szinte falta az ajkait, s úgy simogatta, mintha nem lenne holnap. Annyira ideges lettél, hogy megfogtad a felmosóvizes vödröt és rájuk öntötted. 

A csaj egyből leszállt róla és rohant kifelé, Chanyeol rád pillantott döbbenten, az üvöltő zene elhalkult és minden szem rátok szegeződött.

"Hogy... hogy merted.." akadt el a lélegzeted, a fájdalom gombóc a torkodban minden egyes nyelés pillanatában nagyobbra nőtt. "Ennyit.. jelentett neked ez az egész, tényleg?"

Chanyeol felpattant a kanapéról.

"Nem, nem, nem, nem" ismételgette, s próbált karod után nyúlni.

"Gondolom, hogy nem.. milyen érzés négy évet kidobni az ablakon? Megérte?" nevetted el magad, mialatt szemeid könnyben úsztak. "Hagyjuk is.. nem tudom, ki vagy.."

Ahogy kimondtad, ki rohantál a házból ő pedig utánad.

"Nem tudom mi történt, sokat ittam és.. és.." próbált mentegetőzni, ahogy követett a kifelé vezető úton.

"Nem érdekel!"

"Hallgass meg!" kérlelt Chanyeol, s próbált megragadni.

"NE ÉRJ HOZZÁM!" ordítottál rá teljesen kikelve magadból, s akkor esett le neki igazán, mi is történt.

Másnap reggel visszatértél a házba, kisírt szemekkel, hogy elhozd a cuccaid. A többiek a konyhában ülve vártak rád. Chanyeol egyből felpattant, ahogy meglátott.

Te oda sétáltál hozzá és szorosan megölelted, utoljára. Szemeibe néztél és félmosolyra húztad a szád.

"Sajnálom, hogy nem voltam neked elég jó.." mondtad, majd elengedted.

Végleg.

Szóval.. ennyit a hibákról. Talán te voltál a hibás, hogy neki adtál esélyt.. Mindenesetre, NamJoon szakított Kimmel, otthagyta a házat és sokat lógott veled akkoriban. Támaszt nyújtott a nehéz időkben, azon volt, hogy elmossa a Chanyeol iránti fájdalmaidat, ami egy jó pár hónap múlva kezdett eredményeket produkálni.

Ekkor tájt NamJoon bevallotta neked, hogy mindig is szerelmes volt beléd. Tudtad róla, hogy rendes srác, akinek helyén van a szíve és.. nos, igen. Némi hasonlóságot véltél felfedezni benne és Chanyeolban. NamJoonban szeretted azt, hogy bármiről beszélhettél vele, igyekezett megérteni, ráadásul a gödröcskéi amik megjelennek, ha mosolyog... nehéz volt ellenállni neki.

Úgy vélted ő jó kiút lehet a szenvedésből és egészen jól gondoltad.

Több, mint fél évig nem hallottál Chanyeolról és megszakítottad az összes közös barátotokkal a kontaktot, csak hogy végleg kitörölhesd az elmédből és a szívedből.

"Mit olvastál úgy, (T/N)?" firtatta Yoongi az egyik tanulótársad.

"Ümm, semmit, semmit."

"Ahhoz képest eléggé elmerengtél.."

"Csak az emlékek.. egy idézetről eszembe jutott valami."

"Vagy talán valaki?" kíváncsiskodott az ismerős mély hang gazdája.

Amint meghallottad össze rezzentél, szíved pedig hevesebben vert. Hátra fordultál és láttad magad mögött Chanyeolt, aki székeden támaszkodott kezeivel.

"Ha? Ki vagy te?" nézett zavartan Yoongi Chanyeolra.

"Ömm, nem, nem. Te ki vagy és miért ülsz vele egy asztalnál? Jártok?" faggatózott Chanyeol.

"Pff, dehogy.. csak egy-"

"Leléptem" zártad rövidre az egészet és mindkét srácot magára hagytad.

Ahogy az a nagy könyvben meg van írva, nem tudtad levakarni magadról a hívatlan vendéget. Kint az egyetem udvarán hideg volt, ő pedig rád adta dzsekijét, de ledobtad magadról.

"Szállj le rólam és ne kövess, különben elordítom magam, hogy megakarsz erőszakolni, te pöcs!"

"Mi lenne, ha talán beszélnénk, mint két normális ember?" próbált utolérni, s ép ész érvvel meggyőzni.

Megtorpantál és vettél egy nagy levegőt.

"Ugyan miről?"

"Mindenről.. beszélni szeretnék. Semmi mást.." kérlelt alássan, te pedig beleegyeztél.

Gondoltad, talán könnyebb lesz a lelked, ha sikerül kibeszélnetek a történteket.. Beültetek egy kávézóba és a kínos csönd köztetek egyre kellemetlenebbé vált.

"Ne kerüld a tekintetemet.." szólt rád erélyesebben.

Fenébe azzal a hülye fejével. Tudta jól, hogy a gyengéd ha feketébe öltözik, erre ide állított fekete dzsekiben, fehér pulcsiban, fekete naciban, converseben, ráadásul barna hajjal.. mit képzel magáról komolyan?

"Annak a csajnak is ezt mondtad, mialatt hozzád dörgölőzött?"

Chanyeol elmosolyodott, látszólag elégedetten.

"Hallom Joonieval jársz. Igaz?"

"Aha. És? Ezért akarsz velem beszélni? Erről? Esetleg milyen a szex, milyen bokszert használ? Mekkora gumit húz fel?"

