* Ne hari, hogy az eredeti Elvis dalt szúrtam be, de nekem ez a dal kell szóljon az esküvőmön, plusz annyira téli hangulatot ad nekem... *

*Az SM jóvá hagyta, hogy Jungwoo jövőre már aktív lesz és jobban van, én pedig ebben reménykedem, de nagyon hiányolom őt.. :( *

* 

Pocsék nap a suliban. Már szinte az lenne a meglepő, ha valami zökkenő mentesen menne. Nem tudtad mi lelt téged ezen a napon, de a hormonjaid csúnyán játszadoztak veled, így adódott a hirtelen jókedvből a mély letargia. A barátaid kérdezték mi a baj, de nem tudtad szavakba önteni. Próbálták kideríteni, de a további hallgatásod miatt végül feladták. Nap végére enyhült az az üresség, ami benned lappangott. Igazából tudtad mi a baj. Aki azt mondja, nem tudja, az hazudik. Csupán elgondoltad, hogy lehet egyedül fogsz meghalni, hiszen egy srác sincs, aki érdekelne, aki megfogna, akire érdemes lenne energiát szánni... szerelmes voltál a szerelem gondolatába. Érezni akartad azt, milyen valakiért rajongani, milyen valakit megölelni, bele szippantani az illatába... milyen az, amikor a szíved megtelik boldogsággal és melegséget érzel legbelül. Szeretted volna ezt tudni, de nem akadt senki, aki éreztette volna ezt. Ezt az űrt pedig nagy lemezek vásárlásával próbáltad betömni.

Délután kiléptél az iskola épületéből. Borús volt az idő és a hó is rázendített. Akarva, akaratlanul is elmosolyodtál, hiszen imádtad, ha havazik. Amolyan béke félét jelentett számodra, ráadásul gyönyörűnek tartottad, így nagyobb kedvvel indultál az egyik régies lemezboltba. Ha szomorú voltál, igyekeztél magad tárgyak vásárlásával feldobni, ahogy a legtöbb ember manapság. Kissé féltél attól, hogy megint össze súgnak a hátad mögött majd az eladók a lemez boltban, hogy a héten már harmadjára itt van az a dilis lány, aki másfél óráig lapozgatja a jobbnál jobb albumokat... nos igen, és az sem utolsó, hogy mindig nehéz a döntés, hiszen nem túl olcsóak.

Ez a nap sem volt másként. A hangulatos kis helyre betérve régebbi jazz ment, ami még inkább megalapozta a jó kedvedet. A lemezek egy oszlopban voltak, állványokra állítva, dobozokban, tehát elég keskeny volt köztük a járható emberi út, mondjuk úgy, hogy olyan volt, mint egy labirintus. Igyekeztél előre, aztán bele buktál egy magas fiúba, jobban mondva a mellkasába. Zavarodban nem győzted az elnézését kérni.

"Bocsánat, ümm, ne haragudj" szabadkoztál újra és újra.

A srácnak csak a kuncogását hallottad.

"Semmi baj, de ugye te jól vagy?"

Te mentél neki, és ő kérdezi, hogy jól vagy-e? Egyedül a padlóra mertél nézni, aztán lassan emelted meg fejed, hogy felelhess a kérdésre, de nem láttál még ehhez fogható fiút sosem. Haja szürkés feketében színeskedett, mosolya szívmelengető volt, tekintete pedig kedvességet sugárzott, ahogy a hangneme is, ahogy megszólított téged.

"Ümm, jaa, pe-persze, hogyne.. ne haragudj még egyszer" ismételted meg, majd elléptél tőle és igyekeztél minél messzebb kerülni tőle.

Persze, ahogy a legtöbb lemez pakkot nézted át, néha rá-rá lestél. És megkezdődött nálad az, ami még sosem.. a lányoknak van az a kis tulajdonságuk, hogy ha találkoznak egy fiúval, aki nagyon tetszik nekik, elképzelik velük, milyen lenne kapcsolatban lenni, járni, feleségül menni az illetőhöz, mi lenne a gyerekük neve...

