Másnap reggel a motel ajtaján úgy dörömböltek, mintha be akarnák törni. Bugyiban és pólóban nyitottam ajtót.

- Mi az anyád van?

- Paul vagyok.

Egyből beengedtem. Fekete hajú srác volt kék szemekkel. Erős borostával. Jól nézett ki.

- Fe.. Felöltöznél? - habogta.

- Talán nem tetszik a látvány? - kérdeztem csalódottan.

- Túlságosan is, van barátnőm szóval..

- Nekem meg barátom. És? Nézni még szabad - vontam meg a vállam.

- Te meg ki a fene vagy? - kérdezte Zoe kábán.

- Ő segít nekünk. Öltözz fel, és hozz be kaját - szóltam rá, s szót fogadott.

Felöltöztem én is aztán Zoe is megcsinálta a reggelit, megterített s kaja közben beszéltük meg a dolgokat.

- Szóval a nagyapád küldött. Ki akarta szabadítani már előbb is a fiúkat, de senki nem akarta vállalni. Mármint, a legtöbb embere Tokiókban van, mert ott nincs kiadatás. Titeket is ki akart, de sehogy sem ment neki. Le akarta fizetni az ottani igazgatót, de nem ment. Miért?

- Louis - vágtuk rá egyszerre Zoe-val.

- Pontosan. Na most, a helyzet a fiúkkal nagyon gáz. Holnap akarják őket kivégeztetni.

Majdnem félrenyeltem.

- És akkor?

- Ma este cselekedünk. Minden meglesz hozzá. A furgonomban van minden. Fegyver, ruha nektek, na meg pénz.

- De tudod hogy mi? - kezdett bele Zoe.

- Igen, van erőtök. Tudom - vágta rá.

- Akkor hárman szabadítunk ki öt embert?

- Tetszik, nem tetszik, ez van. De szólhatok nekik. Mármint ma bemehetek a börtönbe. Viszont csak is Calum-hoz.

- Rendben, oké. Nem is baj, ha bemész. Felméred legalább a terepet.

Bólintott, s levitt minket a furgonba. Felvittünk magunknak ruhákat, Paul pedig elindult Calum-hoz.

Calum;

- Hood! Látogatója van! - mondta a szőke hajú lány.

Felálltam és megbilincselt. Bevitt elbeszélőre. Viszont, nem ismertem meg a srácot. Leültettek vele szemben. A srác intett egyet és magunkra hagytak.

- Ki vagy te?

- Aki kimenti a segged - sziszegte.

- Nem akarok megmenekülni. Menj te a picsába.

- June nem fog örülni ennek.

- J..June?

- Igen. Életben van.

Egyből felcsillantak a szemeim.

- Oké és mit csináljak?

- Ha jól tudom, este börtön bunyó lesz. Ugye?

- Ja, olyasmi.

- Legyetek kint, mind az öten. Ne csináljatok semmi baromságot. Csak tegyetek úgy ahogy „szoktatok".

- Mi..? Ti..?

- Igen. Nem fogtok meghalni, ha mindent úgy csináltok, ahogyan mondom. Ez a szőke csaj, majd kivisz titeket egy darabig. Ahol vagy June vagy Zoe fog várni.

- Zoe?

- Igen.

- Nem is tudtam, hogy itt is van tégla.

- Elég sok pénzt várt ezért ez a kis ribanc - sóhajtott fel - de a lényeg hogy legyetek résen.

- Oké.

- Paul a nevem egyébként.

- Fasza - végig mértem a srácot és eszembe jutott - ugye nem mentél rá?

- Mi van?

- June-ra. Vagy ő rád.

- Dehogy. Van csajom - vonta meg a vállát.

- Ajánlom is - vágtam rá, mire jött a csaj és visszavonszolt.

June még él.

Alig várom, hogy megcsókolhassam.

June;

Felöltöztem talpig bőrszerkóban és Zoe is. Eközben visszatért Paul.

- Na mi volt?

- Nem tudta, hogy élsz.

- De elmondtad neki, ugye? Jól van? Bántották?

Paul nevetett.

- Calum-ot? Ugyan, dehogy. Jól volt. Sőt jobban, mikor megtudta, hogy élsz még.

- Luke-ról nem volt szó? - kérdezte Zoe.

- Öt percet voltam bent. De biztos jól van ő is. Akkor mondta volna, ha valami történt volna vele. Na menjünk. Hamar zavarjuk le ezt.

Bólintottunk, majd elindultunk egy helyre ahol ott állt egy helikopter.

