Ledobott az ágyra s mindketten vetkőzni kezdtünk. Mikor megszabadult ő is minden ruhadarabjától fölém kerekedett.

Beharaptam az alsó ajkam. Annyira szexi volt. Beletúrtam a hajába és szenvedélyes csókba húztam.

Lassan belém tolta magát, mire csókunkba nyögtem. Nem gyorsított a tempón. Olyan volt, mintha minden egyes pillanatot ki szeretne élvezni. Nem bántam, én is így voltam ezzel. A számról letért a nyakamra és finom csókokat lehelt rá.

A végére begyorsított és szinte egyszerre élveztünk el.

Rajtam feküdt és hallgattam, ahogyan zihál. Puha hajába túrtam és játszottam kicsit a tincseivel.

Abban a pillanatban eszembe jutott, hogyan is találkoztunk.

Amikor először mondta nekem, hogy szeret.

Annyi mindenen mentünk keresztül együtt.

Minden fájdalom, minden érzésem iránta egyszerűen a felszínre tört és sirva fakadtam.

- Mi a baj?

- Miért?

- Mi van?

- Miért hazudtad, hogy meghaltál?

- June..

- Nem! - lelöktem magamról s felpattantam.

Magamra húztam a köntösöm és a fürdő felé indultam.

Becsuktam magam mögött az ajtót és megengedtem a kádba a vizet. Tükörbe néztem és hányingerem lett saját magamtól. Egy fiú miatt bőgök, mint egy óvodás. Szánalmas.

Sóhajtottam egyet s befeküdtem a kádba.

A forró víz ellazított, így kicsit le tudtam nyugodni.

Calum bejött utánam és befeküdt mögém. Felé fordultam és izmos mellkasán pihentettem a fejem, miközben ő szorosan ölelt.

- Miért tetted ezt?

- Gondoltam jobb, ha felszívódok - felelte halkan.

- Miért?

- Te sem akartál már velem lenni, June. Így nem láttam értelmét.

- Akkor nem akartam. Sok volt minden, ami történt.

- Miért most akarsz? - hangjában tisztán csengett, mennyire meglepődött azon, amit mondtam.

Rápillantottam s belenéztem barna szemeibe, amik csak úgy csillogtak.

- Akarlak Calum. Szeretlek. Nagyon szeretlek.

- Nem hiszek neked - mondta s kiszállt a kádból.

Követtem a példáját.

- Miért nem?

Megrázta a fejét és visszament a szobámba. Újra magamra kaptam a köntösöm s utána rohantam.

- Miért nem? - kiáltottam rá.

- Mert láttalak este vele! - ordította.

- Kivel?

- Tommal!

Mi? Honnan tudja, hogy hívják?

- Te honnan ismered?

- Az mindegy! Láttalak vele!

- Tegnap este szakítottam vele, Calum. És mit vártál? Azt, hogy a halálod után nem leszek senkivel?

- Na de ennyire hamar?

Elnevettem magam.

- Ez most komoly? Öt éve történt, én pedig csak egy éve ismerem!

- Aha.

- Honnan tudod a nevét?

- Hagyjuk.

- Nem!

- A főnököm.

- Milyen főnök? - fakadtam ki.

- Mint te. Na jó, majdnem.

- Parancsolsz?

- Ő amolyan drogbáró, akinek bérgyilkosai vannak.

Elképedtem.

- Tom kurvára nem az. Tom bokszedző.

- Mi? Te nem tudtad, hogy ő.. Mi van?

- Nem. Ő se tudja, én mivel foglalkozom igazából.

- June, meg akar ölni.

- Hazudsz!

- Akkor itt lennék? Nekem adta ki ezt a feladatot.

- Cal.. - omlottam a karjaiba - ugye ez nem igaz?

Sóhajtott egy nagyot és szorosan ölelt.

- De igaz.

- Akkor ő robbantotta fel a kocsimat is?

- Valószínű.

Elengedtem s térdre rogytam. Bőgni kezdtem keservesen.

- June! Térj már magadhoz! Ez nem te vagy! Hagyd abba! - guggolt le elém Calum.

- Nem érted, ugye?

- Nem.

- A családom is veszélyben lesz.

- Ugyan már. Zoe és Luke meg tudják védeni magukat. Főleg Summer.

Beláttam, amit mondott s felálltam.

- Szeretsz, Calum? - kérdeztem remegő hangon.

- Szeretlek.

- Akkor hogyan tovább?

Közelebb lépett hozzám és csípőmre tette nagy kezeit.

- Együtt túléljük, ahogy eddig sok mindent.

Elmosolyodtam.

- Együtt! - mondtam boldogan s hozzábújtam.

Hirtelen egy nagyot csapott a fenekemre.

- Öltözz, sok dolgunk van még - mondta.

Felöltöztünk, majd elindultunk a főhadiszállásomra.

Matt álla a földet verdeste.

- Nem hittem volna, hogy látni foglak még haver! - húzta nagy ölelésbe Matt Cal-t.

- Lelépünk, Matt. Te helyettesítesz egy darabig. Ja és keresd meg nekem Ashton-t és Michael-t - jelentettem ki, miközben fegyvereket pakoltam a táskámba.

- Minek?

- Ashton veled főnökösödik majd, nekem pedig kell Michael. Jobban mondva, az ereje.

- Elmondanád miért, June?

- Tom hazudott. Ő is olyan.. Mint mi. Érted.

- Oké, rendben. Zoe és Luke?

- Mi van velük?

- Mit mondjak nekik?

- Találj ki valamit!

Calum leült a székembe és forgolódni kezdett vele. Akárcsak egy öt éves.

És akkor belépett egy FBI ügynök.

Bazdmeg.

Elrúgtam a táskát, majd odaléptem hozzá.

- Miben segíthetek drága nyomozó?

- Elég lesz a képmutatásból.

- Gondoltam, udvarias leszek - feleltem unottan - mit akar? Itt nincs kiadatás - mosolyogtam a képébe.

- Pontosan tudom.

- Akkor miért van itt? Azért, hogy megköszönje nekem, hogy annyi szemetet takarítok a kis.. Embereik helyett?

- Fogja be. Komoly dologról van szó.

- Halljam - mondtam s felültem az asztalom tetejére.

- Tom Broker-ről lenne szó.

- És miről mégis? - kérdezte Calum.

- Tudom, hogy megakarja magát ölni - nézett rám a férfi - így úgy gondolom, közös lenne a célunk.

- Maga megölné? - nevettem fel.

- Nem, de lecsukatom és itt van halálbüntetés is.

- Nem vállalom én ezt ingyen.

- Mit akarnak?

Calum-al egymásra néztünk, bólintottunk, végül felé fordultunk.

- Az összes pénzét - mondtuk ki egyszerre.

- Legyen.