Q: mi lenne, ha a reader chan akkora badass lenne, hogy elrángatná őket (BTS) egy kísértet járta házba/helyre?

*meghaltam* XDD

Jin

"Hogy micsoda?" döbbent le Jin.

"Ebben a házban ölte meg magát egy lány. Elvileg valami megparancsolta neki, vagy ilyesmi" mondtad lazán, mialatt a romos épületben sétálgattatok.

"ÉS KOMOLYAN IDE HÍVTÁL EZÉRT?"

"Persze, egyedül nem mertem volna jönni. Érdekelt, hogy igaz-e.."

Hirtelen hallottatok valami csattanást. Jin felkiáltott, legbelül a te szíved is kihagyott egy ütemet, de nem mutattad volna ki félelmedet.

"Csak.. biztos va-valami.. állat volt.." próbáltad nyugtatni Jint, majd megint hallottátok.

Te egyből rohantál kifelé.

"HÉ, (T/N) VÁRJ MEEEEG!" kiáltott utánad kétségbeesetten Jin.

Az utca végén megálltál és bevártad, majd a kastély szerű házra néztél.

"Uhh, úgy tűnik igaz volt."

"TÖBBET NE RÁNGASS EL ILYEN HELYRE, EZ BORZASZTÓ VOLT, LEGKÖZELEBB CSAK MARADJUNK OTTHON, EGYÜNK ÉS NÉZZÜNK FILMET MINT A NORMÁLIS PÁROK!"

Yoongi

"Komolyan nem félsz?" néztél barátodra aki a régi kórház romjait nézte.

"Kéne?" pillantott rád unott arckifejezéssel.

"Eléggé hátborzongató ez a hely, nem?"

"Te akartál ide jönni.."

"De nem gondoltam, hogy ilyen ijesztő lesz.." sóhajtottál egy nagyot.

"Hát, most már végig járjuk a helyet."

"Okéé.."

Yoongi előtted sétált, mire valami nagy csattanást észleltetek. Yoongi feléd fordult.

"Nagyon vicces, baby."

"Nem én voltam!"

"Ja, persze.."

Még egyszer hallottatok valami hátborzongató hangot. 

"Már itt se vagyok" szólalt fel Yoongi és rohant kifelé, te pedig utána.

Kiérve Yoongi feléd fordult.

"Szóval nincs mitől félned, huh?" firtattad vigyorogva.

"Nem tudom miről beszélsz, én nem féltem *swag*"

Hobi

"(T/N), eléggé hátborzongató ez az elhagyatott vidámpark.." kezdett bele Hobi rémülten ahogy körbe körbe nézett. "Ráadásul lassan besötétedik!"

"Épp ez a vicces benne. Elvileg a hetvenes években volt egy időszak, amikor naponta haltak meg tinik... mint a végső állomásban.. durva, igaz?"

Hoseok befogta a fülét.

"NEM AKAROM HALLANI!"

"Jaj, már.." forgattad szemeid előszeretettel. "Legközelebb Tae-t fogom elhozni" puffogtál morcosan. "Amúgy is... szellemek nem léteznek.."

"HA ÍGY VÉLEKEDNÉL RÓLA, NEM JÖTTÜNK VOLNA IDE!"

Te és Hoseok lefagytatok azonnal. Az egyik körhinta mellett mentetek el, amikor kimondtad a véleményedet.. de az hirtelen kivilágított és forogni kezdett, valamint zene is elindult.

"Azt a..." döbbentél le.

Hobi felkapott az ölébe és rohanni kezdett veled.

"MEGMONDTAM, HOGY EZ EGY ROSSZ ÖTLEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEET!" 

KooKie

"Biztos vagy benne, hogy beakarsz oda menni?" firtatta Kookie, de te válaszra se méltattad, előre mentél.

Egy elhagyatott színházban voltatok, ahol már szinte a székek is megkoptak, a színpadon pedig ott maradtak díszelemek, amik eléggé furák voltak, nem is, inkább ijesztőek. 

Kookie hátulról megölelt.

"Ne aggódj, én megvédelek!" súgta füledbe büszkén.

"Tudom, tudom, én hősöm" gúnyolódtál előszeretettel.

"Komolyan" állt ki igaza mellett.

Megfogtad a kezét és előre sétáltatok. 

"Amúgy.. mi történt itt?"

"Azt mondják, ez egy kísértet járta hely. Volt régen egy kislány akinek angyali hangja volt, de sokan bántották, mert irigyek voltak rá. Aztán megölte magát. Akárhányszor lépett fel ezen a színpadon valaki, az meghalt.. elvileg.."

"Ez va-valami mende monda igaz?" nevette el magát Kookie idegességében.

"Ki tudja?" incselkedtél vele, mire hallottatok egy dobbanást. Furán néztetek egymásra.