Igen, ahogy nézted őt, benned is lejátszódott ez, és pont azon őrlődtél, mi is lehetne a gyereketek neve. Aztán egy másik vásárló kizökkentett ebből a transzból és másik részleghez mentél. Onnan is rá lestél, de véletlenül találkozott a tekintetetek, ő pedig aranyosan mosolygott. Egyből kerestél egy másik részleget, ahol elbújhatsz.. 

Végül az eredeti tervedre koncentráltál. Nagy lemezt venni, ami sikerült is. Egy Elvis albummal indultál a kasszához, csak hogy volt egy rossz szokásod. A pultra tetted a telefonod mindig, miközben a táskádban kutattál a pénztárcádért. Ki is fizetted, majd távoztál. Az ég beborult, de még így is havazott. Lassan indultál meg a saroktól nem messze lévő hídig. Amint oda értél, hallottad magad mögött, hogy valaki kiabál, mint valami dilinyós.

"HÉÉÉÉÉÉÉÉÉ, VÁÁÁÁÁÁÁÁRJ, VÁÁÁÁÁRJ!" sipítozta, mire megtorpantál.

Oda rohant hozzád, s mikor beért, kapkodva a levegőt próbált magyarázni.

"B-bent.. bent hagytad a telefonod.." világosított fel nagy nehezen és mondandója végén is csak mosolygott.

"Ohh, köszönöm" mosolyogtál rá te is immáron hálásan, kezedbe adta, aztán furán nézett rád.

"Rajtad nincs kesztyű? Nem fázol így?"

"Ohh, semmi probléma a kabát zsebem melegen tartja majd őket.." felelted nagy nehezen, hiszen végtelenül zavarban voltál.

"Biztos? Hé, itt az enyém, nehogy megfázz.."

"Na, de.. ve-veled mi lesz?" firtattad kétségbeesetten.

"Megleszek" mondta, levette magáról kesztyűjét és a tiédre húzta. Nevetésbe kezdett, amikor rajtad látta. "Aprók a kezeid az enyémekhez képest, de jó lesz így. Viszont, most mennem kell.."

"Na, de.. nem is tudom a nevedet.."

"Kim Jungwoo" felelte, s rohanásba kezdett, majd utánad szólt. "Vigyázz, meg ne fázz, T/N!"

Tudta a nevedet? Na, de... még is honnan?

Haza érve, felraktad a lemezt bakelit lejátszódra és csak rá tudtál gondolni.. volt benne valami más, mint a legtöbb fiúban. Ő olyan őszintén kedvesnek tűnt, olyannak, aki törődik az emberekkel. Még veled is, pedig azt se tudta igazán, ki is vagy... Az mellékes, mennyire jól is nézett ki. Általában az ilyen fiúk ridegek, megközelíthetetlenek és azt érzed, tuti nem lennél nekik elég jók, viszont ő csak jót sugárzott magából.

Őrültségnek tartottad, hogy első látásra létezik szerelem... de Jungwoot látva, ez megcáfolódott benned.

Másnap reggel lelkesen tartottál suliba az ő kesztyűjét viselve. Boldogság töltött el és azon agyaltál, hogyan is találkozhatnál vele újra.. addig is, elmesélted legjobb barátnődnek a történteket.

"Hogy hívjááák? Ki vele, T/N, KI VELEEE!" erőszakoskodott.

"Kim Jungwoo" vágtad rá vigyorogva.

"Az a magas végzős fiú, aki nem rég jött a suliba?"

"IDE JÁR?"

"Ömm, igen és tudtommal jár is valakivel.."

"Neem, nem az én Jungwoom tuti nem ide jár.."

A folyosóra pillantva megláttad őt, barátnőd pedig rá mutatott.

"Úgy néz ki nagyon is ide jár..." nyöszörögted szomorkásan, s a padra hajtottad a fejed. 

