Reggel Luke-al arra riadtunk fel, hogy a gyerekek rajtunk ugrálva sipítoznak, hogy kelljünk fel.

- Anya palacsintát akarok! – nézett rám kérőn Jack.

Luke kipattant az ágyból.

- Blue lesheted a testvéreid óhajait, sóhajait, mivel anyukátokkal el kell mennünk bevásárolni. Sipirc lefelé! – adta ki a parancsot a gyerekek pedig boldogan rohantak le a konyhába.

Kikeltem az ágyból és szekrényemhez léptem.

- Remélem hamar elkészülsz édesem – mondta.

- Ennyire ne éld bele magad a szerepedbe – vágtam hozzá.

Odalépett hozzám, derekamra kulcsolta kezeit és szorosan magához húzott.

- Hidd el, Faith – suttogta – itt ennek nincs vége. Hallottam, hogy sírva aludtál el. Tudom, hogy szeretsz – mondta.

- Ohh igen? És mégis miből?

Hirtelen a fenekembe markolt erősen, számat pedig egy apró kéjes nyögés hagyta el.

- Ebből tudom – mondta s adott egy csókot a nyakamra, majd szép lassan húzódott el tőlem.

Elhagyta a szobát én pedig még mindig sokkban álltam ott. Megráztam fejem, ezzel visszarángatva magam a valóságba és a fürdőbe mentem készülődni. Úgy fél óra után lementem a nappaliba, ahol Luke már várt.

- Tudjátok a szabályokat, ugye? – kérdezte a gyerekektől szigorúan Luke.

Mindenki csak bólogatott.

- Később jövünk – mondta és elindultunk kifelé.

Beültünk a kocsiba és egy közeli pláza felé vettük az irányt. Az út szerencsére csöndben telt. A plázához érve Luke lelassított, majd leparkolt s leállította a kocsit. Kiszálltunk majd elindultunk befelé.

- Miért jöttünk ide?

- Mert nem vettem még ajándékot a gyerekeknek. Vagyis, nem vettünk – mosolygott rám s megjelent a kis gödröcskéje, amit úgy szerettem.

- És tudod egyáltalán mit akarsz nekik venni? – nevettem el magam.

- Szerinted miért hoztalak magammal?

Megálltunk a pláza közepén. Csípőre tettem a kezem és szinte ráförmedtem.

- Ezért hoztál magaddal? – kértem számon sértődötten.

Luke szólni akart, de nem tette – mivel valakit látott a hátam mögött. Megsimította a vállam, majd felé fordultam.

Zayn volt az.

Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek.

Szorosan magához húzott.

Nem viszonoztam ölelését, karjaim esetlenül lógtak.

- Szeretlek baby – súgta a fülembe.

Kibontakoztam az ölelésből és hátrálni kezdtem egyenesen Luke-hoz.

- Befejeztük – jelentettem ki határozottan.

Zayn felkapta tekintetét rám és Luke-ra. Undorodva bámult ránk.

- Szóval hazudtál?

- Miről? – nevettem el magam idegesen.

- Hogy szeretsz!

- Soha nem mondtam, cseszd meg, te is tudod! – fakadtam ki.

- Lefeküdtél vele? Visszarohansz hozzá?

Nem szóltam semmit, csak elindultam. Utánam rohant, de mire megfordultam azt láttam, ahogyan Luke fogja vissza.

- Le vagy pattintva haver. Dolgozd fel! – állt elé.

Zayn forrt a dühtől. Meglökte Luke-ot.

- Viheted a ribancot! – kiáltotta el magát.

Minden szem ránk szegeződött.

Nyeltem egy óriásit.

Luke-ot ismerve..

- Mit mondtál a gyermekeim anyjára? – kérdezett vissza.

Ennek nem lesz jó vége.

- Hogy egy tetves ribanc!

Luke nevetve rám pillantott, majd ahogy visszafordult, gyomorszájon vágta Zayn-t, aki térdre rogyott. Luke megfogta a dzsekijét, azzal tartotta és csak verte.

- Fejezzétek be! – kiáltottam rájuk, Luke rám pillantott, Zayn kapott az alkalmon és maga alá gyűrte.

Odasiettem és próbáltam róla lerángatni Zayn-t, aki már nem bírta fékezni az indulatait és sehogy sem állt le. Egy biztonsági őr cibálta le róla, aki szinte ki lökött minket onnét. Luke felé fordultam.

- Jól vagy? – kérdeztem aggódva.

- Mindjárt jól leszek – mosolygott rám, majd Zayn felé fordult és megkínálta egy jobb egyenessel, amitől újra földre zuhant.