"E-ez mi volt?"

"Itt állok melletted, honnan tudhatnám?"

És abban a pillanatban hallottatok egy lányt, aki énekel. Félve néztetek egymásra.

Egyből barátod nyakába ugrottál.

"MOST MENJÜNK INNEN, DE AZONNAL!" parancsoltál rá kétségbeesetten, majd kirohantatok onnét.

Te felnevettél.

"MI OLYAN VICCES?" 

"Ahh, belegondoltál, hogy ha vannak szellemek, akkor kb. ott gubbaszthatnak a szobád sarkában és csak fogják a fejüket, amikor látják, hogy milyen kínos dolgokat csinálsz egyedül?"

"NE MONDJ ILYENEKET JÉZUSOM!"

TaeTae~

"Tae, meggondoltam magam, inkább menjünk innen.." közölted barátoddal félve, ahogy megláttad a régi cirkusz színhelyét.

"Awwww, nem lesz baj, itt vagyok, jó? Gyorsan körül nézünk és mehetünk, oké?"

"El ne merd engedni a kezem.." parancsoltál rá.

"Jó, jó" nevette el magát.

"Nem gondoltam volna, hogy ez... ilyen.. ijesztő.. igazából.. olyan fura érzésem van é-"

"HÉ, SZELLEMEK! VAN NÁLAM EGY KIS CSOKI, GYERTEK ELŐ!"

"TAE!" 

"Most mi az? Csak tudni akarom, hogy léteznek-e és ha igen, milyen csokit szeretnek!"

"Jézusom, már miért szeretnék a csokit?"

"Mivel egyszer emberek voltak, duh?"

"Inkább menjünk innen, mielőtt még valami történik.."

Tae és te elsétáltatok egy régi játék bódé előtt. Az asztalra tette a csokit.

"Komolyan?" 

"KOMOLYAN! Van, ami nem változik. Ha én is szellem leszek, tutira meghálálom, ha valaki ilyen gesztussal közeledik felém!"

"Szellemek nem is léteznek!"

Tae az asztalra pillantott.

"Ohh, wow, nincs már ott a csoki.."

"Esküszöm az égre, ha ott látom Jungkookot az asztal alatt, megöllek!"

Oda sétáltál, de nem volt ott senki.. ijedten néztél Tae-ra.

"Látod, mondtam, hogy szeretik a csokit."

"VIGYÉL EL INNEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN, MOST!"

NamJoon

"Miért olvasol ennyi fura történetet?" nézett rád elítélően Joonie.

"Miért ne? Te nem akarod tudni, hogy léteznek-e szellemek?"

"Ráérek ezt megtudni, ha meghaltam, nem?" próbált reálisan érvelni.

"Ne legyél ilyen nyuszi, csak menjünk be.."

"Egyáltalán be lehet ide jönni?"

Megfogtad a kezét és berángattad a romos házba. Joonie keze kissé megremegett.

"Ohh, minden rendben?" 

"Persze, ne félj, megvédelek" ölelte át a kezedet, miközben próbált szuper nyugodt maradni. Láttad rajta, hogy mennyire küzd.

"Ez olyan, mint az átokban.." közölted izgatottan Jonnieval. "Jobban mondva, ez az a ház.."

"Ohh, igen? Cool.." 

Egyre csak sétáltatok, mikor valami fura zajt hallottatok. Úgy tettél, mintha mi sem történt volna, de aztán megint.  

"(T/N).."

"Ez csak egy kis-" nem tudtad befejezni, mire újra hallottatok valami ijesztő hangot. Jonnie ölébe ugrottál, aki már rohant is kifelé veled. 

"ÚRISTEN, (T/N)! TÖBBET NEM VESZEL RÁ ILYENRE!"

Jimin

"Aaaa, nincs az az isten, hogy be tegyem ide a lábam.." mondta Jimin végig mérve előtte az elhagyatott elmegyógyintézetet.

"Csak egy kicsit, naaa.. csak nem félsz?"

"Dehogy is."

"Akkor nem fogsz megvédeni?"

Jimin felsóhajtott.

"De, megvédelek. Menjünk.."

Beérve a romos falakat látva elképedtél. A folyosó is ijesztő volt, főleg a végén lévő sötétség, mivel ott már nem volt ablak. Az egyik terembe sétáltatok, ahol volt némi régi ágy és egy-két baba, valamint játék.

"Oh, wow, valószínűleg ez lehetett a gyerekosztály?"

"Gyerekeket elmegyógyintézetbe?"

"Jobban mondva, kísérletekre.."

Ahogy kimondtátok ezt, egy ott lévő mentő autó szirénázni kezdett.

"Ohh, nem, nem, már itt sem vagyok!" mondta Jimin és rohanni kezdett.

"JIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN!" 

* * *

legyen got7 változat is? ^^