- A faszomat! - mordult fel Calum.

Ráestem Sky-ra a furgon pedig az oldalán pihent.

- Jól vagytok? - kérdeztem.

Mindenki jelezte, hogy igen, kivéve Ashton-t. Vérzett a feje és eszméletlen volt. Majd hirtelen lövöldözéseket hallottunk.

- June, le kell szednünk őket - mondta Calum.

Megfogtam egy löveget a többiekkel együtt és kiosontunk a furgon végéből. Persze nem vettük le a sí maszkot.

Ahogy kiértünk még többen lövöldöztek. Kinéztem miközben a furgon mögé bújtunk, s én is neki kezdtem a lövöldözésnek. Egyet-kettőt sikerült eltalálnom, de úgy véltem Calum-nak is mivel egyre kevesebben lövöldöztek. Luke is nagyon ügyes volt, ami persze meglepett. Majd előjöttem, mikor csönd lett. Persze, June. Úgy kell azt. Előjöttem annak reményében, hogy mindenki kimúlt már, viszont egy féreg nem. És combon lőtt. Felsikítottam, majd Calum az arcába dobott egy kést. A földre zuhantam majdnem, de szerencsére Calum elkapott.

- June..

- Cshh! Vigyél kórházba!

- Baby, nem lehet.

- Azt mondtam vigyél kórházba Calum Hood! - kiáltottam rá, mire menyasszonyi stílusba felemelt és berakott az egyik kocsiba, amivel ezek a patkányok jöttek utánunk. Berakta mögénk még Ashton-t. Luke-nak pedig kiadta a parancsot, hogy szállítsák le az emberünket a másik kocsival.

- Nem lesznek többen? Vagyis, nem jönnek többen? - kérdeztem picit aggódva.

- Nem hiszem. Vagy ha igen, meghalnak - vonta meg a vállát Calum - őszintén ez a legkisebb bajom. Most azon vagyok, hogy jobban legyél.

- Akkor taposs bele basszus!

- Rendben.

Nem sokra rá, egy kórházba értünk. Calum összevissza hebegett habogott, hogy mi történt. Nem tudom mit mondott, de úgy láttam elhitték. Ellátták a combomat, majd kihisztiztem, hogy hazamehessek. Ashton is felébredt, neki agyrázkódása lett, így ő csak holnap jöhet majd haza.

Calum hazavitt, felvitt a szobánkba majd otthagyott, hogy elintézze a kocsit, amivel jöttünk, mert az nem a miénk volt. Én közben kihúztam a konnektorból a töltőmet, csak hogy rendesen megbaszott az áram, így a földre terültem. A nagy puffanásra bejött Sky.

- June, minden oké? - kérdezte s mikor megfogta a kezem felordított.

- Te, te megráztál! - fakadt ki.

Calum is bejött.

- Mi van itt? June miért fekszel a földön? - kérdezte s odajött, hogy felemelhessen, de mikor hozzámért felkiáltott ő is.

- Mi a...

- Te is érezted? - kérdezte Sky, Calum-ot.

- Igen, de mi ez? - kiabálta Calum.

Sky behívta Luke-ot is, hogy érjen hozzám. Őt is megráztam. Michael is bejött. Elnevette magát.

- Én megmondtam, gyerekek! - mondta.

- Még is mit? - fordult felé Calum.

- Hogy neki is lehet ereje. Ha Louis-nak is, neki miért ne lehetne?

Ennyi volt az utolsó, amit hallottam tőlük, testem megfeszült és a földön rázkódni kezdtem a bennem feszülő ismeretlen fájdalomtól.

//

Mikor kipattantak a szemeim Calum aggódó szempárjával találkoztam.

- Jól vagy June? - kérdezte szomorúan, a kezét az arcom felé nyújtotta majd hirtelen visszarántotta.

- Jól. Csókolj meg és még jobban leszek! - kértem, mire félve nézett rám.

Közelebb hajolt a számhoz. Ahogy hozzáért az ajka az enyéimhez eldőlt, mint egy zsák krumpli és rázkódni kezdett.

- Calum! - ordítottam mire Sky bejött.

- Nyugi, June mindjárt jól lesz. Mondtam neki, hogy nem érhet hozzád.

- Mi? Miért.. Miért nem? - kérdeztem remegő hangon.

- Nagyon úgy tűnik, hogy.. Neked is van.. Van erőd. Tegnap este vagy egy óráig rázkódtál össze-vissza. Nem kicsit voltunk beszarva. Calum még el is sírta magát - magyarázta Sky.

- Nem, nem, az nem lehet! - fakadtam ki.

Calum végre magához tért s leült velem szemben.

- De lehet.

- És.. És akkor nem nyúlhatok senkihez, vagy? - csuklott el a hangom.

- Fogalmam sincs. Viszont szóltam Matt-nek. Ő pedig felkereste Louis-t aki mindjárt itt lesz. Egyedül ő tud neked majd segíteni - mondta Sky.

- Menjetek ki!

- June - mondták egyszerre.

- Egyedül akarok lenni! - üvöltöttem mire kimentek.

Belehalok, ha nem nyúlhatok Calum-hoz, vagy ha nem ölelhetem meg. Egyszerre vagyok boldog, szomorú és ideges. Ilyet még nem éreztem. Boldog vagyok, mert tetszik ez a képesség, vagy micsoda. Szomorú pedig hogy nem érhetek ahhoz hozzá, akit szeretek.

Megráztam a fejem.

Majd Louis betoppant.

- Kipp-kopp drágaság! - mondta miközben leült mellém az ágyra.

- Szevasz.

- Na mutasd mit tudsz.

Felé fordultam vigyorogva és a nyakára tettem a kezem mire torka szakadtából sipítozott. Elengedtem és mellettem vergődött pár percig.

Majd magához tért.

- Azt a büdös.. Olyan, vagy mint egy élő sokkoló - hitetlenkedett - nos, ezt szerintem.. Lehet orvosolni.

- Hogy?

- Ha te uralod az erődet, és nem ő téged. Ha megtanulod ezt, akkor rázogathatsz majd kedvedre embereket, akkor, amikor te is akarod, ha rákoncentrálsz. Egyelőre még nem szabad érintkezned senkivel.

- Honnan tudsz te ilyeneket?

- Sokat olvastam képességekről. És nekem ez az erő tetszett a legjobban. Abban hogy tárgyakat meg embereket tudok mozgatni, nincs semmi izgalmas. Na jó, de van, de a tiéd ezerszer jobb. Ezzel akár meg is ölhetsz bárkit. Te nagyobb veszély, vagy mint én - kacsintott rám.

Felsóhajtottam.

- És hogy uraljam?

- Segíteni fogok, ne aggódj. Na de most lemegyek ehhez a Sky-hoz. Úgy láttam, szeretne játszani velem egy kicsit - vigyorgott önelégülten.

- Menjél.

Kiment, majd utána bejött Calum és ugyanúgy mellém ült.

- Minden oké lesz? - kérdezte.

Belenéztem abba a gyönyörű barna szempárjába, amit annyira szerettem.

- Igen. Meg kell tanulnom.. Uralni ezt, vagy micsoda.

- Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád.

- Ki kell, különben neked fog fájni, azt pedig nem szeretném.

Elnevette magát.

- Ohh pedig szerettél megütni!

- Fogd be! - kuncogtam.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek.