Kicsit kibontakoztam az ölelésből, csak azért hogy a szemébe nézhessek. A kezeit összekulcsolta a derekamon, csípőnk összeért. Elhúzódtam tőle végül és lehúztam róla a pólóját. Tökéletes felsőtestétől elállt a lélegzetem. Végig simítottam rajta a kezem, majd a karján láttam hegeket. Amik elég csúnyák voltak.

- Luke.. - szóltam halkan - ezek mik? Ugye nem?

Hirtelen hátat fordított nekem és felvette a pólóját. Megfogtam a kezét és magam felé fordítottam, de nem nézett rám. Láttam, ahogy a könnyei a padlóra hullnak. Megemeltem az állát, s lecsókoltam a könnyeit. Az arcára illesztettem a kezem s homlokunk összeért.

- Miért tetted ezt magaddal Luke? - suttogtam szinte.

- Nem bírtam nélküled! - felelte szomorúan.

- Kérlek, ne tedd ezt többet magaddal, Luke. Soha többé! - hangom könyörgőbe esett át.

- Nem fogsz elhagyni, ugye? - kérdezte s magához húzott. Szinte már az ő oxigénje éltetett.

- Megígérem. Tudod, hogy tartom a szavam. Mert soha nem felejtettelek el. Szeretlek!

Rám mosolygott, lassan az ölébe emelt, mikor a fenekembe markolt, a szívem dübörögni kezdett. Szépen letessékelt az ágyára, s vetkőzni kezdett. Nyeltem egy nagyot. Rémült arcom láttán, abbahagyta.

- Nem akarod? - hajolt közelebb az arcomhoz.

- Még.. Még nem..

Annyira rosszul éreztem magam, azért amiért visszautasítottam, hogy könnyek szöktek a szemembe.

- Csshh! Semmi baj, Faith. Majd akkor, amikor te szeretnéd! - mondta, s lemászott rólam majd mellém feküdt. Egymással szembe fordultunk a nagy kezét rátette a derekamra s közelebb húzott magához.

- Jó az illatod - kuncogtam, miközben éreztem mennyire elpirulok.

- Hát a tiéd is. - nevette el magát.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Miért jártál Camila-val?

- Felejteni akartam, de úgy sem ment. Főleg mikor megláttalak..

- Nem szakítottál vele hiszen..

- Nem, mert haragudtam rád. És idegesített, ahogy viselkedsz.

- Értem.. Szeretted?

- Nem. Nem. Soha. Ezt ő is tudta. Soha nem mondtam ki neki.

- Hm.

- Tényleg nem. Fájt, hogy Michael-el látlak..

- Ki fogtok békülni?

- Nem hiszem.

- Miért? Luke.. Kérlek..

- Tudod jól. Ő tudta, hogy te vagy nekem a legfontosabb, de leszarta.

- A tiéd vagyok. Igazán kibékülhetnél vele. És ne bántsd.. Csak szeretné, hogy valaki végre szerethesse. Úgy, mint én téged. Erre nem gondoltál még?

- Meglátjuk. Akkor mi, rendben vagyunk?

- Én a tiéd.

- És te az enyém.

- Örökké.

- És még annál is tovább, Faith!

A nyakába fúrtam a fejem, ő pedig átkarolta a pici de törékeny testem.

Reggel Ashley vihorászására ébredtünk meg. Az egész Hemmings família állt az ajtóban, ránk mosolyogva. Luke elengedett én meg magamra húztam a takarót, hogy elbújhassak. Ashley persze lerántotta rólam. Rosszallóan néztem rá, s felültem az ágyon.

- Akkor ez hivatalos? - incselkedett Lily.

Láttam, ahogy Liz belecsíp a karjába.

- Akkor játszunk papás mamást! - kacsintott rám Ashley.

- Na jó, elég, mindenki kifelé! - mondta Luke, majd mindenkit kiterelt.

Hirtelen a kezeim az arcomra tapasztottam majd hanyatt dőltem. Luke felém kerekedett és elvette őket. Nevetésben törtünk ki.

- Jó reggelt! - mondta vidáman, adott a homlokomra egy puszit, majd az orromra aztán a számra.

- Neked is!

Ezek után beletúrtam a puha hajába, s visszahúztam az arcát egy hosszabb csókra. Arra lettem figyelmes, hogy egyre vadabbul falja a számat, na meg hogy lent túlságosan örül nekem. Abbahagytam s a szájára tettem az ujjam. Mindketten ziháltunk. A tenyerembe csókolt majd felállt, és kiment. Akkor döbbentem rá, hogy talán haza kéne menjek, átöltözni meg ilyenek.. Ráadásul a mobilom is otthon hagytam. A levelem megtaláltam a földön. Gyorsan zsebre tettem. Az én levelem egy különleges alkalomkor fogja elolvasni. Nem most. Így határoztam. Elindultam lefelé, csak hogy mindenki ott volt már. Jobban mondva Ashton, Calum és Mikey. A kanapén várták Luke-ot. Mikey undorodva pillantott rám. Elfordultam Liz felé indultam.