- Helikopter? - csodálkozott Zoe.

- Aha. Másképp hogyan menekülnénk el?

- Be fogunk férni annyian?

- Kénytelenek leszünk - mondta egy félmosoly keretében.

Nagyon, de nagyon nem tetszett.

Ha valaki sunyisodik, azt egyből kiszúrom.

Ahh, June! Csak paranoiás vagy!

Megráztam a fejem, bepakoltunk fegyvert meg pénzt. Beszálltunk, majd elindultunk a börtön felé. Leszálltunk a tetejére.

- Tudsz lőni? - kérdeztem Zoe-t.

- Nekem nem kell tudnom. Akinek tárgy van a kezébe el tudom repíteni egy másik éghajlatra. Csak fedezz.

Paul a helikopterben várt, mi pedig fentről mentünk be. Két őr háttal állt. Egyiknek a nyakára tettem a kezem, halálra sokkoltam, másik kezemmel pedig fejbe lőttem a másikat. Zoe ment előre. Egy hosszú, sötét folyosóra értünk. Rá néztem az órámra. Most kellene itt lennie a többieknek.

- És ha ez is egy csapda? - suttogta Zoe.

- Akkor megölök mindenkit - mondtam, mire valaki hátulról elkapott és a nyakam köré illesztett egy szíjat. Ficánkolni kezdtem s éreztem, hogy fogy a levegőm. Zoe persze annyira analfabéta volt, hogy meg sem fordult. Tapogatózni kezdtem, mire elkaptam az illető karját és minden erőmet bevetve halálra ráztam.

Térdre rogytam s levegő után kapkodtam.

- Mi a fasz van veled?

- Ohh, ne zavartasd magad - ziháltam - majdnem megöltek, bazdki.

- De jól vagy, nem?

- Most esküszöm, megölnélek.

- Menjünk már!

Felálltam s tovább mentünk. Újra egy folyosó, de több ember volt. Észrevettek s egyből lövöldözni kezdtek. Zoe felemelte a kezét s a golyók megálltak szinte a levegőben. Pördített egyet az ujjával, hogy feléjük mutassanak a golyók és intett egyet. Mindegyik meghalt.

- Ezt nevezem.

- És akkor még a felét sem tudod - kuncogott Zoe.

Tovább mentünk ahol éppen egy szőke hajú csaj állt. Felemeltem a pisztolyom felé.

- A helyedben nem tenném - vigyorgott rám.

- Már miért ne?

- Mert én hozom ki a pasikáitokat.

Zsebre tettem a pisztolyom s közelebb léptem. Rögtön kijöttek a fiúk is egy ajtón. Könnybe lábadt a szemem mikor megláttam Calum-ot. Odarohantam hozzá s megöleltem.

Abban a pillanatban már csak arra emlékszem, hogy egy golyó röpül a hátamba. Visítottam Calum karjaiban.

- June, June shhh! Ne ájulj el! Baby! Kérlek!

Nyeltem egy nagyot, remegve, ugyan de felálltam s Calum a hátára emelt. Láttam, ahogyan Luke megöli a lányt, aki rám támadt. Ezután, felrohantunk a helikopterbe. Szédelegtem.

Kis idő múlva felszálltunk.

- Hol van Rose? - kérdezte Paul.

- Ki az? - kérdezte Zoe.

- A barátnőm, aki kimentett titeket.

Bazdmeg!

- Meghalt - vonta meg a vállát Zoe, mire Paul elővett egy fegyvert s levette a kormányról a kezét. Meglőtte Luke-ot. Szerencsére mögötte ültem, így halálra sokkoltam. Kirúgtuk a helikopterből. Csak hogy, egyből zuhanni kezdtünk.

- Zoe csinálj valamit! - kiabáltam, mire beült s próbálta egyenesbe tenni, de nem ment - Akkor az erőddel! Nem halhatunk meg! Gyerünk!

Zoe erősen koncentrálni kezdett s az erejével meg tudta tartani nagyjából a helikoptert. Igaz ide-oda dülöngélt, de azért sikerült.

Én eközben borzalmasan szenvedtem Calum ölébe.

- Bírd ki! A kedvemért, ahogyan te mondtad nekem a múltkor. Szeretlek. Itt vagyok. Kikapjuk ezt a köcsög golyót. Szeretlek June!

Luke-ot eközben Zoe nyugtatgatta.

Csak bólogattam arra amit Calum mondott, mikor elsötétült minden.