"Nem biztos, hogy van barátnője, csak azt pletykálják.. add neki vissza a kesztyűjét, aztán kiderül, nem igaz?"

"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM" nyöszörögted.

"Ugyan már, T/N!"

Hát persze.. miért is nem gondoltál erre? Egy ilyen helyes fiúnak, hogy ne lenne barátnője? Az egész kis illúzió össze tört benned, így a haza felé úton elpityeredtél. Újból átkeltél a hídon, és akkor jött veled szembe ő.

"Szia, T/N!" üdvözölt boldogan.

"Szia, Jungwoo!" köszöntötted már-már közömbösen.

Aggódva pillantott rád.

"Te sírsz?"

"Neem, én csak.."

"Sírsz" állapította meg. "Oké, mi lenne, ha elmennénk forró csokizni egyet, hogy felvidulj?"

"Ööö... ne-nem muszáj velem töltened a szabadidőde-"

"Itt nem messze van egy hely a lemez bolt mellett" mondta szavadba vágva, megfogta a kezedet és együtt rohanásnak eredtetek. Ahogy kezedet fogva futottatok, hirtelen el is szállt benned minden szomorú gondolat....  mintha ott sem lettek volna.

Zihálva értetek be a kávézóba egymás kezét fogva, s minden szem rátok szegeződött. Jungwoo elnevette magát, ahogyan te is. 

Végül leültetek, Jungwoo rendelt, s oda is hozta nektek a forrócsokit amint elkészült. Veled szemben ült, ami még zavaróbb volt, hiszen az egész lényed a szeme előtt lebegett. Karácsonyi zene szólt a háttérben, forralt bor és csoki illata keveredett, de leginkább a szegfűé és a narancsé.

"Látom megtartottad a kesztyűmet" állapította meg téged nézve, sejtelmesen bazsalyogva.

"Ne-nem, izé.. vissza akartam adni, csa-csak.."

"Ne aggódj, neked adtam" mosolygott rád. "Örülök, hogy rajtad van!"

"K-köszönöm.. kérdezhetek va-valamit?"

"Bármit."

"Honnan tudtad a nevemet?"

"Egy suliban járunk" nevette el magát. "Igaz, idősebb vagyok nálad és lassan végzek is, de tudtam."

"Ohh.." illetődtél meg. "Sajnálom, én nem is tudtam, mármint.. azt mondták, csak nem rég jöttél ide és nem is ismerem annyira a srácokat a suliban, mert hát, miért is akarnának engem ismerni, meg aztán az idősebb srácok olyan furák, és.." hadartál zavartan, ami miatt kinevetett.

"Semmi baj! A lényeg, hogy most már tudod!"

"I-igen, azt hiszem.."

"Elvis elég jó választás volt a múltkor.. meg aztán nem mindenki lelkesedik a lemezekért, ez tetszett benned!" vallt színt rögtön, szíved ezt hallván pedig zakatolt.

"Igen, szeretem.. őket.. gyűjteni!" mondtad, s igyekeztél magadba kanalazni forró csokidat. Annyira jól nézett ki úgy, hogy abban a székben ült és le sem vette rólad a tekintetét. Rád figyelt, mert veled volt. Tényleg érdekelted őt.

"Ugye milyen jó érzés kivenni a kis csomagolásukból? Vannak olyanok, amiknek nem is fekete a színe, színes lemezt elő venni és feltenni! Annyira szépek, nem igaz?"

"De, igaz!" értettél egyet vele.

"Szeretsz zenélni, T/N?"

"Uhh, ohh.. ümm.. nekem nincs ilyen fajta tehetségem" nevetted el magad kínosan. "Neked?"

"Szeretek énekelni, de még nem mertem senkinek" mondta, s közben eléggé szomorúnak tűnt. "De.. ha megtanulom a kedvenc dalodat, elénekelhetem neked?"

"M-miért pont nekem?"

"Mert te jó zenéket hallgatsz! Láttam ám a listát a lemezboltban. Tudod, vezetik néhány törzsvásárlónak mit is visz el.." jegyezte meg.

