Ebédszünetben egyedül ültem, zenét hallgatva, és könyvet olvasva. Néha-néha rápillantottam Ashtonék asztalára. Luke boldognak tűnt, ahogy falta Camila-t. Az esti sértése annyira belevésődött az agyamba, hogy állandóan azt hallom. Viszont, Michael-t sehol sem találtam. Megkönnyebbültem. A hisztije után, amit reggel leművelt, nem akartam látni.

Mire véget ért az utolsó órám, rohantam a kocsim felé. Haza szerettem volna menni, és egyedül lenni. Nem vágytam másra. Beültem a kocsimba és végül teljesült a vágyam. Senki nem volt otthon. A szobámba siettem, csak hogy Mikey ott feküdt az ágyamban. Csodás!

- Szia babygirl!

- Hello. Megtennéd, hogy elmész? Nem akarlak látni! - jelentettem ki, miközben ledobtam magamról a pulcsimat s lerúgtam a cipőmet.

- Nem tehetem - sóhajtott egy nagyot.

Nem érdekelt. Lefeküdtem, betakaróztam és aludni próbáltam. Hozzám bújt.

- Sajnálom, hogy kiabáltam veled! - súgta a fülembe s adott a nyakamra egy puszit.

- Leszarom.

- Faith, ne már.. Naa.. - felé fordultam belenéztem a szemeibe, és láttam rajta hogy megbánta. Megsimítottam az arcát.

- Felejtsük el.

- Szeretnék valamit mondani Faith. Komolyan. Az az kérdezni.

Előre féltem attól, ami most következik.

- Uhh, mondd.

- Szeretném, ha a barátnőm lennél!

- Én..

- Te? - elővette a szexi vagyok nézést, amitől lángolt az arcom.

- Nem.. Nem tudom.. Alig ismerjük egymást..

- Épp ez a jó benne!

- Muszáj egyből választ adnom?

- Nem, de meddig váratnál vele? Tudom, hogy bejövök neked látom, hogyan nézel rám. Az érintéseimtől szinte összerezzensz. Faith, ezt nem tudnod kéne, hanem érezned.

Látta, hogy megszeppenek a váratlan kérésétől s felsóhajtott.

- Figyelj, annyi időt kapsz, amennyit szeretnél, jó?

- Köszönöm - motyogtam.

- Ha nem haragszol.. Apukád miért került börtönbe?

Egyből görcsbe rándult a gyomrom.

- Ez még korai..

- Rendben, kicsim.

Miért hív így? Hisz.. Nem vagyunk együtt..

- A te szüleidről picit mesélhetnél nekem, ha szeretnél.

- Gazdagok. És soha nem foglalkoznak velem. Ezért csinálhatok azt, amit csak akarok. Ezért nem vagyok egésznap otthon. Fel sem tűnik nekik.

A hangjában éreztem a szomorúságot, amitől a szívem összeszorult. Azért ilyen.. Azért mondják róla, hogy váltogatja azt akibe „szerelmes". Csak azt szeretné, ha viszontszeretnék.

- Én itt vagyok - mosolyogtam rá, viszonozta ezt.

- Holnap ugye velem jössz Ashton bulijába?

- Természetesen.

- Rendben.

- Most vagy aludj velem, vagy menj el. De én hulla vagyok. Szóval..

- Még jó, hogy veled alszom - mormolta, nyomott egy puszit az arcomra s magához húzott. A nyakamba fúrta a fejét.

Péntek este;

Anyunak hazudtam hová megyek este. Azt mondtam Candy-nél alszom. Beültem a kocsimba, s megálltam a mekinél, hogy a mosdóban átöltözhessek. A hajam megvolt, a sminkemen igazítottam kicsit. Majd kiérve elindultam Ashtonék felé. Mikey cigizett a kocsija mellett s ott várt. Adtam egy csókot neki köszöntésképp, aztán bementünk. Ashtonék háza rohadt nagy volt, és nagyon sokan is voltunk. Alig bírtam lépni. Mikey Ashtonék-hoz csapódott, én pedig megkerestem Candy-t na meg Emily-t. A konyhában voltak.

- Na szevassz mini ribanc! Játszunk! - üdvözölt Emily, próbálta túl üvölteni a zenét.

Igen ilyen a stílusa, de ezzel együtt is bírtam.

- Mit? - kérdeztem.

- Versenyezzünk, ki iszik meg több felest! - nézett rám kacéran Candy.

- Elfogadom a kihívást!

Mert tudom, hogy Candy nem bírja a piát, Emily-t meg még ilyen téren nem ismertem. Candy már a negyedik felesnél feladta. Én nem tudtam pontosan hányadiknál tartottam, de kezdett velem forogni a szoba. Végül valaki elüvöltette magát, hogy nyertem. Ezek után már csak arra emlékeztem, hogy Candy-vel táncoltam. Annyit táncoltam, hirtelen kicsit jobban is lettem. Elég sokáig roptuk. Majd Michael odajött hozzám, durván a tarkómra tette a kezét és vadul a számnak esett. Hagytam, hogy eluralkodjon rajtam. Felemelt az ölébe. Innen már csak arra emlékszem, hogy egy ágyban fölém tornyosul, egy száll bokszerben. Megijedtem. Nem kicsit. Nem volt rajtam a toppom, sem a rövid nadrágom. A keze egyre lejjebb csúszott. A combom belső felére. Egyből kijózanított érintése.