- Ömm, akkor én haza megyek ha nem haragszotok!

- Ohh ne már! Ezt meg kell ünnepelnünk! - mondta Liz.

- Ohh mit? Imádok ünnepelni! - kérdezte Ashton a nappaliból.

- Azt hogy az egyetlen fiam végre egy olyan lánnyal van együtt, akit szeret! - válaszolt s megölelt.

- Majd máskor. Most haza kell mennem. De köszönök mindent! - mondtam búcsúzóul. Ashtonéktól is elköszöntem. Michael gyilkos pillantása a lelkemig hatolt. Nem tudom, miért zavar. Hisz ő játszott velem. De én is vele.. Mondjuk úgy..

Hazaértem s anyám állt előttem. Bazdki, előbb jöttek haza..

- Hol voltál Faith Tomlinson? - ordított rám.

- Semmi közöd hozzá! - kiáltottam vissza.

- Dehogynem! Halljam!

- Luke-nál aludtam! - vigyorogtam rá, visszavágásképp.

- Életed végéig szobafogságban leszel!

- Nem leszek! - nevettem idegesen.

- Dehogynem amíg itt élsz én mondom meg!

Hirtelen előkaptam a levelet a farzsebemből.

- És ez mi anyuka? Végig nézted, ahogy szenvedek? Tudtad, hogy odavagyok Luke-ért! - kiáltottam rá mérgesen, mire megszeppent.

- Nem akartam, hogy ilyenekre emlékezz. Azt szerettem volna, ha soha nem fogsz emlékezni arra a helyre, és hogy miért voltunk ott - magyarázta.

- Szarok rá, te mit akartál! Én egy dolgot akartam! Egyetlen egyet! Tudod mit? Őt akartam. Őt!

- Idióta vagy Faith! Csalódni fogsz benne!

- Utállak ezért a mondatodért.

- Mit mondtál?

- Jól hallottad. Önző hárpia vagy!

A feje a dühtől elvörösödött és felpofozott.

- Máskor erősebbet anya! És akkor tudni fogom, hogy elérted apa szintjét! - szóltam önelégülten, rezzéstelen arccal.

Nem szólt semmit. Felrohantam a szobámba. Sokat gondolkoztam, hogy elköltözök, ha betöltöm a 18-at. Eddig úgy voltam vele, hogy nem, mert reménykedtem abban, hogy anyával jobb lesz a viszonyom. Hát, nem így lett. Csak rosszabb és rosszabb. Szóval, ha betöltöttem elmegyek innét. Már az sem érdekel, ha ez a csávó is ütni-verni fogja. Tudom, ha elmondanám, mit csinált velem nem hinne nekem. Ismerem anyát. Így ráhagyom. A régi jó viszonyunk nem hiányzik neki.. Csak az idegesít, hogy úgy tesz mintha az anyám volna. Pedig lassan már olyanok leszünk, mint két idegen. Évek óta nem öleltük meg egymást. Soha semmilyen alkalomkor. Olykor-olykor visszagondolok arra, mikor kicsi voltam. Bármit megbeszélhettem vele. Gondolataim kavargását a telefonom csörgése törte meg.

- Szia Faith! Kérlek neharagudj.. - szólt bele Louis.

- Oké - vágtam rá, flegmán.

- Mesélj!

- Nincs időm, tudod suliba is kell mennem.

- Ohh értem..

- Majd ha egyszer hazajössz.

- Megpróbálok.. De Faith ne legyél már velem ilyen!

- Oké. Túl sok dolog történt velem, hogy telefonon meséljem el. Inkább mondd te hogy vagy!

- Jól, csak hulla fáradt vagyok.

- Akkor aludj! Majd beszélünk!

- Szeretlek.

- Énis te idióta!

Hallottam, ahogy felnevet ennek hallatán, majd elbúcsúzott s letette. Én meg úgy döntöttem, hogy egy lila topot veszek fel egy rövidnadrággal meg tornacipővel. A hajam kiengedtem, sminkeltem majd elindultam kifelé. Kirohantam, nehogy anyámmal találjam szemben magam. Kocsiba ültem, de így is elkéstem. Camila angol órán elfoglalta a helyem és Mikey mellett ült. Nem is bántam, viszont előttük ültem. Ez már annál inkább. Hirtelen kaptam egy sms-t.

„Beszélni akarok veled szünetben. Muszáj."

