Szoszi van, csak szólok, hogy KÉRHETTEK SZTORIKAT, kommentben vagy üzenetben akár. ILY

* nem akarok megszeretni egyelőre több bandát, mert a lifeum nem engedi, de töccik ez az iKON mentsetek már meg hány fele szakadjak. nem, nem, bts és got7, elég nekem 14 fiú tenkyú *

* * * *

"Most komolyan, (T/N)... mit csináljak?" firtatta Kookie, de te valahogy nem tudtál oda figyelni rá, hiszen lepergett előtted körülbelül az egész életed. 

Gyerek korod óta ismerted őt, hiszen a szüleitek szoros kapcsolatot ápoltak egymással, ebből adódóan nagyon sokat voltatok együtt. Ha akartátok, ha nem, arra kényszerültetek, hogy barátok legyetek. Már egész kicsiként kialakult köztetek egy szoros kapocs, amit semmi, de tényleg semmi nem tudta felül bírálni. Fontosak voltatok egymásnak, és jó baráti viszonyt ápoltatok. Mindig ti voltatok az elsők a másiknak.. egészen mostanáig. Jobban mondva, benned már egy ideje átalakult ez az érzés valami mássá.. úgy érezted, hogy szerelmes lettél belé, amit akkor vettél észre, amikor kiöltöztél neki, ha találkoztatok, hogy könnyebben sértődtél meg egy-egy viccén, hogy a szíved hevesebben vert és hogy egyre többet fantáziáltál arról, milyen is lenne vele lenni igazán. Viszont, tudtad jól, hogy esélyed sem lenne, hisz mindig úgy viselkedik veled, mint egy haverral. Meg annyiszor szeretted volna bevallani neki, hogyan is érzel, de nem volt hozzá bátorságod és féltél, hogy esetleg elveszítheted őt.. így elnyomtad magadban ezt az érzést és próbáltad megemészteni, hogy ő sosem lesz a tiéd, aminek köszönhetően egyre rosszabbul érezted magad. Jobban mondva, szenvedtél ettől az egésztől, ami benned dúlt, ezért kicsit távolságtartóbb lettél vele.

Egy ideig nem beszéltetek, ezért aztán át jött, kétségbeesetten tanácsot kérni, hogy mivel lepje meg az újdonsült barátnőjét a szülinapján. 

"(T/N)!"

"Szóhoz sem jutok, de... nem beszélünk egy ideig, lesz egy csajod és átjössz tanácsot kérni, úgy, hogy semmiről nem is tudtam?" vontad kérdőre dühösen.

"Te mondtad, hogy hagyjalak egy darabig békén.. nem akartalak ezzel zavarni.."

"Kivel jársz egyáltalán?"

Kookie büszkén mosolyodott el.

"(L/N)nnel.."

Szemeid kikerekedtek. Áhh, szóval a ribancokra bukik, ohh.. talán ha átmegyek az összes barátján, járni fog velem, igaz?

"Áhh... passzolgatóssal? Vagy is.. mártogatóssal, igaz?" 

"Ne beszélj már így róla! Azok csak pletykák.."

"Ohh, bocs, hogy belegázoltam a lelkedbe.. ennyire fontos lett?"

"Persze, hiszen a barátnőm" állt ki igaza mellett Kookie vállszélességgel. Az ágyad végében ült és kutyádat simogatta.

"Miért nem kérsz segítséget a többiektől?"

"Mert mindegyikük azt mondta, hogy úgy is át fog verni..."

"Miért nem hallgatsz a barátaidra?"

"Mert megmutatta nekem egy olyan oldalát, amit másnak még nem..."

"Ohh, wow, megnézzünk egy disney mesét?" gúnyoltad ki egyből.

"Jesszus, (T/N)! Mi bajod van? Azt hittem, legalább te támogatsz engem.. vagy hogy segítesz. Ahogy mindig.." keseredett el kissé, mire felsóhajtottál.

"Utálom azt a lányt. Fogalmam sincs, miket szerethet.. de amúgy jól vagyok meg minden, köszi, hogy kérdezted ezt.." jegyezted meg epésen.

"Jól van, látom nincs valami jó kedved, szóval nem zavarlak.."

"Többet ne is próbáld meg."

"Tessék?"

"Mindegy. Sajnálom. Vegyél neki valami nyakláncot, várd meg otthon, esetleg vegyél neki tortát, de ne edd meg előle és vegyél neki virágot.." 

Kookie egyből elmosolyodott.

"Miért nem jutott ez nekem eszembe?" nevette el magát zavarában.

"Már meg sem lepődök" húztad szomorkásan félmosolyra szád.

Kookie oda lépett hozzád, s lehelt homlokodra egy puszit.

"Köszönöm, (T/N)! Most mennem kell, de bármi van, hívj! Ja és, este megünnepeljük Yoongi szülinapját, remélem eljössz!"

"Ott leszek.."

"Oké, akkor találkozunk!" vonult ki boldogan, te pedig hanyatt dőlve ágyadon keserves sírásba kezdtél. Arcodat párnádba temetted és csak pityeregtél. 

Nem tudtad elhinni, hogy pont egy ilyen lány ér hozzá ahhoz, akit a legjobban szeretsz, egy ilyen csókolja.. ez a fájdalom ami marcangolt legbelül.. ordítani tudtál volna..