- Most már jól vagyok! – kuncogott.

Megfogtam kezét és dühösen a kocsiig vonszoltam. Kinyitottam a csomagtartót amíg ő beszállt. Kivettem az elsősegélyes dobozt és beültem mellé a hátsó ülésre.

- Fordulj felém! – utasítottam.

Szót fogadott én pedig lekezeltem sérüléseit. Tiszta véres volt az arca. Gondosan letörölgettem.

- Ez egy vadállat, Faith – suttogta.

- Tudom. Szerinted miért nem mondtam neki, hogy szeretem? Csupán csak volt vele pár éjszakám..

- És jobb volt vele?

- Luke, fejezd ezt be.

- Válaszolj, kérlek.

- Nem volt.

- Nézz a szemeimbe és úgy mondd!

Megtettem amire kért.

- Nem volt jobb, hiszen nem szerettem!

- Kérdezhetek valamit?

Felsóhajtottam.

- Legyen.

- Megütött valaha?

- Egyszer felpofozott.. De akkor részeg volt..

- Nem hiszlek el, Faith! – ordított rám.

- Én csak..

- Ne is mondj semmit! – mondta dühösen.

- Felejteni akartam érted?

- Felejteni?!

- Luke te szórakoztál velem folyamatosan! Valahogyan mindig megcsaltál! Ha annyira szerettél miért? – fakadtam ki hisztérikusan – A testem már nem elég jó? Nem vagyok neked elég jó? Mivel érdemeltem ezt ki?

Luke könnyei megindultak.

- Ez nem így van, Faith. Csak ha iszom nem tudom kontrollálni magam, egyszerűen..

- Elegem van ebből! Csak menjünk el az ajándékokért!

- Szerelmem, kérlek..

- Ne hívj így! – mondtam s előre ültem a kormányhoz.

Beindítottam a kocsit és egy másik pláza felé vettem az irányt, ami vagy jó félórára volt ettől.

///

Estére értünk haza. Bevásároltunk nagy nehezen az ünnepekre. Felírtam Luke-nak, milyen élelmiszereket szerezzen be, amíg én megvettem a gyerekek karácsonyi ajándékát. Egy szót sem szóltunk egymáshoz ez hazaút alatt. Jobb is volt. Becipekedtünk a házba, ahol a gyerekek türelmetlenül vártak már minket.

- Apa mi történt veled? – döbbent le Jack.

- Ne firtassuk, fiam! – mondta Luke és felment.

- Mi történt anya? – folytatta tovább Blue.

- Tudjátok mennyire lobbanékony az apátok. Semmi komoly. Minden okés – erőltettem magamra egy mosolyt – a kicsik?

- Lefektettük őket – mondták egyszerre.

- Rendben, köszönöm.

- Anya minden oké köztetek? – kérdezte aggódva Jack.

- Sokat veszekszünk mostanában. Csak ennyi – vontam meg a vállam.

Miután elpakoltam mindent a szatyrokból Luke után mentem. Az ajtó előtt meghallottam, hogy telefonál. Természetesen nem illett volna hallgatóznom, viszont megtettem.

- Ashton, ez komoly? – kérdezte feldúltan.

Amint láttam, nagyon kiakadt.

- Most ez és még Faith is.. Ezt nem hiszem el!

Luke figyelmesen végighallgatta – gondolom – , amit Ashton mondott a vonal túlsó végén. Ahogy befejezte Luke azon nyomban a falhoz vágta a telefont. Leült az ágyra és a földet kezdte bámulni. Hallottam, ahogy keservesen zokog. Bementem hozzá. Megemeltem állát, felkapta rám tekintetét. Beleültem ölébe és magamhoz húztam. Fejét melleim közé fúrta és szorosan ölelt.

- Shhh! Semmi baj, Luke – suttogtam.

Beletúrtam puha szőkés barna hajába cirógattam - és úgy próbáltam megnyugtatni.

Luke nehezen ugyan, de lehiggadt.

- Mi történt? – kérdeztem.

Szemeimbe nézett.

- Ell kell adnunk a boksz klubot!

- Mi? Miért?

- Alig járnak le. Teljes csőd az egész!

- Semmi esély arra, hogy megmentsétek?

- Semmi.

- Luke, kitalálunk valamit, ígérem!

- Kitalálunk? Mi?

Aprót bólintottam.

Kezeit beakasztotta pólóm alá és végig simított hátamon, mire testem szinte lángolni kezdett a vágytól s szenvedélyesen lecsapott ajkaimra.