CALUM ;

1 hét múlva..

-Nos, a barátaid nem valami okosak, kisfiam - ült le mellém, anya.

Ja, anya. Fura.

-Miért?

-Nem messze rejtőztek el egy házba.

-És?

-Te nem akarod megbosszulni a húgodat?

-Miért vagy annyira biztos abban, hogy Louis tette?

-Biztos forrásból tudom, legyen ennyi elég. Azt is tudom, hogy erővel rendelkeznek. Nekik meg kell halniuk.

-June-nak miért?

-Ostoba vagy, fiam?

-Jó, hülye kérdés volt - sóhajtottam egy nagyot.

-Talán tetszik neked az a lány? - nézett rám kérdőn.

-Nem.

-Helyes. Nagyon helyes. Bárhol találsz jobbat is. Akit akár irányíthatsz is.

Akit irányíthatok?

Volt már olyan.

Unalmas volt.

June más.

-Igaz.

-Nos, akkor te szépen idehozod June-t, mi pedig elkapjuk Louis-t.

-Miért én?

-Mert azt mondtam! - mondta erélyesen s magamra hagyott.

Beleegyeztem. Bár, magam sem tudom, miért hagyom hogy dirigáljanak nekem. Utoljára megöltem azt, aki megpróbálta.

//

Később este, nem messze a házuktól álltam kocsival. Egy órába telt mire valami történt. Láttam ahogyan June beszáll egy kocsiba s elindul. Furcsa volt, kiöltözött egy rövid bőrszoknya volt rajta meg egy szűk kis top.

Kurva istenit. Legszívesebben...

Ahh, nem.

Eltereltem a gondolataim róla, na meg..

Szóval követtem. Egy kávézóba ment. Nem szálltam ki a kocsiból, mivel úgy láttam kiül inkább, mint hogy bemenjen.

Egy darabig egyedül várakozott, míg megjelent egy magas szőke hajú srác. Elsőre Luke-ot mondtam volna, de nem. Nem ő volt.

Vagy egy órája beszéltek. Mi a fasz? Mással randizgat? Legszívesebben oda mentem volna és vagy húsz szúrást ejtettem volna a gyereken. Míg végül csodák csodájára felálltak mind a ketten és... Lesmárolta.

Bazdmeg, lesmárolta.

Hülye kurva.

Most már biztos, hogy nyugodt szívvel fogom megölni.

Elbúcsúzott a sráctól majd elindult, de nem a kocsija felé. Kiszálltam, és követni kezdtem. Nem tapadtam rá, tisztes távolságból követtem. Egyszer csak sarkon fordult és akkor elkaptam hátulról, és a kendőmet az arcába terítettem, mire elájult.

Érdekes volt, egyáltalán nem küzdött, ami pedig a legviccesebb hogy az erejét sem vetette be ellenem. Vállamra emeltem s hazavittem.

Levonszoltam a pincében lévő cellába és csak úgy lebasztam a földre.

JUNE ;

Egy cellában tértem magamhoz. Csodás, mondhatom. Semmi nem volt itt. Még egy rohadt matrac sem. Annak viszont örültem, hogy nem volt koszos és embertelen. Csempéből állt ez az egész pince. Azt leszámítva hogy egy rács mögött csücsültem falnak dőlve.

Majd lépteket hallottam és Calum-al találtam szemben magam.

-Hogy vagy? - kérdezte vigyorogva.

-Essünk túl ezen Hood.

-Min? - színlelt értetlenséget.

-Ölj meg. Nem harcolok - vontam meg a vállam.

-Egy hülye kurva vagy, azért nem.

-Ohh. Miért? - kérdeztem s szemébe néztem vigyorogva, mint aki semmiről sem tud.

-Mással smárolgatsz? Komolyan?

-Végül is az jobb ha végig nézed a halálomat, nem? Mert megtetted volna, te patkány. De megadom neked azt az örömöt, hogy te tedd meg. Gyere csak Hood.

-Mindennek eljön a maga ideje - mondta s elindult.

-Tudod - szóltam utána - ő sokkal jobb volt az ágyban, mint te!