"P-persze..."

"Szóval, mi a kedvenc dalod?"

"Az Aladdin főcím dala.."

"Ohh, oké! Vettem! Holnapra ígérem megtanulom!"

Rosszallóan ingattad fejed, fizettetek, majd elindultatok hazafelé a nagy hóesésben, aztán rá pillantottál, ahogy melletted sétált.

"Nem kell megígérne-"

"Tudod hol a suliban a zene terem, igaz?"

"I-igen.."

"Ebédszünetben ott találkozunk majd?"

"I-igen.." motyogtad zavartan. "Kérdezhetek még valamit?"

"Amit csak szeretnél."

"A-azt pletykálják, ho-hogy van barátnőd..."

Jungwoo megtorpant egy pillanatra és nevetni kezdett.

"Nekem? Barátnőm? Hát, sajnos az nincs.." mondta, s lefagyott arcáról a mosoly szépen lassan, ahogy a szemeidbe nézett. Arcodra illesztette a kezét, majd elő vett egy zsepit és megtörölte szád sarkát. "Kissé csokis maradtál, T/N" kuncogta el magát, te pedig hirtelen felmérgesedtél.

"ÉS CSAK MOST SZÓLTÁL? HAGYTAD, HOGY ÍGY MENJEK VÉGIG AZ UTCÁN?"

"CSAK MOST VETTEM ÉSZREEEEE!"

"JUNGWOOOOOO!"

Együtt nevettetek, te pedig már akkor tudtad, hogy szerelmes lettél belé.

Ahogy megígérted ebéd szünetben ott voltál az egyik zene teremben, viszont, sehol sem láttad Jungwoot. Kicsit pánikba is estél, mivel azt hitted valami baja van, aztán a suli elő adó termébe siettél, ahol a színpad fel volt állítva, a zongora mögött pedig ő ült próbálgatva a hangszert. Úgy tűnt, egy meghallgatás veszi kezdetét, s amint meglátott, elmosolyodott. Alig pislogtál kettőt, már neki kezdett a dalnak... az ő verziója még inkább belopta magát a szívedbe, gyönyörű hangjával.. Tipikusan az az érzés uralkodott el rajtad, hogy újra és újra akarod őt hallani..

A dal végén majdnem elpityeredtél ő pedig meghajolt, s rád nézve ejtett egy köszönömöt fülig érő mosollyal, még is hálásan.

Az egész végezetével ki mentél az erkélyre, ahova követett. 

"Na, milyen volt?" kérdezte félénken, haját pedig belepték ezalatt a hópelyhek, ahogy feléd merészkedett.

"Gyönyörű hangod van" mondtad ki.

"Nélküled nem ment volna.." mosolyodott el. "Viszont, már megint így jöttél ki? Megfogsz fázni! Gyere ide!" dorgált meg aranyosan, s magához ölelt, pulcsijával pedig betakargatott. "Nagyon hevesen ver a szíved..."

"Csak mert boldog vagyok" válaszoltál őszintén.

"Elmondod miért sírtál a múltkor?"

Szemeibe néztél.

"Tudni akarod?"

"Ühüm.."

"Hát, a kedvenc kajás automatánkat elvitetik a suliból.." füllentettél vigyorogva.

Jungwoo kikerekedett szemekkel nézett rád.

"UGYE NEM SZÓRAKOZOL? A KAJA AZ ÉLETEM, MI LESZ VELEM A MASINA NÉLKÜL?"

Reakcióján jót szórakoztál.

"Csak vicceltem. Azt hittem.. jársz már valakivel.."

Jungwoo immáron mosolygott, ahogy első találkozásotoknál. 

"Ugye nem bánod, ha szeretnék járni valakivel?"

"N-ne-nem.."

"Szóval, lennél a barátnőm?"

* * * * *

kaky lett, de ha akartok sztorit, bátran kérjetek bárkivel. 🥰❣️