×2. ➳ 7
- Sajnálom, hogy elhagytalak. Az volt a legrosszabb döntés a világon. Sajnálok mindent, Faith! Hogy nem hoztam helyre, hogy nem kerestelek. Meg kell, értsd nem akartam, hogy újra szenvedj, ha nehéz elhinned, ha nem. És az a csaj.. Semmit nem jelentett. Ha igen, nem térdelnék itt előtted. Ennyi idő után is megőrülök érted. Nekem se volt könnyű. Hidd el. Mindent megteszek, hogy...
- Hogy?
Na és akkor előhúzott egy kis dobozt a farzsebéből. A könnyeim potyogni kezdtek.
- Hogy jó férjed lehessek. Szóval, Faith Hope Tomlinson a legboldogabb férfivá tennél, ha hozzám jönnél!
Hirtelen hányinger kapott el, és berohantam a fürdőszobámba hányni. Mindent kiadtam magamból, majd arcot mostam és szájvizeztem vagy ötvenszer. Mikor visszamentem Luke ült az ágyon lehajtott fejjel. Meghallotta a lépteim és felfigyelt.
- Ennyire azért nem volt rossz ez a lánykérés! - nevette el magát kínjában.
- Igen, Luke. Ezerszer is igen, ha nem teszed ezt velem többé!
Nyelt egy nagyot, majd odajött és felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Szeretlek! - mondta, s szenvedélyes csókba húzott.
- Nagyon - búgtam a csókunkba.
Hirtelen levált az ajkaimról.
- Baby most haza megyek. De este bemászok hozzád. Rendben?
- Rendben.
Nyomott egy gyors csókot a számra majd lekísértem. Anya vigyorogva nézett rám.
- Csak nem?
- Csak de! - kezdtem nagy ujjongásba.
- Felnő az én kicsikém! Gyere ide! - mondta anya meghatódva s magához húzott - Éhes vagy? - nézett rám.
- Ugh, nem most hánytam.
- Van valami baj picim? Reggel még a kávé illatától is rosszul voltál.
- Nem tudom, minden bajom van. Késik a menzeszem is és... - hirtelen a számra tettem a kezem. Neem.. Nem!
- Szedsz te fogamzásgátlót?
- Egy ideje.. Nem.. - próbáltam lenyelni a gombócot, ami idegességemben a torkomba duzzadt.
- Faith akkor..
- Ki ne mondd anya!
- Kicsim csak azt szerettem volna mondani, hogy menjünk el holnap a nőgyógyászhoz. Majd ő megmondja!
- Oké, jó.
- Ugye tőle van, ha van?
- Anya! - szóltam rá.
- Csak vicceltem drágám! - kuncogott.
- Ez nem vicces!
- Jól van, na!
Felmentem a szobámba és felhívtam Candy-t meg Emily-t.
- Faiith! - szóltak bele egyszerre.
- Eljegyzett asszony lettem - nevettem el magam.
- Ohh csak nem Lukey? - kíváncsiskodott Emily.
- Tudtam, hogy visszamész hozzá te pancser! Mikor lesz leánybúcsú? - vágott közbe Candy.
- Emily neked nincs senkid? - érdeklődtem s próbáltam ezt a leánybúcsús dolgot terelni.
- Ohh de tulajdonképpen. Hívni akartalak már ezzel kapcsolatban. Összejöttem Dylan-el.
Candy-vel sipítozni kezdtük.
- Ez kurva jó! - vágtuk rá egyszerre Candy-vel.
- Na és mikor lesz baba Mrs. Hemmings? - próbált viccelődni Emily, de hirtelen elhallgattam.
- Ugye nem? - kérdezte kétségbeesetten Candy.
- Nem tudom - válaszoltam remegő hangon.
- Basszus! És most mi vagy tudod, vagy mi? - sürgetett a válasszal Emily.
- Holnap megyek orvoshoz. Majd kiderül. Mindenesetre szeretlek titeket.
- Ohh mi is téged! - mondta Candy.
- Nem sokára haza megyek hozzátok. Szeretlek titeket! - mondta Emily, majd elbúcsúztunk s letettük a telefont.
