Te és Oikawa egész este együtt voltatok, hiszen már kicsi korotok óta legjobb barátok vagytok. Mégis, most a sors úgy hozta, hogy egy ágyban szenderedtetek el, egymás karjaiban.

Ahogy orrán át kifújta a levegőt, csiklandozni kezdte arcodat ami miatt nagy nehezen magadhoz tértél. Láttad, ahogy veled szemben szunyókál békésen. Legbelül boldog voltál, de meglepett is, hiszen nem is emlékeztél arra, hogyan sikerült egymásba csimpaszkodva elaludnotok.

Olyan tökéletes volt.. nagy keze derekadon pihent, szinte kirázott a hideg már csak a gondolattól, hogy ez tényleg a valóság. Mindig szerelmes voltál belé és vigyáztál rá. A tény, hogy az a személy ölelt magához akit a legjobban szeretsz, felettébb boldoggá tett, s arra késztetett, hogy kezeddel óvatosan végig simíts tökéletes arcán.

Lágy érintésedtől azonnal magához tért. Megfogta kezed és tenyeredbe csókolt.

"Jó reggelt!" szólt álom ittas hangján, nagy mosollyal arcán.

"J-jó reggelt, Oi kun" motyogtad zavarodban.

Szíved hevesebben vert, s  szinte érezted, hogy arcod rák vörösbe megy át.

Oikawa vissza illesztette kezét derekadra és még szorosabban magához húzott. Mélyen szívtad be férfias illatát. Egyre inkább kezdted elveszíteni a fejed. Arcát nyakadba fúrta és lehelt rá egy apró puszit. Ahogy ajkai vékony bőrödhöz tapadtak, ha csak egy pillanatra is.. végig járta tested afféle jóleső bizsergés.

"Oi..ch-chan..."

Oikawa újra felvette veled a szemkontaktust.

"Hmm? Mi a baj (a te neved) chan?"

"H-hogyan.. v-vagyis.. mi-miért?"

"Kicsit össze vagy zavarodva, nem igaz? Nos.. van egy álmom. Tudod mi az?"

"H-hogy te legyél a legjobb feladó?"

Oikawa aranyosan kuncogott. Finoman megpöckölte homlokodat.

"Az álmom te vagy" vallotta be végül, s gyöngéden megcsókolt.

[ ok, hatszáz éve nem írtam ilyen sztorikat, könnyeim kifakadtak, de próbálkoztam XD ]