Két nap telt el mióta Luke-al együtt mentünk suliba. Annyira szomorú vagyok, hogy nem szól hozzám az óta. Kerül. Harry meg egyre inkább rám tapad. Tegnap elmentem vele fagyizni. Nem tudtam miért, hogy mitől lesz jó ha elmegyek a sráccal aki túlságosan nyomul rám.. De muszáj voltam kimozdulni. Louis is csak Liam-el és Zayn-el lóg délutánonként. Esténként nem is szól hozzám. Pedig két napja még olyan volt velem, mint egy igazi testvér. Anyát nem láttam napok óta.. Magányosnak éreztem magam. Így úgy döntöttem, hogy megvárom, anyát akármikor is jön haza. Akármennyire leszek fáradt holnap a suliban, akkor is kell valakivel beszélnem.. Hajnali egy.. Sehol senki. Anya hazudott volna? Azt mondta, késő este jön haza és kora reggel megy dolgozni. De ha hajnali egyre sem ér haza, akkor nem is alszik vagy micsoda? Ezektől a gondolatoktól kiment az álom a szememből. Ügyes volt, Faith. Aludni se fogok már.. Annyira szomjas vagyok.. Hm, lementem a konyhába. Annyira féltem, mert olyan ijesztő volt sötétben ez az otthon. Visszamentem a ház végébe, hogy visszamehessek a szobánkba, de a hátsó kertből hangos zokogásra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót. Az ajtó előtti lépcsőn ült valaki, de nem láttam ki, mivel sötét volt. Hirtelen felkapcsolódott egy lámpa, gondolom, mert kiléptem az ajtón. Lily volt az. Leültem mellé.

- Mi a baj?

- Rosszat álmodtam és én nem is tudom.. - magyarázta zaklatottan.

Átöleltem s a hátát simogattam nyugtatásképp.

- Nyugi.

- Úgy félek, Faith. - mondta zaklatottan, tekintetünk találkozott s láttam a barna szemeiben mennyire rémült.

- Mitől?

- Apától..

- Akarsz.. - nyeltem egy nagyot - akarsz róla beszélni?

- Lehet, az jól esne. - sóhajtott fel.

- Meghallgatlak. Ha tudok, segítek.

Meglepődtem, hogy mennyire határozottan mondtam ezt neki.

- Apa utált minket. Mindig azt szajkózta, hogy mi nem vagyunk az ő gyerekei. Hogy anya biztos megcsalta őt. Mindennap undorodva nézett rám, és Luke-ra. Anyát megverte mindennap, persze velünk együtt. Beteg volt. Egy pszichopata. Legalábbis, szerintem. Luke viszont egyszer fellázadt ellene. Nagyon megverte, annyira hogy egy hétig kórházba feküdt. Ezért anyának volt végre mersze feljelenteni. Akkor kerültünk ide. Meg is talált. Egy ideig nem is mehettünk sehová. Rettegtem, hogy megint bántani fog minket. - magyarázta zaklatottan.

Darabokra tört a szívem, annyira sajnáltam őt. Megkönnyeztem a beszámolóját.

- Szerencsére elítélték, egy jó pár évig nem fog szabadulni. De ha kijön, akkor mi lesz velem? Mi lesz Luke-al? Mi lesz anyával? Annyira félek!

- Csssh, Lily. Az is lehet, hogy megváltozik. Egyelőre ezzel nem kell foglalkoznod. Börtönben van. Nyugodj meg! Onnan nem bánthat téged!

- Azt mondod?

- Igen, azt.

- A te apukád?

- Én.. Ez még nem.. Nem.. Nem megy nekem..

- Ki kéne adnod magadból, nem gondolod?

- Az én apukám olyan volt, mint a tiéd. Csak hogy nem ítélték el. És anya nem jelentette fel, mert retteg tőle.

- És nem félsz, hogy megtalál?

- Bízom anyában.. Azt mondta, itt nem talál meg. - ebben azért annyira nem voltam biztos..

- Reméljük. Menjünk, aludjunk vissza. - mondta s felállt majd én is.

Visszamentünk, elindultunk a lépcső felé.

- Hé, Faith!

- Igen?

- Köszönöm.

- Nincs mit.

Reggel felkeltem és Louis sem volt már a szobában. Nagyszerű. Felsóhajtottam, s neki álltam öltözni. Lily berontott a szobánkba.

- Mi a..

- Ohh öltözz csak. Ne zavartasd magad.