"(T/N)?"

Ahogy meghallottad Jin hangját, abba hagytad a sírást. Egyből hátat fordítottál, így nem látta, talán csak.. hallotta..

"Te sírsz?"

És igen, nyert.

"Ez nem átjáró ház ám!" nyögted ki, mikor felültél ágyadon.

"Anyukád engedett be, ahogyan mindig. Mi a baj? Miért sírsz? Mit mondott ez az idióta?"

Leült melléd és a hátadat kezdte simogatni, mialatt nézett téged, választ várva.

"Tudtad, hogy lett barátnője?"

"Persze.. de miért ekkora baj ez?" értetlenkedett Jin.

"Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.."

"Szerelmes vagy belé?" 

Aprót biccentettél.

"Akkor miért nem mondod el neki? Mármint, ez a kétely amiben élsz.. még jó, hogy felemészt.. Legalább tovább léphetsz, ha nem szeret viszont.."

"De a legjobb barátom. Nem akarom elveszíteni."

"Ha jól tudom, ez már nem barátság.. mármint, amikor már több van a dologban. Akkor mit is akarsz megtartani?"

"Őt, mert ő jelent mindent.."

Jin elmosolyodott.

"Hé, én is itt vagyok ám. És helyesebb nála. Vagyis, mindenkinél" lökött finoman oldalba, mire elmosolyodtál.

"Jó, tudom, te vagy a leghelyesebb, így jobb?"

"Van annyira jó, hogy süssek neked valami finomat!" kacsintott rád.

"Köszönöm!" mosolyodtál el, majd megölelted.

"De az maximum holnap fog bekövetkezni.. ugyan is, készülődnöd kéne.. nem hagyhatod cserben Yoongit a szülinapján, igaz?"

"Igaz.."

"Akkor hagylak is és náluk találkozunk, rendben?"

"Oké."

* * *

Yoongi bulijába érve, piát kerestél. A látvány, hogy Kookienak ez a hárpia dugdossa le a nyelvét a torkán minden egyes percben..

.. kezdett lassan, de biztosan tönkretenni. Alig bírtad vissza fogni magad. Miután ledöntöttél pár italt, Kookie bekörnyékezett. Átölelte a válladat.

"Minden oké?"

"Persze" vágtad rá szemrebbenés nélkül.

Körülöttetek egy csomóan táncikáltak és hangosan szólt a zene.

"Nem akarsz velem táncolni?"

"Nem. A barátnőd hol van?"

"Honnan tudjam? Nem raktam rá pórázt.. szóval? Talán nem táncolhatok a legjobb barátommal?"

"A legjobb barátnődnek nincs kedve hozzá."

"Naaaaa, ne már..."

Ingerülten forgattad a szemeid, majd egyszer csak arra lettél figyelmes, hogy Kookie barátnője valaki mással smárol. Kookie csak az arcodat kémlelte, próbált rávenni, hogy táncoljatok, ezért sem látta..

"Hé, nem akarlak megzavarni, de a barátnőd épp mással smárol!" mutogattál előre a tömegbe, de mire Kookie oda fordult, addigra szét váltak.

"Hihetetlen vagy hogy ilyeneket kitalálsz. Miért nem akarod, hogy végre boldog legyek?"

Hitetlenül ingattad a fejed.

"Jesszus, mikor hazudnék én neked? Tudod mit, legyél boldog!" próbáltad túl üvölteni a zenét és végül dühösen kiviharoztál Yoongi házából.

Elindultál haza felé, zokogva. Lassan a megállóhoz érve megnyugodtál, de aztán hallottad ahogyan rohan utánad és a neved kiáltja. Eszed ágában sem jutott volna megállni. Amikor beért hátulról ölelt át.

"Sajnálom.." súgta a füledbe.

"Ugyan mit?" kérdezted megtört hangodon.

"Szakítottam vele.."

"Mi? M-miért?" 

Torkodban akkora gombóc nőtt, hogy alig bírtad kipréselni magadból a szavakat.

"Jin elmondta.. (T/N).. miért nem mondtad el?"

"M-mert.. úgy volta-tam vele, ho-hogy... nem vi-viszonoznád" hüppögtél, mint egy kisgyerek.

Kookie maga felé fordított és elnevette magát. Kezeibe vette arcodat.

"Ne sírj. Vele.. csak azért voltam együtt, mert.. ugyan úgy éreztem, ahogyan te.."

"Tch, és tőlem vártad volna el, hogy bevalljam?"

"Mindig is te voltál a keményebb dió" nevetett fel.

"Te hülye.." nyöszörögted karjaiban.

"De olyan, aki szeret téged."

Felnéztél rá, ő pedig csak mosolygott.

"Ez mit is jelent?"

"Hogy leszel a barátnőm?"

"Talán.."

"Mivel győzhetnélek meg?"

"Kérj tanácsot Jintől" kacsintottál rá.

"Tch. Jó. Megcsókolhatlak?"

Egyből elhúzódtál tőle.

"Még is mit gondolsz? Nem rég smároltál az exeddel, majd esetleg ha fogat mosol!"

"Pffhhh, jó.. jó.."

* * *

próbálkuztamm