•6
Kimentem a ház elé Matt pedig utánam rohant.
- Szépen ki fogsz nekem deríteni mindent az állítólagos húgomról, vagy megöllek. Nekem úgy is mindegy már.
- Oké, June. Tudod mit? Ha megvan, el is vitetem hozzátok.
- Elrabolod?
- Még szép. De előtte mindenképp meggyőződöm arról, hogy a testvéred-e.
- Hogy?
- DNS.
- Oké. Köszönöm.
A srácok is kijöttek és elindultunk hazafelé. Az út csöndben telt Luke arcán pedig láttam a rémületet még mindig. Felsóhajtottam.
- Suliba.. Már nem is fogunk járni? - kérdezte félve Luke.
- Nem fogunk - válaszoltam.
Calum-ot nagyon idegesítette Luke viselkedése amint láttam. Mikor hazaértünk kitett minket a háznál és elment valahova. Bementünk a házba én pedig a szobámba mentem. Gyorsan letusoltam és felvettem egy szürke sportmelltartót, na meg egy shortot és lementem a nappaliba. Nem volt senki ott. Így bementem Luke szobájába. Az ágyon feküdt. Mikor meglátott felült és nyál csorgatva bámult.
- Mi..
- Sshhhh Lukey - mondtam s az ölébe ültem.
Félve ugyan, de a derekamra tette a kezeit. Nyelt egy nagyot.
- Te nem Cal..
- Inkább mesélj nekem mi a baj.
- Nem tudom én.. Nekem ez még sok - sütötte le a szemeit.
- Akkor miért egyeztél bele?
- Nem tudtam csak azt gondoltam, hogy..
- Vannak neked szüleid Luke?
Megrázta a fejét.
- Csak egy bátyám vele éltem, de neki mindegy, mi lesz velem.
- Nem fog keresni?
- Megmondtam, hogy eljövök.
- Értem. Ha nem akarod ezt, nem kell.
- Te hogy tudsz?
- Hm?
- Embereket ölni?
- Tudod, elég baj az, hogy feltetted itt ezt a kérdést.
- June én..
- Te?
- Félek - mondta s kibuggyantak a könnyei.
Megsajnáltam.
- Luke elmehetsz innen. Nem kell ölnöd ha nem akarsz.
- Téged mi visz erre rá?
- Akit ma megöltem, az egy sorozatgyilkos volt. Kislányokat erőszakolt és megölte őket, csak mert ebben látja örömét. Talán maradt a lelkemből egy kis darab így nem bánom, ha ilyen embereket kell ölnöm. És a legtöbb ilyen megbízás Matt-nél. Ugye értesz? Öltem már ártatlan embereket is. De utána mindig maradt bennem egy kis űr. De ha muszáj, megtennem megteszem. Ilyen vagyok.
- Szóval nem szívesen ölsz meg ártatlan embereket?
- Pontosan. Ha muszáj, akkor igen. Csak úgy, viszont nem.
- Szerinted én is lehetek ilyen?
- Milyen?
- Mint te.
- Luke engem teljesen más dolog vitt erre rá. Nem az, ami téged. Nem csak gondoltam egyet hogy gyilkolászni fogok.
- Szeretnék valamit elmondani.
- Mondd csak.
- Szerelmes vagyok beléd June.
Elképedtem. Valaki szeret engem? Hisz én egy.. Egy szörny vagyok.
- Dehogy Luke - válaszoltam halkan.
- De igen - mondta s megcsókolt.
- Mi a fasz! - ordított Calum mikor belépett. Tiszta véres volt. Nem zavartattam magam, csak megfordultam.
- Mi van Calum?
- Te mindenkivel le fogsz itt feküdni?
- És ha igen? - vontam fel a szemöldököm mire lerángatott Luke-ról és a földre nyomott majd rám ült. Belenevetett a képembe.
- Azt nem hiszem - mondta s az egyik kezét a nyakamra kulcsolta.
- Calum! - nyöszörögtem, mert erősen leszorított.
Mozdulni sem bírtam. Luke pedig megszeppent. Puhány köcsög.
- Luke meg se próbáld! - mondta Calum mivel érezte, hogy Luke a háta mögött áll.
- Engedj már el! - nyafogtam.
Elővett egy kést és a karomba vésett egy „C" betűt. Nem fájt annyira.
- Az enyém vagy - ordította és megcsókolt.
Furcsamód viszonoztam ezt a fajta csókot. És tetszett is ez az egész kivéve, hogy ennyire ki akar sajátítani. Én senkié nem vagyok. Leszállt rólam és felálltam. Calum lement én pedig újra Luke-al maradtam.
- Lukey. Sajnálom, de én nem vagyok képes ezt viszonozni. Viszont.. Lehetünk barátok. Talán.
- Rendben - válaszolta szomorúan.
Lementünk Calum után a nappaliba ahol egy halott lány volt, akit körül vette saját vértócsája. Úgy láttam Calum ölte meg mivel ott díszelgett mellette egy balta, ami véres volt. A szagtól hányni tudtam volna. Luke helyettem is megtette.
- Kurva életbe, Hemmings! Inkább menj a fürdőbe! - utasítottam.
Fejvesztve rohant is be, én meg Calum nevét kiáltoztam. Mire előjött.
- Mi van? - kérdezte dühösen.
- Ide nem hozunk áldozatokat, azt hittem világos ez. Vidd innen, undorító, bazdmeg. Ráadásul a szőnyeg is tiszta vér.
- Jólvan már Mrs. Finnyás!
- Bazdmeg nem vagyok az! Csak vidd már innen el!
- Michael! - ordított Calum, mire Michael lesietett - Te fogsz nekem segíteni.
- A pincében van hulla zsák - mondtam.
- Nem kell. Elégetjük valahol a picsába - mondta Calum.
- Ez valami meló volt?
- Nem. Csak szórakoztam kicsit - válaszolta vidáman.
- Jól van én lefekszem. Takarítsátok ezt fel! - parancsoltam Luke-ra.
Felmentem a szobámba és nem tudtam elaludni. Végig a srácra gondoltam, akit megöltem. Nem is rá, inkább, amit mondott. Louis ölte volna meg apáékat? Az.. Az lehetetlen.
- Szia, baby - bújt be mellém később Calum. Átkarolt. Mi van ezzel a sráccal?
- Mit akarsz?
- Már nem is örülsz nekem?
- Nem, Calum. Én nem vagyok a tiéd. Én a magam ura vagyok, azt csinálok, amit csak akarok.
Megint fölém kerekedett és lefogott. Sóhajtottam egy nagyot.
- Dehogynem. Az enyém vagy és kész - mondta s a szemembe nézett.
Elmosolyodtam.
- Hmm, rendben. Csókolj meg! - kértem mire megcsókolt.
Átfordítottam és magam alá gyűrtem. Vadul faltuk egymás ajkait közben matattam az éjjeli szekrényben és megtaláltam a bilincsemet. Megfogtam mindkét kezét, ágyhoz bilincseltem s leváltam az ajkairól.
- Mi a..
- Kussolj. Most játszani fogunk. Megmondtam, hogy nem vagyok a tiéd, csak ha én is akarom. Nagyon meg fogod bánni most, hogy a karomba vájtad a kezdőbetűdet.
- June!
- Shh! Durván szereted? Most megkapod!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top