Na persze, könnyű azt mondani. Gyorsan felkaptam a pólóm, a farmerem meg a tornacipőm. A hajamat kiengedve hagytam.

- Mennyi hajad van neked! - kuncogott.

- Neked.. Neked is..

- Legszívesebben szőkés barnára festeném, de anya nem engedi. Amúgy lenne egy kérdésem!

- Tessék.

- A bátyád. Nos.. Megcsókolt. - ennek hallatán leesett az állam.

Lily még csak 13.. Jó két év van köztük, de akkor is..

- Az után a csók után, nem is tudom.. - pirult bele a mondandójába - tetszik nekem, és.. Szeretnék vele járni. Csak félek megkérdezni. Szerinted?

Szerintem? Szerintem ez egy borzalmas ötlet, Louis-nak soha nem volt még barátnője. Mindegyik csajjal szeretett játszani. Akikkel lefeküdt, és nem hívta vissza azok mind hozzám rohantak, hogy beszéljek Louis-al.

- Nem.. Nem tudom..

- Hm, mindegy. Menjünk suliba!

Mikor kimentünk a szobámból, az egyik nevelő jött velem szemben.

- Sziasztok! Faith, lenne egy perced? - kérdezte.

- Persze.

- Menj csak megvárlak! - súgta oda Lily.

- Ashley mamája nincs itt, és én nem tudom oviba vinni. Elvinnéd Luke-al? Írok egy igazolást, ha késtek.

- Ömm.. Én.. - Faith, legalább Luke-al lehetsz - Oké. - egyeztem bele.

Kint várt Luke és Ashley. Luke rám se nézett. Egyre jobb, ez a reggel.. Ashley persze nagy öleléssel fogadott. Az egyik kezét én fogtam a másikat pedig Luke.

- Ti barátok vagytok? - nézett ránk Ashley.

- Hát, olyasmi. - válaszolt Luke.

- Hol van a mami? - kérdezte szomorúan, mire Luke lehajolt hozzá.

- Biztos dolgozik. Ne szomorkodj, prücsök. Akarod, hogy vigyelek?

Ashley édesen bólogatott, s a szomorúság az arcáról egyből eltűnt amikor Luke a nyakába tette. Olyan aranyosak voltak ketten. Az ovihoz érve Ashley ragaszkodott ahhoz, hogy én öltöztessem át. Átöltöztettem, adott mindkettőnknek egy puszit és berohant játszani.

Kifelé vettük az irányt s csöndben egymás mellett haladtunk az iskola felé. Faith szólalj meg, szólalj meg. Gyerünk! Erőt vettem magamon és hozzá szóltam.

- Te.. Izé... Mi.. Miért..

- Tessék? - fordult felém.

- Mi.. Miért ke.. Kerülsz?

- Nem kerüllek, én csak látom, hogy Harry-vel jobban elvagy.

- De.. De ez - ráztam meg a fejem - Ez nem így van.

- Nem hinném, hogy jobb társaság lennék, mint ő. - mondta szomorúan.

Ohh, Luke dehogyisnem.

- Pedig.. Pedig.. Veled könnyebben..

- Könnyebben?

- Beszélek, mint vele - nyeltem egy nagyot idegességemben.

- Ez esetben suli után csinálhatnánk valamit! - mosolygott rám.

Ez az! Úristen, most annyira boldog lettem. A pillangók a gyomromban feléledtek.

- Jó lenne.

Beértünk a suliba némi késéssel. De persze le volt igazolva. Harry vigyorgott, amikor meglátott. Leültem mellé, s egy papírt csúsztatott az orrom alá.

„Szünetben. Te és én. Valamit mondani szeretnék."

Ohh istenem...

Észre sem vettem és vége lett az órának. Előre féltem, hogy Harry mit szeretne. Követtem a suli udvarára. A szívem kiugrott a helyéről. Neki dőltem egy fának, ő pedig egyre közelebb jött hozzám. Az egyik kezét a fának szegezte és azzal támaszkodott. A másik kezével megfogta az enyémet. Egyre idegesebb lettem, közelebb hajolt az arcomhoz.

- Mi.. Mit.. Mit szeretnél? - dadogtam s éreztem, hogy vörösödik a fejem.

Nem mondott semmit. Még közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson, de ellöktem magamtól. Elfordultam és hirtelen Luke arcával találkozott a tekintetem, aki visszament a terembe. Bassza meg!

- Faith, tetszel nekem. Miért löktél el?

Válaszra se méltattam csak elrohantam.