Luke szemszöge;

- Persze hogy szeretem. A legjobb barátom.

- Akkor jó! - válaszolta Ashley majd végül visszamentünk az ő szobájukba és lefektettük.

Utána megöleltem Faith-et búcsúzóul aztán a mi szobánk felé vettem az irányt. Nagy sóhajjal beestem az ágyamba. Hiányzott Faith mellőlem. Hihetetlen, nem rég óta ismerem, de nagyon sokat vagyok vele. És.. És szerelmes vagyok belé.

- Sziasztok, kicsikéim! - szólt anya miután bejött hozzánk.

- Szia. - köszöntünk neki egyszerre Lily-vel lehangoltan.

- Ejnye-ejnye! Mi ez a rosszkedv? - kérdezte anya, miközben mellém ült.

Úgy látom még sem tudta meg a tegnap esti dolgot.

- Anya csak.. Kérhetünk egy szívességet? - vetette oda Lily.

- Persze kicsim, de mi a baj?

Anya hangja aggódóba ment át.

- Örökbe fogadhatjuk Ashley-t?

- Micsoda? - csodálkozott anya. - Miért?

- Beszélj Megan-al! - szóltam közbe.

Látta mennyire komolyan gondoltam ezt, így kiment.

- Luke.. - szólt az emeletes ágyról Lily.

- Mi az?

- Valld be neki!

- Mi van?

- Valld be Faith-nek hogy szereted. Nem tudhatjuk meddig maradunk itt, vagy ők meddig maradnak itt. Addig tedd meg, amíg lehet!

- Nem vagyok belé szerelmes - hazudtam.

- Ohh persze, azért aludtatok együtt nem? Tudok mindent.

- Ez.. És szerinted mi értelme, ha bevallom? Hisz te mondtad! Ki tudja meddig maradunk itt vagy, hogy ők.. Ha bevallom és elmegyünk, szerinted az milyen lesz?

- Nem tudom, de szerintem Faith is arra vár, hogy végre kimondd neki!

- Szerintem pedig nem.. Szerintem egyáltalán nem tetszem neki. Legalább is úgy.

- Mennyire hülye vagy te! Az a lány rendesen beléd esett. Soha nem jön zavarban a közeledben?

- De.. De neki soha nem voltak barátai.

- Hát képzeld Luke, amikor én beszélek vele nem pirul el és nem néz úgy rám. Mondd el neki. Komolyan!

- Még meggondolom.

Egy hét múlva;

Anya és Megan megbeszélték, hogy Ashley-t majd nálunk helyezik el ha ő.. Szóval ha.. Ha meghalt, igen. Emiatt boldog voltam részben, de az anyukája miatt pedig nem. Faith is így volt ezzel. Nos igen.. Nem vallottam be még mindig Faith-nek hogy mit érzek iránta. Nem merem, mert lehet, hogy elrontanám még azt is, ami most van, azt pedig nem szeretném. Egyáltalán nem. Egyelőre boldog vagyok úgy, hogy minden napot együtt töltünk. Tegnap elég vicces helyzetbe kerültünk, mivel megkergetett minket este egy kóbor kutya. Igen megint kilógtunk. A kerítésen átugrottunk, jobban mondva Faith esett egy nagyot. Imádom, hogy megnevettet, és azt is, hogy boldognak látom. Ami a legjobb, hogy ez miattam van. Úgy kb. este 6 lehetett, a párnám alatt pedig találtam egy üzenetet.

„Legyél hátul 6-kor. Ez parancs :D

Faith"

Elmosolyodtam az üzenetén és rávettem magam arra, hogy ma bevalljam neki, amit érzek. Ma el fogom mondani neki. Elindultam hátra a mi búvóhelyünkre, amit egyedül csak Ashley tudott. Ott ült a falnak támaszkodva, mikor meglátott idegesen felállt. Odaléptem hozzá.

- Itt vagyok!

- Tudom. - mosolyodott el, majd a földet kezdte bámulni. Mire megemeltem az állát.

- Nos mit szeretnél? - kérdeztem, s egyre közelebb húzódtam az arcához.

- Luke, én...

Hangos kiabálás szakított minket félbe.

- Faiiith! Louis! Gyertek ide! - ordítozta egy mély férfihang.

Faith sírva fakadt és akkor tudtam, hogy ez nem lehet más, mint az apja. Előrébb mentem kicsit, a fal mögül kinéztem az udvarra és láttam, ahogy a fickó üti, veri a kerítést és ordibál. Jobban mondva egy kigyúrt állat. Visszaléptem, mire Faith eltűnt, de az apja még mindig elől volt. Berohantam a szobájukba hátha ott lesz. Louis idegesen fel alá járkált.

