•5
Hétfő délután Cal-val otthon punnyadtunk. Suliba mentünk aztán kiderült, hogy Louis kiiratkozott. Így nehezebb lesz elkapni, mint gondoltam.
- Gyere, menjünk - szólt mellettem Calum.
- Hová?
- Matt akar találkozni.
Bólintottam majd elindultunk egy másik raktár felé. Sötét volt, aztán egyszer csak hirtelen felkapcsolódott a villany. Matt nyakába ugrottam úgy üdvözöltem.
- Ohh a kis June így örül nekem! - nevetett fel.
- Elég helyes lettél Matthy - kacsintottam rá, majd közénk állt Calum.
- Szevasz, haver! - üdvözölte Matt mire Cal viszonozta.
- Minek vagyunk itt? - kérdezte Calum.
- Nos, várunk három embert.
Felültem egy asztal tetejére és vártunk. Pár percbe telt és megérkeztek a vendégeink. Elnevettem magam. Luke, Ashton és Michael.
- Ők meg mi a faszt keresnek itt? - háborodott fel Calum.
- Ők a mi kis csapatunk részei lesznek - válaszolt Matt.
Rosszallóan megráztam a fejem és vihorászni kezdtem. Senki nem értette. Hirtelen elővettem a késem és Matt torkához szorítottam.
- Csapat? Dehogy is Matthy.
- Engedd már el June! - szólt Ashton.
A vállam fölé pillantottam és láttam mennyire be van szarva. Elengedtem Matt-et és eléjük álltam. Vigyázban álltak mindhárman. Szánalmas.
- Szóval ti akartok bérgyilkosok, lenni! - járkáltam fel alá - Na, akkor üssetek meg! Teljes erőtökből! Lássuk, mennyire vagytok romlottak.
Megszeppentek, de egyedül Michael próbálta meg. Megfogtam az öklét és ellenkező irányba kezdtem feszíteni mire a fájdalomtól térdre rogyott és visítozott.
- Hallgass, hallgass! - parancsoltam rá erélyesen - Úgy utálom, ha egy pasi visítozik! Viseld a fájdalmat, bazdmeg!
Még erősebben csináltam, szinte már majdnem eltörtem a csuklóját, de nem hagyta abba a visítozást így megemeltem a térdem és az arcába vágtam, mire eldőlt, mint egy zsák krumpli.
- Ezek akarnak bérgyilkosok lenni? - nevetett fel Calum.
- Nos, ők akarták, nekem meg nem volt kedvem embereket rabolni és befogni erre - sóhajtott fel Matt.
Végig Luke rémült arcát néztem. Direkt. Le se vettem róla a szemem, hiába volt magasabb.
- És miért nekünk mutattad be őket? - kérdeztem.
- Nektek kellene kiképezni őket. Ti ketten vagytok a legjobbak.
- Felejtsd el! - mondtuk egyszerre Calum-al.
- Vagy meghalnak, vagy kiképzitek őket. Most már ez a két lehetőség van.
Láttam a srácokon, hogy megijednek és nyelnek egy nagyot. Arrébb húztam Calum-ot.
- Én nem akarom ezt.
- Tudom baby, de most jobb, ha megölöd őket?
- Nem akarom megölni őket, csak ha nagyon muszáj. Főleg Luke-ot nem. Ő nem való ide. Látom, rajta hogy rendes srác én nem akarom megrontani. Talán Michael használható lesz.
- Hát pedig.. Most vagy ez, vagy az.
- Na, jó. Legyen. - sóhajtottam fel és megcsókoltam őt.
Hihetetlen, de a csókja le tudott nyugtatni. Mikor elváltak egymástól ajkaink visszamentünk.
- Beleegyeztünk - mondtam - Na, most Matthy tarts kis beszámolót nekik, mire is számíthatnak itt.
