Két nap elteltével Brazíliába érkeztünk.

Nagypapa mindent elintézett nekünk. Pénzt, kocsit, búvóhelyet.

Még olyan kék löttyöt is beszereztünk, ami akadályozza egy ideig, hogy használhasd az erőd. Az mindenképpen kelleni fog. Louis ellen csak úgy tudunk fellépni.

Zoe-val elmentünk beszerezni mindent, ami kellhet. Ruhát, kaját. Mikor visszaértünk a kis faházba a fiúk nevetgéltek meg söröztek. Calum felpattant a székéből és félre húzott.

- El szeretnélek vinni valahová!

Felvont szemöldökkel pillantottam rá s ölbe tettem a kezem.

- Igen, Hood? Hová?!

- Titok. Viszont öltözz ki.

- Öltözzek ki?

- Igen.

- Hmm rendben, Hood - kacsintottam rá s felmentem a szobámba.

Zoe utánam jött.

- Nincs valami.. Valami ruhád? Tudod, olyan.. - kérdeztem zavaromban.

- Nos, ami azt illeti.. - mondta s befutott az ő szobájába, majd visszajött egy kék ujjatlan ruhával és egy fekete magas sarkúval a kezében - de van.

- Ez jó lesz rám? - kérdeztem kicsit félve.

- Persze. Menj már! - mondta s a fürdő felé lökdösött.

Felvettem a ruhát. Teljesen rásimult a testemre s combközépig ért. Dekoltázsomat is ki lehetett szúrni talán az űrből is.

Visszamentem Zoe-hoz.

- Ez nem túl kurvás?

- Egy fenéket! Dögös vagy, Junie! - kacsintott rám.

Belepirultam szinte.

- Na gyere, megcsinálom a hajad. Nem mondta hová visz?

- Honnan..

- Jaj, June.. - kuncogott Zoe - az arcodra van írva. Hova visz?

- Azt mondta titok.

- Nos, megölni biztosan nem fog - nevetett Zoe.

- Milyen vicces valaki ma - vágtam rá egy grimasz keretében.

- Tudom én - mondta s neki látott a sminkemnek meg a hajamnak.

Ezután nem sokra rá, Calum üvöltözte a nevem. Kijöttem a szobából és tátva maradt a szája. Nem csak az övé. Az enyém is. Calum Thomas Hood szmokingban állt előttem. Egyből megfogta a csuklóm és kihúzott a kocsihoz.

- Honnan van ez a Maserati? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Nyertem - mondta egy csábos mosoly keretében és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját akár egy „úriember". Beszálltam a kocsiba s elnevettem magam az úriember szó gondolatán.

- Min nevetsz? - kérdezte miközben elindultunk.

- Olyan vicces, ez az egész.

Elmosolyodott.

- Gyönyörű vagy.

- Te pedig... Mi a jó szó?! Szexi?

- Hagyd abba June! - nevetett fel - Nem megy ez neked.

- Valóban nem.

- Van itt egy kis probléma.

- Igen, Mr. Hood?

- Észveszejtően szexi vagy. Ez a ruha - mondta vággyal teli hangon s megrázta a fejét - nem fogom kibírni hazáig. Muszáj lesz, kihámozzalak belőle, baby.

Bevallom elpirultam a mondandója hallatán ezért a kezem felfedező útra indult a gatyája felé.

Megragadta a csuklóm.

- De nem most.

Értetlenül bámultam rá.

Reagálni sem tudtam, mivel egy puccos étteremhez értünk. Megint kinyitotta nekem az ajtót illedelmes úriember módjára és kézen fogva mentünk be az étterembe.

Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Csöndben vártuk az ételt majd megszólalt.

- Fontos dologról szeretnék veled beszélni.

Szívem a torkomban dobogott. Ilyen még nem volt.

- Rajta.

Megfogta kezem és a szemembe nézett.

- Nos.. Ha vége ennek az egésznek Louis-al.. Én abba akarom hagyni ezt az egészet és új életet akarok. Veled.

- Komolyan?

- Igen. Nem akarok mást csak.. Nyugalmat. Nem tudom miért, ilyet még sosem éreztem. Úgy érzem, vágyom egy igazi életre. Talán gyerekekre.. Mint más ember.

- Furcsa ezt hallani tőled.

- Mit mondasz? - kérdezte s közben kihozták a rendelésünk is.

Nem szóltam semmit, csak szép csöndben ettem. Mikor befejeztem ránéztem.

- Legyen. Én is ezt szeretném.

- Biztos, June?

- Igen, Calum. Veled szeretném - mosolyogtam rá, mire olyan boldogságot láttam tükröződni a szemében, mint még soha.

- Na húzzunk haza. Nem bírok magammal. Le kell rólad szaggatnom ezt a ruhát.

- Én leszek a desszert? - kuncogtam.

- Ohh de még mennyire - mondta s megnyalta telt ajkait.

Miután fizetett, elindultunk hazafelé. Megfogtam egyik kezét és összekulcsoltam vele.

- Szeretlek, Cal.

- Én is June - mosolygott majd megtörte meghitt pillanatunkat egy koccanás.

Hátrapillantottam és lövöldözni kezdtek ránk egy furgonból.

Louis csicskái.

Tuti.

- A kesztyűtartóban van pisztoly - mondta Calum s próbálta egyenesbe tartani a kocsit.

Lehúztam az ablakot és kinéztem rajta, majd gyorsan visszadugtam a fejem. Majdnem eltalált az egyik. A visszapillantóból figyeltem az illetőt, de nem dugtam ki a fejem. A béna, így tudtam telibe lőni. Sikerült hármat is eltalálnom, csak hogy jött még egy furgon.

-Calum, taposs bele! - kiáltottam rá.

Calum úgy is tett. De nem szálltak le rólunk, egy hídhoz értünk. Mindkét furgon próbált minket leszorítani, lökdösni, hogy leboruljunk a hídról egyenesen a vízbe. Calum-nak elege lett és rám parancsolt, hogy vezessek, amíg ő leszedi őket. Gondolta ezt, addig a pillanatig, míg vállon nem lőtték. Mivel az ablakban ült, így majdnem kiesett. Vissza kellett húznom és nem tudtam figyelni arra, hogy vezessek, így mikor sikeresen visszarángattam Calum-ot arra lettem figyelmes, hogy zuhanunk. Zuhanunk a vízbe. A víz alatt kapálózni kezdtem, mert nem tudtam úszni. Calum kihúzott nagy nehezen a kocsi ablakán és úszni kezdett velem a híd alá. Mikor feljöttünk levegőért kapkodtam. Magához húzott.

- Sshhh! Talán elmentek már!

- Nem hiszem, Cal. Megfagyok..

- Nyugi baby. Bírd ki kicsit. Muszáj itt maradnunk, amíg nem mennek el.

- Nem bírom, Calum.

- Ugy sem fogsz halálra fagyni, mert nem hagyom. Annyira nem is hideg a víz. Mi van veled June?

Hirtelen összevissza kapálózni kezdtem. Nem tudom mi lelt abban a pillanatban, de kizökkentett Calum ordítozása.

- June! Hagyd abba, bazdmeg! Rázol! Fejezd be! - szólt rám Calum remegő hanggal s a könnyei is kifolytak - Ez rohadtul fáj, fejezd már be!

Elhúzódtam tőle.

- J..Jobb? - kérdeztem félve.

Bólogatott összeszorított fogakkal.

Mi történt velem?

- Ott vannak! - kiáltotta egy férfihang - Öljétek meg őket! - mutogatott ránk.