Egyből visszajött és már nyitotta is a rácsot.

Elnevettem magam. Elém állt és felpofozott. De még mindig csak nevettem, majd ráült a csípőmre s markába fogta az állam. Még így is mosolyogtam.

-Mit mondtál?

-Jól hallottad.

Elővett egy kést és a nyakamhoz szorította.

-Miért hagytad, hogy elkapjalak? .

-Azt hiszed, okosabb vagy nálam? Tudtam hogy követsz.

-Utolsó kérésed, mielőtt elvágom a torkodat?

-Vágd csak el, baby - küldtem felé egy légpuszit s rákacsintottam.

Nyelt egy nagyot.

-Szerinted nem vagyok rá képes?

-Nem feltételeztem ilyet, de ha már meghalok, azt tudd hogy olyanoknak dolgozol, akikhez az ég világon semmi közöd.

Elvette a kést a torkomtól és értetlenül fürkészte az arcomat.

-Mi?

-Matt utána nézett. Ők nem a szüleid. Meghaltak már rég, az igaziak.

Megrázta rosszallóan a fejét és mindkét kezét a torkomra illesztette. Nem szorongatta csak rájuk tapasztotta.

-Na mi lesz? Megfojtasz? Meddig várjak még?

-Lefeküdtél vele? Ne merj hazudni.

-Nem - mondtam őszintén.

-Akkor minek smároltad le, hm?

-Mert tudtam, hogy ott vagy.

-Hmm. Szeretsz, hercegnőm?

-A választ tudod te jól - motyogtam s kezeire tettem mindkét kezem - de te nem szeretsz engem.

-Miért mondod ezt?

-Mert végig nézted volna, ahogyan meghalok.

Levette kezeit a nyakamról és homlokát az enyémnek nyomta. Ajkai súrolták az enyémeket.

-Szeretlek. Nem tudtam mit tenni abban a pillanatban.

-Ne hazudj nekem - csuklott el a hangom s sírva fakadtam.

A hajamba túrt s megcsókolt. Csókjában szinte éreztem a fájdalmat.

-Kérlek - búgta csókunkba - higyj nekem! - levált az ajkaimról s a szemembe nézett.

Időm sem volt válaszolni, mivel lépteket hallottunk. Calum egyből felpattant.

-Elkaptad. Ügyes kisfiú vagy - mosolygott rá a nő.

-Aha.

-Majd ha meglesz az unokatestvéred meghalhatsz. Calum fog megölni. Addig is.. Élvezd a vendégszeretetünket.

-Hülye kurva - motyogtam.

-Mit mondtál?

-Hogy hülye kurva! - kiáltottam s felálltam a földről.

Nekem akart rontani a késével, de megfogtam a kezét és megráztam. Rázkódva földre zuhant, s megfogtam kését.

-Most mit csinálsz, June?

-Megölöm. Mi mást?

-De és ha..

-Calum, ő nem az anyád. Matt soha nem hazudna nekünk. Nem hiszel annak akit kiskorod óta ismersz?

-Igazad van - sóhajtott egy nagyot.

Ráültem a nőre, de még mindig rázkódott.

-Szóval anyám könyörgött az életéért? - kérdeztem őt, de nem válaszolt - Hallgatás beleegyezés - sóhajtottam egy nagyot.

Mellkasába döftem mélyen a kést. Megfogtam és húzni kezdtem lejjebb és lejjebb felvágva felsőtestét. Élveztem a látványt. Egyszerűen annyira rég vágytam már erre. Eldobtam a kést és a nyakára tettem kezeim.

-Remélem így kvittek leszünk! - kacsintottam rá, s bevetettem minden erőmet.

Halálra sokkoltam.

Ezután felálltam tiszta véresen.

-Vidd ki a hulláját. Apuci még hátra van. Tégy úgy, mintha nem történt volna semmi.

-Ugye megbocsájtasz?

-Ne most.

-Szeretlek.

-Milyen romantikus, hogy itt mondod na meg hogy ekkor. Menjél.

-Szexi a szoknyád - kacsintott rám s megnyalta a száját.

-Menj már!