•3
Este otthon ültem a seggemen és a TV-t bámultam. Mire megcsörrent a telefonom.
-JACKIE! - ordított bele Louis.
Jackie a fedőnevem, direkt. Mikor meghallottam egyből letettem a telefont és bemértem hol van. Ugyanabban a raktárban volt ahol megöltem utoljára Harry-t. Megfogtam a késem és elindultam. Egy pisztolyt is betöltöttem a biztonság kedvéért. De előtte mindenképp felvettem egy maszkot. Akárki is bántja Louis-t nem jól vetné ki magát, ha tudná, ki vagyok. Nyugodt voltam, mert ha pánikolok nem tudok tiszta fejjel gondolkodni.
Mikor odaértem a raktárhoz hátsó ajtón mentem be. Undorító szag volt. Mintha egy hulla lett volna itt.. Egyre beljebb merészkedtem. Elbújtam egy nagyobb szekrény mögé. Láttam a srácot, akin egy maszk volt. Fekete csőnadrágban volt és hosszú ujjú fekete felsőben. Louis egy székhez volt kötözve. A karja tiszta vérben volt. A srác hátraindult valamiért én pedig kaptam az alkalmon odamentem és próbáltam eloldozni.
- Menj innen - nyöszörögte Louis.
- Nem hagylak itt! - súgtam oda miközben próbáltam elvágni a kötelet.
- Felesleges. Ha most nem, máskor majd megölnek!
- Kik? - kérdeztem majd arra eszméltem fel, hogy egy kés van a torkomnál. Szép lassan kiegyenesedtem és kiejtettem a kezemből az én késem. Ezzel jelezve, hogy megadom magam.
- Ki vagy te? - búgta a fülembe.
Elfintorodtam. Ismerős volt a hangja.
- A kérdés inkább az, te ki vagy - mondtam s próbáltam minél jobban elváltoztatni a hangomat. Nem szólt semmit, enyhített a szorításból. Gondoltam eljött az én időm. Kicsavartam a kezét, amiben a kés volt, így az kiesett a kezei közül. A földre terítettem a hátára léptem és úgy húztam a karját még mindig kicsavarva.
- Na most mesélj édesem! - parancsoltam rá immáron a saját hangomon.
Nem szólalt meg így gondoltam ideje eltördelni kicsit az ujjait. A mutató ujjával kezdtem, addig feszítgettem az ellenkező irányba, míg nem hallottam egy nagy roppanást. Még csak fel sem sikoltott. Bezzeg, ha itt lenne a kalapácsom.. Váltottam a pozíción és a hátára térdeltem. Lehúztam a sí maszkját. Nem.. Nem akartam elhinni. Calum?! Annyira meglepődtem, hogy oda sem figyeltem és átfordított. Fölém kerekedett és elővette a kést a földről.
- Ha már levetted a maszkomat, úgy igazságos, ha én is a tiédet. Az ujjamról nem is beszélve. Olyannak tűnsz édes, aki durván szereti. De én megadom ezt neked. Ne aggódj - undorító vigyor lett úrrá az arcán. Lehúzta a maszkom és elképedt. Tökön térdeltem teljes erőmből és ráfordultam. Térdeimmel leszorítottam mindkét karját. A kését kivettem a kezéből és az arcához hajoltam.
- Mesélj nekem baby. Különben meghalsz - leheltem a mondandóm az ajkaira.
- Azt hiszed, az ötven kilóddal megölhetsz? - nevetett a képembe.
Viszonoztam a mosolyt cinikusan. Megfogtam az állát és belevájtam még a körmeimet is.
- Az van, amit én mondok - mondtam mire a késemmel egy enyhe vágást ejtettem az alsó ajkán.
- Nem hinném.
Louis közben kiszabadította magát és elvette az asztalon lévő kloroformos kendőt és Calum arcát beterítette vele. Elájult így felültettük a székre ahol Louis volt és megkötöztük. Miközben vártuk hogy felkeljen Louis-al beszélgettünk.
- Miért akar megölni?
- Nem mondta.
- Louis, ennyire szánalmas lennél? Csak azokkal a lányokkal bánsz el akiket megdugsz és megölsz? Hogy tudott elkapni?
- Faszom tudja! - emelte fel a hangját.
Láttam, hogy kezd ébredezni. Az asztalra kikészített egy csomó tárgyat, amivel Louis-t akarta kínozni.
- Micsoda kínálat Hood! - nevettem fel, mire megfogtam egy kalapácsot, na meg sokkolót. Az ölébe ültem.
- Nem kell így véget érnie drágám - hajoltam közelebb a véres szájához.
- Csinálj velem, amit akarsz. Nem hiszem, hogy igazi gyilkos lennél. Már rég megöltél volna.
- Beszéljünk komolyan kicsikém. Ki akarja megölni Louis-t?