- Louis, Faith eltűnt!

- Mi? Hova?! Bazdmeg Luke, kint van apa és ha elkapja? - ordított rám, mire az anyukájuk is betoppant zokogva.

- Luke hova tűnt Faith?

- Én nem.. - Faith egyszer azt mondta, azért mászott a fára, mert biztonságba érezte magát. - Tudom, hol lehet! Nem lesz, semmi baja megkeresem!

- Nem, majd én! - vágta rá Louis.

- Menj Luke! - utasított a mamája visszafogva Louis-t.

A hátsó kerítésen mentem ki mivel még mindig hallottam, ahogy az az őrült kiabál. Az otthontól nem messze volt az az erdő ahol pár hete voltunk. Odaléptem ahhoz a fához és láttam, hogy fent van. Nem érdekelt perpillanat mennyire féltem a magasban felmásztam utána. Helyet adott nekem és a fa törzsének támaszkodtam háttal őt pedig közelebb húztam magamhoz. A mellkasomba fúródott a feje és csak sírt. Zokogott, remegett. Vele együtt én is.

- Faith kérlek, hagyd abba! - kérleltem majd rám nézett.

- De megtalált! Istenem, megtalált! Nem akarlak itt hagyni és Ashley-t sem! Nem akarom Luke! - mondta keservesen és akkor éreztem, hogy megszakad érte a szívem.

- Tudom, próbálj meg.. megnyugodni.

- Mi lesz velünk?

- Megoldjuk! - vágtam rá, mire elhúzódott picit tőlem.

- Megoldjuk? Hogy? Te vagy az egyetlen barátom!

- Majd levelezünk vagy bármi! Faith kérlek!

- Levelezünk? Ez nevetséges Luke! El fogsz engem felejteni! - kiabált rám.

Megszeppentem, nem találtam hirtelen a szavakat.. Mondd ki Luke Hemmings! Gyerünk, legyen vér a pucádban! Mondd el neki, hogy szereted! Gyerünk!

- Faith.. Én.. Sz.. Nem.. Nem foglak elfelejteni! Soha!

Miért nem tudom kimondani?

- De elfogsz!

- Nem foglak soha! - magamhoz húztam hirtelen és szorosan öleltem.

Egy óráig lógtunk kb. a fán, mire meg tudott nyugodni. Majdnem elaludt rajtam, de végül lemásztunk. Alig éreztem a lábam. A fa törzsének dőlt, én pedig odaléptem hozzá. Hozzásimultam, a derekára tettem a kezem a másikat pedig az arcához simult, és belepuszilt a tenyerembe. Közelebb hajoltam az arcához, és szép lassan összeért az ajkunk, majd megcsókoltam. Lassan, óvatosan. Meglepődtem azon, hogy viszonozta. Mikor abbahagytuk a homlokunk egymáshoz tapadt. Az eső is eleredt. Jobban mondva szakadt. De ez sem választott el minket egymástól. Csak néztem a barna szemeit. Szólni szerettem volna, de nem tudtam. Úgy láttam, ő is így volt ezzel. Majd hirtelen eszembe jutott mennyire elszaladt az idő. Kézen fogtam, és visszamentünk. Az apja addigra eltűnt, szerencsére. A nappaliban ült Louis Lily-vel, az én anyukám és Faith mamája. Faith egyből odarohant hozzá, és megölelte.

- Köszönöm Luke! - suttogta nekem a mamája én meg csak biccentettem egyet neki.

Anya beküldött a szobába minket Lily-vel. Fáradtan lefeküdtem, és akkor eszméltem rá, mi is történik majd ezután. El fog menni. El fognak menni. Lily befeküdt mellém és sírva fakadt.

- El fognak hagyni minket!

- Csshh! Aludj, Lil!

- Szeretem Louis-t! Nem akarom, hogy itt hagyjon!

- Tudom, de ha így lesz, el kell fogadnod..

- Nem akarom!

Már-már hisztizett, mint egy kislány, akitől elveszik a maciját.

- Van, hogy nem minden úgy történik, ahogy szeretnénk. És ha te meg ő tényleg szeretitek egymást, biztos lehetsz abban, hogy látni fogod még őt.

- Megígéred? Így lesz?

- Ha így kell lennie, így lesz.

- Szeretlek!

- Én is. Most már aludj!