-Ezt nem kellene - néztem rá, miután megtörtem csókunkat.

Felsóhajtott.

-Igazad van - mondta s felállt.

Akartam volna szólni, de nem ment sehogy sem. Pedig...

Michael rohadt helyes és..

Nem is tudom, mi van velem.

///

Reggel morcosan tápászkodtam ki az ágyból. Miután rendbe hoztam magam, lementem enni. Ahogy megcsináltam a szendvicsem, inkább eljöttem onnét. Nem volt kedvem sem Zoe-t, sem Luke-ot, sem Michael bágyadt pofáját bámulni. Egy közeli parkba mentem, ahol volt egy kis tó. Leültem egy padra és neki láttam a reggelimnek, miközben gondolkoztam.

Calum csinálta volna azt a tüzet amiben Emily és Summer meghaltak?

Egyértelmű.

Megölte a fiunkat is.

Bármire képes lenne.

-Mire gondolsz? - szakított félbe egy ismerős hang.

Chloe volt.

-Te folyton a nyomomba leszel?

-Talán.

-Mit akarsz te tőlem?

-Semmit, nos, csak unatkoztam - mosolyodott el - gondoltam megnézem, hogy vagy.

Felnevettem.

-Ekkora kamut. Ki hiszi el ezt neked?

-Nem is vagy te annyira ostoba - nevette el magát s rágyújtott.

Hülye vén kurva.

-Utoljára kérdezem meg, mit akarsz tőlem?!

-Egy kis tiszteletet a francba is! - kiáltott rám.

-Kellene tiszteljelek?

-Feltámasztottalak. Ugyan úgy visszacsinálhatom! - mondta fenyegető hanglejtéssel.

Hangos kacagásban törtem ki. Értetlen fejjel bámult vissza rám.

-Humoros vagy, de tényleg. Tényleg ostobának nézel?! Nem tehetnéd meg. Akkor nem lennél itt. De ha még is.. Nyugodtan ölj meg. Nem tettél nekem szívességet, cseszd meg!

-De igen. Megadtam neked a lehetőséget arra, amit a legjobban akarsz.

Felsóhajtottam.

-Miért vagy itt?

-Tudom hol van Calum!

-Hol van?

-Jelenleg épp a házban, ahol éltetek! - felelte s eltűnt.

Mint egy őrült, úgy kezdtem a ház felé rohanni. Amint beléptem, megláttam őt.

Őt.

-J.. June - dadogta.

Lehunytam a szemem és olyan tárgyakra gondoltam, amik élesek. De leginkább késekre. Mire kinyitottam a fejem fölött lebegett legalább húsz darab kés, mind arra várva, hogy Calum testében landoljanak.