- Oké. Szóval kisgyerekeket egyáltalán nem szoktunk ölni. Az valahogy nem a mi világunk. A legtöbb megbízást tőlem kapjátok majd, persze csak ha June és Calum jóváhagyta nekem azt, hogy készen álltok a munkára. Tudnotok kell, senkit sem hagyunk futni. Lehet az egy szexi csaj is, akit éppen le kell, vadásszatok, nem hagyhatjátok elfutni, csak mert szépen néznek rátok. Vagy ha igen ti is meghaltok meg ő is. Általában nem szabjuk, meg hogyan öljetek. De vannak olyan megrendelések, amik balesetnek kell látszódniuk vagy van, amikor komoly üzenetnek. Az sem érdekel, mit csináltok az áldozatotokkal mielőtt megölitek. A lényeg hogy meg kell tennetek. És nincs visszaút. Viszont, elég jól fogtok keresni ezzel. Érthető voltam? - magyarázta Matt.
A fiúk csak bólogattak. Matt felém fordult.
- June. Azt tudnod kell, hogy.. A nagypapádnak Louis-hoz semmi köze.
- Hol van most?
- Hát nem tudtad?
- Mit?
- June ő a főnököm.
- Meg sem lepődök.
- Mindenképp meg kell találnotok Louis-t.
- Azt mondod? Pedig pisiseket kell kiképeznünk tudtommal.
- Majd felváltva csináljátok. Ezt az ügyet el kell sikálni. Mégpedig kurva gyorsan. Egyelőre szerintem csak bujkál.
- Oké. Megoldjuk.
- Ja és June! Nálatok fognak lakni a srácok!
Na, itt felment bennem a pumpa.
- Négy szoba van! Én nem osztozom egyikükkel sem!
Calum megölelt hátulról.
- Majd az én szobámba leszel. Az a legnagyobb - suttogta a fülembe.
- Nagy lófaszt! - kiabáltam s ellöktem magamtól.
- Sejtettem, hogy arra vágysz mert Calum pöcse elég kicsi neked. De ez van. - kacsintott rám Matt nevetve.
Együtt nevettem vele, aztán rendesen tökön rúgtam mire eldőlt.
- Na, gyerekek! - szóltam Ashtonékhoz - Első szabály, ha valaki hozzányúl a lambómhoz elvágom a torkát!
- Neked Lamborghinid van? - kérdezte Ashton elképedve.
-I gen, az. Ennyire jó ez a meló. Második ha valamelyikkőtök a sütimhez nyúl vagy a mézes bödönömhöz nagyon, nagyon mérges leszek. Nem akarjátok, hogy az legyek. Ugye?
Bólogattak.
- Helyes! Menjünk! - szóltam Calum-nak.
Hazaértünk és mindenki elfoglalta a helyét. Nehezen, de rávettem magam arra, hogy Calum szobájába költözzek. Elindultam tusolni ő pedig utánam jött. Bemászott mellém és közelebb lépett hozzám. Annyira hogy testünk összeforrt.
- Calum nincs kedvem most ehhez - mondtam s lesütöttem a szemeim.
Megemelte az állam.
- Oké, babygirl. De a hajad még megmoshatom? - mosolygott rám.
Nem szóltam semmit, csak szorosan megöleltem. Először nem viszonozta, de aztán annyira ölelt hogy szinte megfulladtam.
//
Másnap délután kelt mindenki. Lent kajáltak nagy csöndben. Fura volt.
- June, Matt már ki is adott neked egy feladatot - mondta Calum.
Félrehívott és elmondott mindent az áldozatról, amit tudnom kell. Visszamentünk a srácokhoz.
- Nos, a helyzet az, hogy nektek is látnotok kell „munka" közben. Holnaptól pedig, edzeni fogtok Calum-al.
- Király! - mondta lelkesen Michael és Ashton.
Luke nem szólt semmit.
- June ne hara.. - kezdett bele Michael.
- Ugyan már! Hisz én bántam el veled és akkor még te kérnél bocsánatot?