Kerülte a tekintetem. Nem tetszett így felpofoztam. Újra megfogtam az állát, hogy rám nézhessen.
- És miért? - néztem a szemeibe.
Hirtelen megemelkedett alattam a szék. Mi a fa... Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy repülök és a falnak csapódok. Küszködve ugyan, de felálltam.
- Lou... Louis?
- Sajnálom, June. De meg kell, hogy öljelek.
Kikerekedett szemekkel meredtem rá, mire futni kezdtem, csak hogy megemelt a levegőbe. Valami láthatatlan erővel. Aszta.. Mi a? June! June! Gondolkozz! Elővettem a késem és neki hajítottam egyenesen a vállába így a földre zuhantam. Nem mondom, rendesen beszartam. Futni kezdtem.
- Hé! És én? - kiáltott utánam Calum.
Visszafordultam érte, eloldoztam és menekülni akartam de Calum megragadta a karom.
- Meg kell ölnöd. Vagy megöl mindkettőnket.
- Nem vagyok képes rá. - mondtam könnyes szemekkel mire kirohantam Calum pedig utánam. Beültem a kocsimba ő mellém és elindultam a házunk felé.
- Te tudtad ezt?
- Nem.
- Calum!
- Nem tudtam, bazdmeg! Honnan kellett volna?
- Valaki biztos megbízott. Ki és miért?
- Azt hiszed, megbízom benned?
- Szarok rá, hogy megbízol-e bennem. Most már nem csak én vagyok veszélyben, hanem te is.
- Matt Cooper.
- Matt aki intézetben nevelkedett?
- Honnan tudod?
- Ismerem. Barátok voltunk sokáig. Te honnan ismered?
- Ő az egyetlen igazi barátom. De neked nem mindegy, bazdmeg? Különben is, hova a faszba viszel?
- A nagypapi.. És a cuccaim..
- A nagypapád valószínűleg tudta ezt. Sőt. Most meg vissza akarsz menni ruhákért? June Louis ismer! Nem gondolod, hogy ide is utánad jön?
- Hova menjek, bazdmeg? - fakadtam ki.
Nem féltem. Nem. A haláltól egyáltalán nem. Inkább az volt rossz hogy egy olyan ember akar megölni, aki jelentett valamit nekem. De már ez sem érdekel.
- Először is. Állj meg a kocsival és hagyd itt. Én elintézek egy telefont. Addig várj.
Bólogattam. Bár, őszintén nem tudtam miért is bízom meg benne. Hisz az előbb még meg akartuk ölni egymást. Mikor letette a telefont rám pillantott. Nem telt bele tíz percbe, de már valaki hozott egy kocsit.
- Ki ez?
- Luke.
- Ez most komoly Calum?
- Jobb ötletem nem volt.
Beültünk Luke kocsijába.
- Haver te hogy nézel ki? - nézett Calum-ra.
- Csak egy csajjal voltam akit.. Érdekes dolgok izgatnak fel - nevette el magát - Na de Luke. Kéne a kocsid.
- Oké - sóhajtott fel.
Luke hazafuvarozta magát aztán odaadta Calum-nak a kocsi kulcsát.
Egy órát kocsikáztunk mire odaértünk a lakásához. Elhagyatott helyen volt. Mikor beléptem a szobájába invitált. A fal tiszta vér volt.
- Szóval ezért nem fogadsz csajokat.
- Másért is.
A szobájában találtam fertőtlenítőt, magamhoz vettem majd leült mellém az ágyára. Beitattam fertőtlenítővel egy vattapamacsot és a száján lévő vágásra nyomtam. Amit én okoztam neki.
- Miért csinálod ezt? - értetlenkedett.
- Nem tudom.
Tényleg nem tudtam miért.
- Nem kell. Nem fogunk járni vagy ilyesmi.
Felnevettem.
- Senkit nem szeretek és nem tudnék magamon kívül.
- Ha így lenne, leszarnád hogy fáj-e ez nekem.
- Öljelek meg, vagy mit szeretnél Hood?
- Nekem kellene téged. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Akkor tedd meg - duruzsoltam a fülébe.
Láttam, hogy az izmai megfeszülnek ennek hallatán. Újra ránéztem és elvigyorodtam. Beletúrt a hajamba és durván az övéhez húzta az arcom. Megnyalta az ajkaim majd nekik esett durván. Félbeszakítottam és rá néztem.
- Úgy dugj meg, mintha utálnál. Úgy csókolj, mintha hiányoznék Hood!
- Kérésed számomra parancs. Bár felizgatott, amikor felpofoztál, hogy őszinte legyek - kacsintott rám.
Kicsit sem beteg, hogy egy olyan szobába vagyunk, aminek a falán vér díszeleg, ráadásul pár órája még meg akartuk ölni a másikat.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top