A pincér abban a pillanatban hozta ki a kávétokat és csak nagyokat nézett, s igyekezett gyorsan magatokra hagyni.

"(T/N).."

"Hallgatom, de nincs túl sok időm rád. Szóval?"

"Elakartam mondani, mennyire sajnálom ami történt, tényleg sokat ittam.."

"Jaj, kérlek, ez annyira olcsó kifogás.. már előtte is tökre.. más voltál. Sosem akartál velem összebújni, nem mondtad el mi bánt, ami nem volt jellemző kettőnkre."

"Történt valami amit nem igazán tudtam, hogyan is mondhatnék el neked.."

"Nem érdekel. Megcsaltál. Semmi közünk egymáshoz. Nem is értem, mit akarsz ettől. Megbocsájtottam? Persze. Ettől függetlenül próbálok úgy emlékezni rád, mint egy jó szakaszra. Az életem része voltál. VOLTÁL!"

"(T/N), nekem nem csak voltál, még az vagy és azt akarom, hogy.. valahogyan, de oldjuk ezt meg. Hogyan tehetem jóvá?"

"SEHOGY. EGYÁLTALÁN HOGY TUDNÉK  BENNED BÍZNI EZEK UTÁN?" emelted meg a hangod, hiszen annyira dühített, hogy itt próbálkozik, mintha nem is csinált volna akkora dolgot. Nem hatott meg túlzottan a figyelem.

"Mondd a szemembe egyenesen, hogy nem szeretsz és kisétálok azon az ajtón" mutogatott a bejárati ajtó felé, majd felkönyökölt az asztalra és egész közel hajolt arcodhoz. Szemeivel végig téged nézett.

"Mitől lesz neked jobb, hm?"

"Gyerünk, mondd ki."

"Ez nevetséges.."

Próbáltad, de legszívesebben megcsókoltad volna, viszont feljött benned a szülinapjáról a kép újra és újra.

"Utállak" mondtad ki a lehető legőszintébben.

"Az lány nyelven egyenlő annyival, hogy szeretlek?"

"Nem!"

"De igen, (T/N). Valld be, gyerünk!"

"NEM!"

"DE!"

Őt nézve sírva fakadtál.

"De igen, te hülye seggfej. Ezt akartad hallani?" nyögted ki nagy nehezen.

"Ezt" hallottad meg mögötted NamJoon hangját.

Rá pillantottál, majd Chanyeolra akinek arcába öntötted kávédat és NamJoon után loholtál.

"Hé, ez nem igaz, csak szórakozott velem!" füllentettél szemrebbenés nélkül.

"Nem vagyok hülye, (T/N). Tudtam jól, hogy sosem felejtetted el őt igazán. Álmodban is az ő nevét szoktad emlegetni.. tisztában voltam ezzel."

"Akkor.. m-miért?"

"Mert szeretlek és reméltem, hogy egyszer majd viszonozhatod. Nem érdemel meg téged, de talán mellette a helyed.." mondta csalódottan NamJoon.

"M-most.. szakítasz velem?"

"Talán nem egyértelmű? Azt akarom, hogy boldog legyél.. de tudd, hogy rám mindig számíthatsz!"

"Azért hagysz el most, nem igaz?" remegett meg a hangod.

"Muszáj. Viszlát, (T/N)!" búcsúzóul adott homlokodra egy puszit, s faképnél hagyott.

* * *

Később egy buliban teljesen taccsra ittad magad, de Chanyeol érted ment és haza vitt. Az ágyadba fektetett és föléd kerekedett.

"Honnan tudod hol lakom?" kuncogtál idétlenül.

"Yoongi. Elég jó fej volt velem, amikor elmagyaráztam neki a szitut."

"Áruló. Szállj le rólam."

"Miért?"

"Megakarsz erőszakolni? Nyugodtan. Már mindenemet elvetted.. ez már semmiség."

"Ne mondj ilyeneket."

"Miattad elhagyott" csuklott el a hangod keservesen. "Az egyetlen, akinek igazán kellettem és nem csalt volna meg."

"Nekem mindig kellettél és kelleni fogsz" búgta füledbe mély hangján.

"Engem mindig mindenki elhagy.." fakadtál ki könnyek közt. "Nem nézek ki elég jól? Mi a baj velem? Nem vagyok szeretetre méltó? Ennyire rossz ember lennék? Ezt érdemlem, nem igaz?"

Chanyeol letörölte könnyeidet, s téged hallva megszakadt a szíve.

"Esküszöm nem tudom mi lelt engem azon az estén.. talán.. elbizonytalanodtam kicsit. Annyira sajnálom, de amióta nem vagy velem minden annyira rosszra fordult, (T/N)" halkult el a végére. Hangjából érezhető volt, mennyire sebezhető ebben a pillanatban. "Csak téged szeretlek, adj még egy esélyt, hogy jóvá tegyem. Veled akarom leélni az életem.. azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim anyja.. ahogy régen terveztük.."

Könnyes szemekkel bámult rád, aminek köszönhetően egyből elgyengültél.

"Mindkettőnek lesz egy kínos középső neve, hogy ha felidegesítenek, úgy égessem a barátaik előtt, értve?"

Chanyeol elnevette magát és lecsókolta könnyeidet.

"Neked bármit, csak.. légy az enyém újra.. Kérlek, (T/N).. szükségem van rád."

"Ne hidd, hogy könnyű dolgod lesz, Yeol.. egy esély..."

"Mindent megteszek!"

"És fahéj vagy ajándék legyen a nevük?"

Chanyeol perverz mosolyra húzta a száját.

"Előbb talán alkossuk meg őket, hm?"