2•10
Éppen hogy feleszméltem volna mi is történt bevágtak egy furgonba és a karomba szúrtak valami folyadékot.
Egy szobában térem magamhoz lekötözve. Calum pedig mellettem.
- Cal..
- Shh!
Belépett egy japán férfi öltönyben s elénk állt.
- Üdvözletem! - mosolygott ránk.
Az arcom vérbe futott.
- Mit akar maga tőlünk? - förmedtem rá.
- Egy szívességet - mondta.
- Miféle szívességet? - kérdezte Calum.
-A helyzet az, hogy elrabolták a tizenhárom éves lányomat az oroszok. Váltság díjat akarnak, de szerintünk igy is úgy is megölnék a lányomat - magyarázta zavarodottan.
- Nekünk ehhez mégis mi a fene közünk van?
- Tudom kik maguk. Enyém az egész ország. Azt gondolták ideáig nem ér el a hírük? A maga nagyapjával is jóban vagyok - fordult felém.
- Mi felhagytunk ezzel. A nagyapámnak vannak csapatai ilyen munkára. Miért nem szólt neki? - csattantam fel.
- Magukat ajánlotta a nagyapja. Sajnálom. Ha teljesítik, a feladatot bármit kérhetnek. Akármit.
- Kurva nyugalmat akarok, az isten bassza meg! Csak tegnap jöttünk ide! Engedjen el most! - fakadtam ki.
- Ha beleegyeznek, akkor engedem el magukat.
- Én belemegyek - mondta Calum.
Gyilkos pillantást vetítettem Calum felé.
Ugye ezt most ő sem gondolja teljesen komolyan?!
- Menj bele June.
Felsóhajtottam.
- Benne vagyok - mondtam frusztráltan - de hazamegyek aludni egyet. Ez nekem sok.
- Holnap maguk elé megy a kocsim. Ja és a nevem Han - mondta.
Gúnyos mosollyal díjaztam, majd a hotelhez fuvaroztak a csicskásai.
Beértünk a lakosztályba és egy ideig csendben eszegettem TV-t bámulva. Calum lehuppant mellém mire arrébb ültem tőle. Nem zavartatta magát, közelebb jött.
- Hagyjál békén Hood!
- Mi a fasz bajod van?
- Még kérdezed?
- Ez csak egy meló!
- Elegem van a melókból! Nyugalmat akarok! Veled akarok lenni és nem másnak a bábja lenni! Nem akarok más csicskása lenni!
- Hagyd már abba a kurva hisztit és csináld, amit kell.
- Már mér kéne? - üvöltöttem rá s felálltam.
- Miért? Meneküljünk el ez elől? Az elől, amihez értünk?
- Te jó ég! Egy napja léptünk ki ebből az egészből és te már az első adandó alkalommal belemész ilyenekbe?
- Te hülye vagy! Elkaptak minket! Beléd fecskendeztek olyan kék löttyöt ami miatt nem használ az erőd! Megöltek volna June! Mindkettőnket.
Felpofoztam.
Mérgesen fújtatott egyet s elment valahova.
Én letusoltam majd lefeküdtem.
Hallottam, ahogyan hazaér és befekszik mellém.
Úgy tettem mintha aludnék.
De közben gondolkoztam.
Ott vagyok, ahol elindultam.
Bekönnyesedtek a szemeim.
Felsóhajtottam mire odabújt mögém, átkarolt s nyakamba csókolt.
- Szeretlek baby - mormolta a fülembe.
- Nem akarom ezt Calum.
- Muszáj megtennünk.
- Mikor lesz ennek vége?
- Miért akarod ennyire, hogy vége legyen?
- Nem tudom sok nekem most minden.
- Tedd túl magad rajta. Erős vagy basszus. Nem szexi ez a nagy érzelgés.
Elnevettem magam.
- Na ugye! Ne áltassuk magunkat. Gyilkosok vagyunk. Ez pedig nem fog változni.
- Cal..
- Így van, June. Úgy se bírtad volna sokáig te sem.
Beláttam, amit mond.