Michael küldte. Felé fordultam és bólintottam egyet. Kicsöngettek, kézen fogott és kihúzott az udvarra.

- Faith, ez ugye valami vicc?

- Mi?

- Te és Luke.

- Nem az.

- Úristen! De hát az három éve volt bazdki! Miért adsz neki új esélyt? Miért nem nekem adsz? Hisz tudom, hogy beleborzongsz, ha hozzád érek! - próbált győzködni.

- Három éve szeretem őt. Azért. Na meg az is közre játszik, hogy megfektetni akartál!

- Nem! - jelentette ki határozottan.

Megláttam, ahogy Luke és a többiek is kijönnek. Michael felrohant a lelátó tetejére.

- Emberek! - kiáltotta s minden szem rászegeződött.

- Gyere le! - szólt rá Calum.

- Emberek! SZERELMES VAGYOK FAITH-BE! - üvöltözte.

Egyből mindenki rám pillantott mit szólok ehhez.. Calum megfogta és lerángatta. Majd odalépett hozzám, egész közel. Luke erre bepipult és arrébb lökte, majd magához húzott.

- Sajnálom. Biztos találsz valakit magadnak!

Jobban Luke-hoz bújtam s hallottam, ahogy káromkodva vonul el.

- Minden oké? - nézett rám Luke.

- Igen. - sóhajtottam.

A nap annyiból telt hogy Candy boldogan újságolta azt hogy végre sikerült összejönnie Calum-al. Emily annyira nem örült ennek, hisz ő nem hisz a kapcsolatokban. Csak a laza kapcsolatokban, amit persze Ashton-al művel épp. Luke-ot alig láttam.. Végetért a suli s a kocsimhoz siettem. Luke pedig utánam. Egy csókkal üdvözölt, persze.

- Haza kell mennem, Luke. Engedj!

- Nem mehetek veled?

- Dehogynem.. Miért nem ezzel kezdted? Ülj be.. - mondtam miközben kinyitottam a kocsim.

Vártam, hogy elinduljon a másikoldalra s beszálljon de nem tette.

- Én nem..

- Mi van?

- Utálok kocsiba ülni!

- Miért? - nevettem ki.

- A legtöbb baleset kocsival történik. - sóhajtott frusztráltan.

- Vigyázok. Gyere már!

Pár percbe telt, de megadta magát nekem, s beült mellém. Idegesen fújta ki be a levegőt. Mikor hazaértünk remegve szállt ki. Tényleg megijedtem tőle.. Felvittem a szobámba, szerencsére nem volt otthon senki. Leült az ágyamra, én pedig az ölébe. Még picit mindig remegett.

- Cshh! Szerelmem, cshhh! Semmi baj. Nem kellene ennyire félned ettől. - hátát simogatva próbáltam lenyugtatni. Szomorúan nézett rám.

- Tudod.. - nyelt egy nagyot éreztem, hogy valami olyasmit fog mondani, ami nem éppen vidám - a keresztanyukám balesetben halt meg.. És..

- Cshh! Nem kell többet mondanod. - megcsókoltam, neki több sem kellett, hanyatt feküdt én pedig rá. Míg végül átfordult. Benyúlt a pólóm alá, a medencecsontomnál simogatott, amitől belenyögtem csókunkba, majd a fenekembe markolt. Közben hallottam, ahogy anyám megérkezik.

- Bazdki, tűnés! - hirtelen felálltam s rászóltam zihálva miközben felcipzáraztam a nadrágom.

- Én le nem ugrok!

- Akkor.. Akkor fogj meg egy könyvet és tégy úgy mint aki tanul! - mondtam s gyorsan elővette a töri könyvét, én pedig az íróasztalomhoz ültem s követtem a példáját. Csak hogy láttam a tükörbe, hogy lángol az arcom s szemeim csillognak..

- Ohh sziasztok! - köszöntött anya hűvösen.

- Jó napot, Mrs. Tomlinson! - köszönt Luke udvariasan.

- Nem vagyok már Tomlinson, neked is elmondom kisfiam! Mit csináltok?

- Tanulunk anya..

- Aha. És erről kit kérdeztél meg? Szobafogságban vagy!

- Ömm, elnézést, nem tudtam. Akkor én megyek is. Csókolom. Szia Faith! - elbúcsúzott s hazaindult.

- Erre még visszatérünk! - szólt anya dühösen, s rám csapta az ajtót.

Luke egyből írt egy sms-t.

„Mióta vagy te szobafogságban?:D"

"Amióta hazudtam neki. Este ugye bemászol hozzám?"

„Persze Faith! Majd írj mikor! Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek. Te minipingvin.🐧"

"A te pingvined! Énis, várlak!"