Emily-től elindultam kocsival Harry felé. Igen, Harry Styles felé. Muszáj voltam valakivel beszélni és vele néha még tartottam a kapcsolatot. Dylan-nel megromlott, Louis-nak nem szeretném elmondani, ahogyan Michael-nek sem. Hiba volt vele lefeküdnöm. Út közben végig gondolkoztam azon, mit fogok neki mondani, ha meglát. Hiszen kicsit fura, hogy ennyi év után csak úgy be állitok hozzá.

Az óriási családi ház előtt leparkoltam, mikor a lapra irt címhez értem.  Rápillantottam a házra, majd egy mély levegőt vettem s kiszálltam a kocsiból. Elindultam a veranda felé. Felléptem rá, s becsöngettem.

Az ajtó kinyílt, Harry pedig boldogan fogadott engem. Magához húzott és megölelt.

- El se hiszem, hogy látlak – mondta mikor kibontakozott az ölelésből.

Ugyan úgy nézett ki, mint régen, ugyan az a stílus, kivéve a haját, ami szép hosszúra nőtt. Beinvitált a nappalijába, ami óriási volt. És persze olyan volt, mint egy csatatér. A falak zölden pompáztak a fotelen és kanapén szanaszét hevertek a ruhák, ahogyan a földön is. Furcsálltam, hogy semmi kép nem volt kitéve, semmi díj, amivel büszkélkedhet, ha valakit felhív. Egyszerű volt. Kicsit sem csicsás.

- Bocs a kupiért, tudod nem volt sok időm az asszonyra – röhögte el magát.

- Asszonyra? – nevettem fel.

- Igen. De inkább mesélj, hogy mi a baj.

- Luke..

- Elváltatok, nem?

- Igen, csak.. tudod, hogy Blue és Jack egyetemen tanulnak. És hazajöttek szünetben, Luke pedig kitalálta, hogy játsszuk el előttük hogy minden oké. És belementem.. Visszaköltöztem..

- Tuti megdugott.

- Egyből a lényegre?

- Az arcodra van írva. És ezzel mi a baj? Megbántad?

- Nem..

- Akkor egyértelmű, hogy szereted még.  A ti kapcsolatotok.. Olyan volt, amiről más csak álmodhat. Én szerintem.

- De ő nem. Érted? Nem látja így ezeket. Kétszer is megcsalt. Mi a baj velem?

- Semmi. Kurva jól nézel ki, még mindig. És ahogy ismertelek, nem hiszem, hogy rossz lehettél. Bár, hogy az ágyban az vagy-e azt nem tudhatom – húzta félmosolyra száját.

- Ajj ne már, Harry.

- Megkérdezted tőle miért tette?

- Azt mondta folyton, hogy nem tudja és a pia a hibás, meg hogy könnyen elgyengül.

- És sokszor csináltátok?

- Az utóbbi időkben nem, de előtte...

- Lehet az volt a baj.

- Akkor miért nem dobta be magát? Tudja, mivel lehet kenyérre kenni.

- Majd megkérdezem, mivel lehet – nyalta meg az ajkait.

- Harry! – szóltam rá hisztérikusan.

- Jól van már. Ennyi a baj?

- Nem. Van itt még valami..

- Mi?

- Összekaptunk és felpofozott.

Harry szinte semmit nem reagált.

- Egy pofon? Ez akkora dráma?

- És ha megtenné újra?

- Faith. Ti folyamatosan felpofoztok minket férfiakat. Még sem akadunk ki ezen. Szerintem az a pillanat hevében történt. Ha megbánta és te meg tudsz és meg akarsz bocsájtani, akkor engedd el.

- Nem tudom.

- Egyszer fordult elő. Adj neki egy esélyt. Ha látod rajta, hogy megbánta akkor sosem fogja megtenni újra.

- Miért vagy benne ennyire biztos?

- Van négy gyereketek. És mert rohadtul szeret téged. Arról nem is beszélve, hogy ki akarna elveszíteni egy ilyen nőt, mint te?

- Harry..

