Másnap Matt-el találkoztam és elmentünk a „nagyapám" az az Travis régi helyére.

Az őrei még mindig ott voltak.

Bementem az irodájába, ahol az asztalán ott díszelgett egy levél.

Leültem a kényelmes bőr székébe és felbontottam azt.

„Drága Junie,

Mire ezt olvasod, nagy valószínűséggel halott leszek.

Szerettem volna elmondani, mennyire büszke vagyok rád.

Te vagy az én büszkeségem.

Tudom, talán most nehéz szívvel gondolsz vissza rám, de érts meg. Édesanyád, akiről persze már tudod, hogy nem az.. Tényleg szeretett volna gyerekeket, de nem lehetett neki. Így egy nap, úgy döntöttem segítek neki. De Zoe ahogyan kezdett nőni, az ereje is úgy nőtt, ami megijesztette őket. Így árvaházba adták őt. Mindig is sejtettem, hogy neked is lehet képességed.

És ez be is igazolódott.

Azt nem tudtam, hogy Calum-nak és a többieknek van. Egyszerű véletlen volt ez az egész.

Summer megkeresett engem pár napja, így derítette ki hol vagy.

Hihetsz neki, June.

Tudom milyen vagy.

Lefogadom, nem bízol benne.

De kérlek, bízz benne.

Tényleg szeret titeket.

Ahogyan én is tettem.

Viszont a döntés most a te kezedben van.

Csak is te veheted át a helyemet.

Csak te.

Ha elvállalod, te osztod majd a szar munkákat és nem neked kell elintézned.

Minden pénzem a tiéd.

Minden hatalmam a tiéd.

Kérlek, tégy büszkévé és fogadd el.

Szeretettel,

Mikulás bácsi."

Mikulás bácsi.

Felnevettem.

Mindig így hívtam őt, kiskoromban.

Pördültem egyet-kettőt a székemben.

Elvállaljam?

Vagy lépjek le?

Miért tenném?

Hiszen nem nekem kellene elvégeznem a melókat.

Hanem én ugráltathatnék mindenkit kedvemre.

Ráadásul erőm van, így elég nehéz lenne megölni.

Ordítottam egyet Matt-nek.

- Igen?

- Matthy. Az új főnökkel állsz szemben - álltam fel büszkén székemből.

Matt elmosolyodott és tette is a dolgát.

Szóval, amire Joe vágyott, az mind az enyém.

Csak is az enyém.