- Michael kérlek ne! Részeg vagy! Szállj le rólam.

- Ohh ugyan, ne játszd a szűz kúrvát!

Több se kellett és felpofoztam. Leszállt rólam, felöltözött s egy szó nélkül ott hagyott. Követtem a példáját. Gyorsan felöltöztem,s lementem a földszintre. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Michael egy másik csajjal smárol. Odamentem a hajánál fogva lerángattam a csajról. Ami sokkolt, hogy az a lány Camila volt.

- Ha nem baszhatsz meg egyből más után rohansz? - ordítottam rá.

- Miért? Miért játszod el azt, hogy különb vagy mint a többi? Miért játszod meg magad ennyire? - odajött s a képembe ordított.

- Egy kérdésem lenne te idióta faszfej! Miért nem szeret senki? Itt a válasz! Ezért!

Éreztem ahogy az erek a nyakamon megduzzadnak annyira kikeltem magamból.

- És azért vagyok különb, mert nem tettem szét a lábam! Csak is ezért! Felejts el!

Soha, de soha nem éreztem ennyire megalázva magam. Csak rohantam előre, míg végül a lábaim feladták és összerogytam. Kiterültem a puha füvön. És csak sírtam..

Úgy hajnali ötre hazaértem. Elfelejtettem, a kedves mostoha apám szombat reggeli pecázását így számon kért, mikor beléptem az ajtón.

- Hol voltál kisasszony?

- Semmi közöd hozzá!

- Dehogynem. Na mondjad csak! Tiszta vér a szemed! Biztos drogoztál is!

- Ha úgy lenne, sem lenne közöd hozzá. Nem vagyok a lányod, te seggfej!

- Mit mondtál, Faith?

- Azt hogy te SEGGFEJ!

Ennyi, kihúztam a gyufát. Az ökle az arcomba ért én pedig a padlóra. Rémülten néztem rá, mire lehajolt hozzám.

- Az apád leszek, oké?

Az államba vájta az ujjait, én pedig bólogattam

- Helyes. Hm.. Ha kérdeznék.. Neki mentél egy oszlopnak! - mondta fenyegető hanglejtéssel.

Nagyot nyeltem. Elengedett s felrohantam. A múlt kurvára meg fog ismétlődni? Ennyire? Abban reménykedtem, viszont hogy Louis ma meglátogat. Hisz szombat van..

Később a telefonom csörgésére riadtam fel. Louis volt az.

- Szia!

- Szia Faith.. Izé.. Sajnálom, de nem tudlak meglátogatni!

- Aha.. - feleltem keserűen.

- Van valami baj?

Baj? Az élet..

- Nincs. Viszont megyek. Szia!

- Faith, ne már..

Nem hagytam, hogy befejezze, kinyomtam.

Ez megalapozta a hétvégém. Kise léptem a szobámból. Vagy zenét hallgattam, vagy zokogtam.

Hétfő;

- Kicsim! Suli van. Ideje előjönnöd! - dörömbölt anyám az ajtó mögött.

- Jól van – kiáltottam ingerülten.

Bementem a fürdőszobába és még mindig lila volt a szemem alatt. Bánatomra még az alapozó is elfogyott így nehezen tudtam eltakarni. Felvettem egy napszemüveget, és arra az oldalra fésültem a hajam. Feketébe öltöztem, azt hiszem tükrözte bőven a hangulatom. Gyorsan kislisszoltam otthonról, majd a suliba érve próbáltam elvegyülni. Nehezen ment.. Nagyon nehezen, hisz mindenki a pénteki buliról beszélt. Michael-el kerültük egymást nagy ívben. Na és aztán ebédszünetben... Candy szólt, hogy üljek hozzájuk. Megtettem, lehajtott fejjel lapátoltam magamba a menzakaját. Emily mögém állt s a hajamat kezdte basztatni.

- Mutasd már, milyen lenne felfogva a hajad, Faith! - kérlelt.

- Hagyjál Em. Légyszi!

Nem figyelt rám, felfogta a hajam. A földet pásztáztam, s közben a villa is kiesett a kezemből. Candy az államhoz nyúlt pont úgy, mint a mostoha apám a történtek után s felé fordítottam az arcom. Nem bírtam a szemébe nézni.

- Ki csinálta ezt veled Faith? - már- már hisztérikus volt.

- Michael ha te voltál, én itt helyben megöllek! - üvöltötte Calum.

Luke szája tárva maradt.

- Nem ő volt. Most pedig.. Mennék. Viszlát! - remegő hangon, könnyeimmel küszködve ott hagytam őket.