Megindultak felénk a vízbe, csak hogy aki belelépett az halálra sokkolódott. Calum-ot viszont sehol sem láttam már. Akkor pedig megjelentek a többiek és a maradék embereket lelőtték. Én még mindig a vízben kapálóztam akárcsak egy kutya.

- Nehogy bemenjetek érte! - parancsolt Matt-re, Calum.

- Meg fog fulladni, Calum!

- Majd én kihozom!

Calum beugrott a vízbe, odaúszott hozzám s a hátára emelt miközben ordítozott a fájdalomtól. A partra érve letessékelt a földre. Összevissza rázkódtam.

Zoe lehajolt hozzám és a homlokomra tette a kezét, de felsikoltott.

- Miért ráz meg? - fakadt ki.

- Fogalmam sincs. Hoztatok abból a löttyből? - kérdezte Calum.

- Ami azt illeti, igen - mondta Ashton.

Calum kinyitotta a szám és belecsöpögtetett egy kicsit.

//

Később a szuszogó Calum mellett keltem fel. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába inni valamit. Lent volt Michael is és Ashton is. A bárpultnál ültek és úgy vedelték a vodkát mintha kakaó lenne. Leültem velük szemben.

- Jobban vagy June? - kérdezte Ashton.

- Igen, azt hiszem. Ti srácok?

- Soha nem kérdeztél tőlünk még ilyet - kuncogott Michael.

- Nos, mivel itt vedelitek a piát, nem lehettek valami boldogok. Na meséljetek.

- Kívülállónak érzem magam - mondta Ashton s végig a poharát bámulta.

- Mert nincs erőd?

Bólogatott.

- Ashton, szerintem te vagy annyira jó mint Calum, nincs szükséged ilyenekre. Sőt. Ezt hidd el nekem. Erő nélkül is megállod a helyed.

- Köszönöm, June - mosolygott rám - viszont léptem. Jó éjt! - mondta búcsúzóul.

Egyedül maradtam Michael-el.

- Te jössz, nagyfiú.

- Csak Sky..

- Mi van vele?

- Azt gondoltam, hogy szeret engem.

- Ugyan miből?

- Nem tudom. Senki nem bánt még úgy velem, ahogy ő - felelte szomorúan.

- Attól még nem biztos, hogy szeret. Sajnálom Michael, de nem nézel ki rosszul. Ez nem a világ vége. Biztosan találsz valakit magadnak.

- Hogyan, mégis? - fakadt ki - Ohh hello baby, természetfeletti erőm van, na meg bérgyilkos vagyok?!

- Tudhattad, mivel jár ez az egész. Belementél. Viseld is el.

- Könnyen beszélsz. Neked ott van Calum.

- Persze, de soha nem gondoltam volna, hogy lesz. Viszont belőlem hiányoztak az effajta érzelmek, hogy vágyjak valakire. Ő belé sem secc-pecc alatt lettem szerelmes. Sőt, fogalmam sincs mi az a szerelem. Csak azt tudom, hogy belehalnék, ha elveszíteném.

- Elhiszem, de én nem bírom a magányt.

- Istenem, nem vagy egyedül. Itt vagyunk neked mi. A barátaid.

- Szóval barátilag megdughatlak? - kérdezte vigyorogva.

- Faszfej vagy! - nevettem fel - Ahhoz hogy megdugj valakit, nem kell tudomány. Sőt, most hogy erőd van irányítani is tudod a kis ribancokat. Még csak bókolnod sem kell nekik - vontam meg a vállam, majd vigyorogva a számhoz emeltem a poharat s beleittam a narancslémbe.

- Igazad van! – látta be - Megyek is!

- Nem hozhatsz fel senkit! - mondtam miközben leszálltam a bárszékről.

Odarohant hozzám és megölelt.

- Nem fogok. Köszönöm - mondta búcsúzóul és homlokon puszilt.

Nevetve mentem vissza a szobába s visszafeküdtem Calum mellé.

//

Reggel egyedül keltem. Ahogy kipattantak a szemeim, Calum jött be egy tálcával a kezében, amin reggeli volt. Leült mellém, kezembe adta s szemeimbe nézett.

- Jó reggelt - mondta s egy tincset a fülem mögé igazított - jól vagy?

- Persze - mosolyogtam rá - sajnálom, hogy..

- Csshhh! Nem kell.

- Szeretlek Hood.

- Én is. A lényeg, hogy nem lett semmi bajod.

Elmosolyodtam majd bejött Michael.

- Nem akarok zavarni, de Matt, Zoe és Luke elkapta Louis-t. Indulnunk kell!

Azonnal felpattantunk, felöltöztem, majd kocsival elindultunk a helyszínre.

Egy ház pincéjébe mentünk ahol ott ült kikötözve Louis.

- Megitattuk vele azt az izét - mondta Zoe.

- Rajtam kívül nem ölheti meg egyikőtök sem - jelentettem ki.

A többiek vállat vontak.

Zoe a kezembe adott egy kést.

Felpofoztam Louis-t, mire nagy nehezen magához tért.

Mosolygott.

- Hello, Junie.

- Egy kérdés, mielőtt meghalsz.

- Ki vele - sóhajtott fel.

- Közöd volt anyáék halálához?

- Talán egy kicsit - mondta s küldött egy lég puszit.

Megpördítettem kezemben a kést és először a combjába vágtam. Emlékszem, mindig mesélte, hogy így kezdi egy áldozattal. Most megkapja. Nem is akárhogyan. Vagy tíz szúrást ejtettem a combján. Csak ordítozott. A többiek úgy nézték, mintha egy Tv műsor lenne.

- Ughh, Lou.. Mit is csináltál egyszer egy lánnyal? - ráncoltam a homlokom mondandóm közben.

- Kérlek.. Kérlek, ne - nyavalygott s könnyei lepotyogtak arcáról.

- Gondoltál volna erre előbb.

- Együtt.. Együtt nőttünk fel, June.. Kérlek. Kérlek napsugár.

Napsugárnak anya hívott mindig, mivel Júniusban születtem, na meg a nevem végett.

Megráztam a fejem.

Zoe eközben kezembe nyomta a forró vasat.

- Nem tetszett, amit az előbb mondtál - mondtam s a vállába vágtam az izzó vasat.

Visítozott így leragasztottam a száját.

- Azt hitted, te majd megölhetsz bennünket? - kérdeztem miközben a szemébe néztem - Tévedtél!

Hirtelen hangokat hallottunk.

- Öld meg June, mennünk kell! - szólt rám Matt.

Fújtattam egyet mérgemben.

Leöntöttük vízzel, majd halálra sokkoltam. Előtte még úgy tettem, ahogy múltkor Michael.

Belevéstem a homlokába egy üzenetet, majd eljöttünk.

Probléma megoldva.

Kár, pedig szívesen kínoztam volna még.

Viszont, most már csak a jövőmre kell gondolnom.

Calum-al.

Abbahagyjuk ezt az életet és egy újat kezdünk kettesben.