- Kést vagy a fegyvert szereted jobban? - terelt Ashton.
- Egyértelműen késes lányka vagyok. De nincs szükségem fegyverre ahhoz, hogy megöljek valakit. Hisz a két kezedre mindig számíthatsz - kacsintottam rá. - Ja és én biztos nem fogok nektek tanítani semmit.
- Akkor keresheted Louis-t - mondta Calum.
- Oh, fogd be!
- Pedig szívesen tanulnánk tőled - kacsintott rám Michael. Calum-nak nagyon nem tetszett.
- Induljunk inkább! - szólt közbe.
Luke nagyon feszültnek tűnt. De nem foglalkoztam vele. Tudom, hogy ezeknek a srácoknak van szívük. És azt is tudtam, hogy mi fogjuk őket megrontani. Kíváncsi leszek, a reakciójukra miközben kínozni fogom ezt a bizonyos srácot, akit meg kell ölnöm. Nem mondtam el nekik, hogy ez a srác egy sorozatgyilkos, aki kislányokat öldös, mert ebben leli örömét. Direkt azért, hogy lássam majd mit vált ki ez belőlük. Egy elhagyatott házhoz értünk. Matt is itt volt, ő kapta el a srácot. Levezetett a pincéhez, ami hangszigetelt volt. A srác ki volt kötözve egy asztalra. Egyből ráugrottam. Felpofoztam, hogy felkeljen. Kinyitotta a szemeit s mikor meglátott, elmosolyodott.
-Szia June cica! - kacsintott rám.
Az asztal mellett volt egy kisebb, amin kínzó eszközök voltak. Szép lassan elvettem onnét egy kalapácsot meg egy bokszert, amit felhúztam az ujjaimra. A többiek vigyorogva álltak az asztal mellett és várták a műsort.
- Honnét tudod a nevem, te kis drága?
- Te lettél volna a következő.
- Ohh! - színleltem a meglepődést - Mégis te vagy alattam kikötözve.
- Úgy haltál volna meg, mint ahogy a szüleid - mondta, mire kikerekedett szemmel meredtem rá.
A képembe nevetett. Megfogtam a kalapácsot és a kézfejére ütöttem teljes erőmből. Ordított. Megráztam a fejem.
- Ashton ide az idióta kendődet. Na meg benzint - utasítottam rá, mire szót fogadott. - Na, akkor mit tudsz te a szüleimről?
- Nem fogok semmit sem mondani - vigyorgott.
Behúztam neki vagy kettőt a bokszer megtette a hatását így vérben úszott az arca.
- Utoljára kérlek meg rá! - ordítottam a képébe.
- És én mit is nyerek ezzel?
- Az életedet, barátocskám.
Leköpött.
- Oh így játszunk?
Letöröltem az arcomról és Ashton hülye kendőjét a szájába tettem és benzint öntöttem az arcára. Ficánkolni kezdett alattam így abbahagytam. Kivettem a szájából és ki köhécselte a benzint.
- A szüleidet.. Lo.. Louis.. Louis ölte meg - magyarázta küszködve.
Félmosolyra húztam a szám és újra behúztam neki.
- Hazudsz!
- Nem. És van egy..
- Egy?
- Egy hu.. Húgod.
- Húgom? Mi a neve?
Nem szólalt meg direkt. Most a másik kezére ütöttem a kalapáccsal.
- Zoe. Zoe! - ordítozta.
- Hol van?
- Cali.. Californiában!
Elmosolyodtam és adtam egy csókot a szájára.
- Köszönöm szépen. Most pedig - elővettem egy nagy kést - mik az utolsó szavaid?
- Te büdös ribanc! - köpött le újra.
A nyakába vágtam a kést és leszálltam róla.
- Elintézve! - mondtam s elindultam kifelé.
Van egy húgom?
Louis ölte meg anyát és apát?
Ez kezd egyre bonyolultabbá válni..
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top