- Szomorú, hogy kicsúsztál a kezeim közül. Viszont, tudom, hogy te is szeretnél megbocsájtani Luke-nak, csak vágytál egy biztató szóra. Tisztában vagyok vele, mennyire szereted. A házasság szar és nehéz. Látod mennyiszer váltam el.. És nem azért, mert nem voltunk képesek megoldani a gondjainkat. Hanem azért, mert nem akartam. Kiábrándultam belőle. Te pedig akarod.

- Hogyan bízzak benne újra?

- Neki kell bebizonyítania. Hagyd, hogy megtörténjen.

- Ugye..

- Hm?

- Louis-nak nem mondod el?

- Nem.

- Akkor.. – álltam fel hirtelen – köszönöm, hogy meghallgattál. Nem is zavarnék!

Odaléptem hozzá és megöleltem.

- Ha ő balfasz és nem fogja tudni, akkor hivj fel! – mondta.

Elhúzódtam tőle. Rosszallóan megráztam a fejem nevetve rajta. Ki késért a ház elé, ott kocsimba szálltam, majd elhajtottam onnét.

Az irányt pedig hazafelé vettem, mivel tudtam, hogy Luke ma megy haza a gyerekekkel. Legbelül pedig én sem tudtam mit akarok, vagy mit fogok tenni ha, odaérek.

///

Idegesen fújtatva szálltam ki a kocsimból. Kinyitottam nagy nehezen az ajtót és a nappaliba siettem, ahol ott ült Luke, Jack és egy ismeretlen lány. A lány rám pillantott kék szemeivel. Nem mondom, széplány. Haja színe feketében pompázott, arcán kevés smink díszelgett, pocakja pedig látható volt, még is csinosan festett.

- Mrs. Hemmings? – pattant fel egyből.

Odaléptem hozzá és kezet fogtam vele.

- A nevem Madison Beer.

- Faith Tomlinson. Nem vagyok már Hemmings – jegyeztem meg és leültem Luke mellé velük szemben.

Rám se pillantott.

- Anya, ezt muszáj volt? – kérdezte Jack.

- Muszáj. És.. Miről folyt itt a nagy eszmecsere?

- Madison ide költözne.. – válaszolt félénken Jack.

- És a szüleid Madison? – fordultam felé.

- A szülei sznob seggfejek. Előre megtervezték Madison életét. Szinte semmit sem csinálhatott. Semmit nem engedtek neki a szülei.

- Te pedig megrontottad a jó kislányt? – kérdeztem vissza.

- Anya.. Baleset volt. Nem akartam ezt így. Meggondolatlanul tettem. Hibáztam. Viszont nem akarnánk elvetetni.

- És van terved, hogy akarsz élni ezzel? Apádnak nagyjából bejött, hiszen befutott a kis bandájával, de te fiam.. Hogy gondoltad ezt?

- És te? Te osztod az észt? Fiatalabb voltál nálam, mikor megszülettünk Blue-val!

Madison lehajtott fejjel hallgatta ezt az egészet.

- Igen. Én. Ha tetszik, ha nem.

- Jack menjetek fel. Megbeszélem ezt édesanyáddal – mondta Luke.

A nappaliból elindultak a lépcső felé és Jack szobájába mentek.

Luke felém fordult.

- Ugye tudod, hogy nagyon sajnálom? Csak dühös voltam..

- Nem, nem tudom. És nem tudni akarom, hanem érezni.

- Mindent megteszek – mondta, majd elővett két repülőjegyet – el akarok utazni veled.

- Elutazni? Ebben a káoszban?

- Igen. Hagyjunk itt mindent. Csak pár nap az egész.

- Ezt még át kell gondolnom – mondtam és felálltam onnét.

Felmentem a szobánkba és az ágyra feküdtem.

Miért van az, hogy újra úgy érzek, ahogy az elején?

Azt hittem, mikor beadtam a válókeresetet, hogy ez lehetetlen lesz. Mégsem az..

De tényleg helyes döntés lenne elmennem vele?

És mi lesz, ha még egyszer erre vetemedik?

Fogalmam sincs, mitévő legyek...