Viszont tényleg nyugalmat akartam legalább egy kis ideig.
Eddig tartott.
Jobb, ha elfogadom.
- Szeretlek.
- Én is baby - mondta s adott egy csókot.
//
Másnap estefelé jöttek is értünk.
Egy óriási raktárba mentünk ahol minden volt.
Sportkocsik, fegyverek, robbanószerek.
Han is megjelent.
- Üdvözlöm önöket! - köszöntött minket.
- Tegeződhetnénk - ajánlkoztam fel.
- Rendben. Akkor titeket. A helyzet az, hogy az elrablónak két részletben adjuk oda a pénzt. Ma egy raktárba viszi majd oda az emberem - magyarázta.
- Kövessük őket?
- Igen.
- Enyém a piros Mustang!
- Gondoltam, baby - mosolygott rám Calum, s egy fegyvert vizsgált.
- Az idő pénz! - szólt közbe Han.
- Meddig nem hat az erőm attól, amit belém fecskendeztek? - kérdeztem s közben betöltöttem egy pisztolyt.
- Pár napig.
Sóhajtottam egyet idegességemben.
De nem aggódtam. Eddig is megvoltam az erőm nélkül. Igaz megkönnyítené az egész helyzetet, most viszont olyan lesz akár csak a régi szép időkben.
Megkaptuk a címet.
Külön váltunk Calum-al és egy régi raktárnál vártuk kicsit messzebb, hogy kijöjjön a bizonyos elrabló. Nem láttunk semmit, csak annyit hogy felrobban a helység. Ez után már csak azt, hogy két autó is elhajt. Az egyikre én mentem rá a másikra Calum.
Végig követtem a kocsit, hirtelen egy kereszteződésnél megfordult és frontálisan belém ütközött majd lövöldözni kezdett. Kiszálltam a kocsiból s elbújtam mögé. Mikor abbahagyta futni kezdett a metró felé. Utána rohantam s láttam, hogy egy nő az. Befutott a metró egyik kocsijába éppen hogy én is besurrantam. Felemelte kezét és ökölbe szorította.
- Játszhatunk így is! - kacsintott rám s behúzott egyet.
Térdre kényszerített s egy bilincset tett a csuklómra. Egy kapaszkodóhoz akart bilincselni, de nem hagytam. Combjába bokszoltam mire elvesztette egyensúlyát. Kiegyenesedtem s a bilincs másik részét kézfejembe bújtattam majd ökölbe szorítottam kezem. Jobban fog fájni neki, mint egy bokszer. Felkelt s bevertem neki egyet vele. Fejéről folyt a vér. Természetesen nem hagyta magát, ütött rúgott, ahogy ért. Egy-két ütést be is nyeltem. Egyszer csak elegem lett s az ajtóhoz rángattam. Mikor megállt a metró behúztam neki még egyet felugrottam az egyik kapaszkodóhoz, felemeltem mindkét lábam s kirúgtam a kocsiból.
Egyetlen szerencsém az volt, hogy elindult így nem tudott visszajönni. Zihálva töröltem le szám sarkából a vért. Az emberek még csak nem is csodálkoztak a történteken.
Visszaballagtam a helyre ahonnan elindultunk.
Calum már ott volt egy asztalnál.
- Hogy nézel ki?
- Volt egy kis.. Ahh hagyjuk. Ezt ketten nem fogjuk tudni megcsinálni - mondtam majd leültem egy székbe.
- Igen tudjuk. Ezért hívtam a többieket.
- Kiket?
- Ashtonékat. Holnapra itt lesznek. Elkapjuk őket - mondta Calum majd leguggolt elém - menjünk vissza a hotelbe baby. Ellátom a kis zúzódásaidat.
Bólintottam.
Elköszöntünk Han-tól s visszaindultunk a hotelbe.
Calum menyasszonyi stílusban vitt fel majd tessékelt le az ágyra. Levette rólam a bilincset s megsimította az arcom ahol zúzódásaim lettek.
Rögtön elmúltak a fájdalmaim.
- Köszönöm.
- Szeretlek, June.
- Szeretlek, Calum.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top