Luke közben beért a szobámba. Befeküdt mellém az ágyba és a pólóm alá csúsztatta az egyik kezét s megmarkolta az egyik mellem. Rögtön szembefordultam vele.
- Nem akarom most.
- Mi.. Miért? Kicsim légyszives! - nyavalygott.
- Luke most..
Nos nyert. Fölém kerekedett és megkapta, amit akart.
- Faith! Kelj fel! Indulunk kell! - kopogtatott anya reggel.
Kimászkálódtam az ágyból, és felöltöztem gyorsan. Luke-nak adtam egy gyors csókot, még mindig aludt, de hagytam mivel az ablakon ki tud mászni ha, akar.
Nagyon ideges voltam a váróteremben. Végig a gyűrűmet bámultam, gyönyörűen mutatott az ujjamon, szív alakú volt benne egy gyémántkővel. Próbáltam nyugtatni magam, majd behívtak. A vizsgálat után kicsit várnom kellett, majd újra behívtak anyával együtt.
- Gratulálok Faith! Maga négy hetes terhes! - mondta az orvos, mire kikerekedett szemekkel meredtem rá. Te jó isten! Anya ujjongott. Meg is lepődtem rajta.
- Jól vagy kicsim? Fal fehér lettél!
- Én persze - vágtam rá.
- Nos, akkor várom majd a többi vizsgálatra! - mondta az orvos én pedig bólogattam. Kaptam egy csomó tájékoztatót. Már csak azon gondolkoztam, hogy fogom ezt elmondani Luke-nak.
- Anya, most szeretném, ha nem jönnél velem haza!
- Rendben amúgy is el akartam menni, vásárolni. Otthon leteszlek és tovább megyek, oké?
- Rendben.
Úgy tett, ahogy mondta én pedig remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót. Felsiettem a szobámba, mikor beléptem akkor jött ki pucéran a zuhany alól.
- Törölköző is létezik a földön kicsim - mondtam.
- Ahh pedig szereted te ezt a látványt - mosolygott rám kacéran.
- Fontosat szeretnék mondani.
- Mennyire fontosat?
- Na jó, annyira nem az.
- Ez egy csapda?!
- Nem, Luke.
- Akkor?
- Terhes vagyok - csúszott ki a számon, mire ledermedt.
Döbbent arccal bámult rám és meg se mukkant.
- Mi..
- Luke tudom, hogy..
- Faith! Ez ugye nem komoly? - kiáltott rám.
- Tessék?
- Én nem akarok gyereket!
- De a kurva kocsidba megbaszni gumi nélkül volt eszed ugye?
- Vetesd el!
- Hogy mi? - fakadtam ki.
- Jól hallottad! Nem akarok gyereket, bazdmeg! - ordibált.
Levettem a gyűrűt és a kezébe adtam.
- Akkor takarodj. Azonnal. Most! - kiabáltam rá.
- Megyek is! Bazdmeg Faith! - mondta s kiment.
Hát ennyit a nagy fogadalomról. Egyedül maradtam. Maradtunk, jobban mondva. Álomba sírtam magam ezután.
Később kopogásra keltem. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Luke volt az, egy óriási pingvinnel a kezében.
- Tűnj el! - mondtam s rácsaptam az ajtót. Mint mindig utánam jött.
- Sajnálom. Ezt a pingvint nem neked hoztam, hanem az én mini pingvinemnek. Ha megszületik ez lesz az első ajándéka. Nem gondoltam komolyan, amiket mondtam szerelmem.
Letérdelt elém és visszahúzta az ujjamra a gyűrűt majd felhúzta a pólóm s közel hajolt a hasamhoz.
- Szia kicsi pingvinem! Anya most morcos, mert apa gonosz volt hozzá, de remélem, megbocsájt apucinak. Nagyon várlak már életem! Szeretlek - suttogta majd adott egy puszit a hasamra.
Beletúrtam a hajába és rám nézett.
- Te mamlasz! - mondtam könnyeimmel küszködve.
- De a tiéd. Szeretlek Faith.
- Én is Lukey.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top