Másnap Luke megint nem jött suliba. Emily és Candy folyton leráztak vagy kerültek. Calumék is, egyszerűen nem is értettem az egészet. Megbántottam valamivel őket?

Irodalom órán írtam egy sms-t Luke-nak.

„Lukeeeey, suli után átmegyek, oké?:)"

„Bocs kicsim, de nem megy. Talán majd este."

„Miért?"

„Ashley-t kell elvinnem valahová. Majd hívlak!"

Nem válaszoltam, annyira megsértődtem. De hát ma van a szülinapom! És mindenki ilyenkor szarik a fejemre? Hát ez csodálatos, mondhatom. Suli után, hazamentem. Felsiettem a szobámba, és az ágyamra dőltem.

- Faith! - kiabált anya lentről.

Egyből lerohantam a konyhába, ahol ott állt Dylan, na meg a kedves nevelőapám Sam. A konyha asztalán ott díszelgett egy torta, amin meg voltak gyújtva a gyertyák. Elénekeltek nekem egy „Boldog Szülinapot!" s elfújtam a gyertyákat is. Anyától fülbevalót kaptam, Dylan-től egy karkötőt, Sam-től pedig egy nyakláncot. Őszintén örültem mindegyiknek. Érdekes mód, de kellemesen elbeszélgettünk a nappaliban. Anyával is jól elvoltam, nem marakodtunk, ahogy szoktunk. Szinte már morbid volt az egész. Hirtelen az órámra pillantottam, és láttam, hogy este 9 óra van. Így elszaladt az idő? Gyorsan felsiettem a szobámba, felvettem a fehér topom, ráhúztam a fekete nadrágom, a derekamra rákötöttem egy kockás inget, sminkeltem, majd elindultam Luke-hoz. Beléptem az ajtón, minden sötét volt, a kapcsoló felé tapogatóztam. Mikor felkapcsoltam, mindenki elordította magát, hogy MEGLEPETÉS! Csacsi Faith! Dehogy felejtettek el. Elmosolyodtam, s Luke ölébe ugrottam. A fél suli náluk volt. Elénekelték ők is nekem a boldog szülinapot, majd Michael elordította magát.

- Akkor buli van gyerekeek!

Egyből berakott valami rossz techno zenét, csak úgy dübörgött. Mindenhol neonfények, meg akartam csókolni Luke-ot csak Emily megragadott és félre húzott.

- Boldog szülinapot, kicsi Faith! - nyomott az arcomra egy puszit, aztán az orrom elé lebegtetett egy kis tasakot, amiben fű volt.

- Na de Em! - kuncogtam.

- El ne mondd Candy-nek! Most csak te és én - mosolygott rám, az udvarra mentünk, leültünk egy fa mögé, és betekertünk két cigit.

- Te figyelj már! - mondtam miközben meggyújtottam.

- Hm?

- Nem tetszik neked Dylan? - kérdeztem miközben kifújtam a füstöt.

- Tulajdonképpen első óta nagyon tetszik. Sőt..

- Komoly? - le voltam sokkolva.

- Aha.

- És nem gondolod, hogy jó lenne vele?

- De. Csak én nem neki való vagyok.

- Em ne csináld már! - fakadtam ki.

- Na jó, majd beszélek vele – nevetett.

Passzolgattuk egymásnak a cigit, míg az el nem fogyott.

Visszamentünk, de még nem igazán hatott, így lehúztam mellé egy-két felest. Luke-ot alig láttam. Abban a pillanatban nem tudtam ezzel foglalkozni, mert éreztem, hogy kezd hatni a pia is meg a fű is. Emily-vel voltam végig vele táncoltam. Soha nem éreztem még ilyen jól. Egyszer csak neki dőltem Calum-nak, s estünk egy nagyot. Felsegített s látta az arckifejezésemen, hogy mindjárt elhányom magam. Felsietett velem a mosdóba s fogta a hajam.

- Ez az szülinapos, add ki magadból! - bíztatott nevetve.

Eltelt egy kisebb időbe mire mindent kiadtam magamból. Éreztem viszont, hogy picit jobban lettem. Kiöblítettem a szám szájvízzel. Utána Calum segített le a lépcsőn. Oda passzolt Michael-nek akinek a karjaiba borultam.

- Maradj itt vele, megkeresem Luke-ot! - szólt Michael-nek próbálva túlüvölteni a hangos zenét.

Michael bólintott.

- Mi van veled királylány? - suttogta a fülembe, majd tekintetünk újra találkozott, egyik kezével tartott a másikkal cirógatta az arcom. Levettem róla a kezét.

- Semmi - válaszoltam, bár szerintem nem hallotta.

Hirtelen a konyha felé mutogatott. Maga elé állított így hátulról ölelt.

- Nézz csak oda! - mutogatott.

Úgy tűnt mintha Luke smárolna egy szőke csajjal.

- Az nem..

- Menj oda! - utasított.

Nem lehet Hemmings az. Odasiettem, hirtelen felkapta a fejét és rám nézett. Brittel smárolt. Brittel, a szülinapomon!!! Betelt a pohár. A zene is leállt nyomban. Luke arca vörös volt, és alig lépett oda hozzám, de éreztem, hogy bűzlik az alkoholtól. Nem számított, ezt nem foghatja arra, hogy részeg volt.

- Ez igen, Hemmings! - tapsoltam meg, majd kirohantam.

Nem jött utánam. És itt be is telt a pohár. Szarok rá, hogy hajnali egy óra van. Én szépen lelépek. Louis után a turnéra, akárhová, csak el innen. Hogy tehette ezt meg velem? Berontottam a házunkba, feltrappoltam a lépcsőn a szobámba, elővettem az utazótáskám és pakolni kezdtem. Csak hogy ez után már csak arra emlékszem, hogy valaki megragad hátulról és elsötétül minden...

Mi az is.. Mi ez a számon? Mi a fasz? Szigetelő szalaggal volt leragasztva a szám, padlón keltem, mint egy kivert kutya a pincében. Végig néztem a testemen, a lábam meg volt kötözve, és hátul a kezeim is. Annyira kimerültnek éreztem magam, szédelegtem. A legrosszabb, hogy a kezem hátravolt kulcsolva, mozdulni sem bírtam, de éreztem valami meleget, a padlón. Fáradtan hátra néztem és láttam, hogy az vér. Az én vérem...