Hudson Mohawke - Lil Djembe

C A L U M

Milyen érzés az, hogy a szemed láttára erőszakolják meg azt, akit a világon a legjobban szeretsz?

Borzalmas.

Abban a pillanatban legszívesebben megöltem volna magam. Még ebben a pillanatban is, ebben a tetves pöcegödörben is hallom June sikolyait. És ami utána következett? Felvágta June száját, de csak az egyik oldalon. Olyan lett mint egy elbaszott Joker, leszámítva azt, hogy úgy néz ki mint aki csak félig tud mosolyogni. Nem néztem meg rendesen magamnak az arcát, mert kevés is elég volt abból a látványból.

Mi a legrosszabb?

Hogy nem tudok semmit sem tenni. Semmit az ég világon. Miután ez megtörtént egy mély kútban tértem magamhoz. Sötétkék csempével volt kirakva, így lehetetlen lett volna a szabadulás. Viszont ha felnéztem, láttam, hogy fedett helyen vagyok – ebből arra következtettem, hogy nem ez az egyetlen ilyen kút még.

- June! – ordítottam el magam.

Válasz nem jött.

- June! Szólalj meg! – ismételtem meg.

Egy pillanatra abbahagytam és a kis helységben leültem a földre, háttal a hideg csempének támaszkodva. Végig a pisztolyt bámultam, amit itt hagytak nekem. Tudom mire megy ki a játék – jobban mondva, sejtem. Addig maradunk itt, amíg be nem kattanunk és meg nem öljük magunkat.

Gondolom én.

Máskülönben miért lenne itt?

Arról nem is beszélve, hogy ez az egész egy nagy vicc. Azért, mert belezúgott June-ba? És most kap kedvet ahhoz, hogy bosszút álljon? Ez nem tiszta.

Nagyon nem.

Próbáltam valami logikus magyarázatot találni erre az egész ostobaságra mikor hangos zokogás ütötte meg a fülemet.

Ez June.

Ez biztosan June.

- June? – kiáltottam el magam.

Reakció nulla.

- June! Kérlek! Válaszolj! Kérlek!

- Hagyj Calum! – kiáltott vissza.

- Kijutunk innen igérem!

- Ne nevettesd ki magad! Inkább húzd meg azt a kurva ravaszt! – ordított torkaszakadtából.

- Nálad is van egy pisztoly?

- Szerinted? Micsoda halál. Egy kútban! De legalább könnyíthetek a lelkemen! Calum, undorító lettem!

- Csak pár napig bírd ki! Amíg visszajön az erőd! Képes vagy rá!

- Nem fog hatni már a kurva erőm Hood! – kiáltozott dühösen.

- June, csak higgy magadban kicsit!

Elhallgatott.

Nem válaszolt ezek után, bármit is mondtam neki. Fogalmam sem volt mennyi idő telhetett el, de újra megszólaltam.

- Szeretlek!

Azt hittem legalább erre válaszol, de nem tette.

Később léptekre lettem figyelmes. Majd Michael irritáló hangja töltötte be az egész kutat.

- Milyen odalent? – mosolygott fentről.

- Húzz fel és rendezzük ezt le!

Ciccegni kezdett.

- Ohh már miért tenném? Inkább fogd meg a pisztolyt és lődd vele agyon magad. Innen nem jutsz ki élve ha tetszik, ha nem.

- Azért nem akarod megtenni, mert jól tudnád, hogy megölnélek egy pillanat alatt. Láttad mikre vagyok képes.

- Ahogy most már te is tudod én mire vagyok – kacsintott rám – de Calum, haver.. Annyi időt kapsz amennyit akarsz. Ha nem te végzel magaddal, majd az éhség és a szomjúság. Tudod, szerintem ahhoz képest elég jó fej voltam veled, hiszen megadtam az esélyt, hogy végezz magaddal. Remélem jól döntesz!

- Remélem tudod, hogy ha ezt túl élem, nagyon csúnya halálban lesz részed.

- Ezt már nem tudjuk meg – felelte vigyorogva, majd otthagyott.

Dühömben felpattantam a földről és óriásit vágtam ököllel a falba. Ütni verni kezdtem, mellé pedig ordítozni.

Nem lehet így vége.

Nem lehet.