A suli udvarára siettél, onnan pedig a foci pálya melletti lelátóhoz, ami alá elbújtál, hogy végre valahol kisírhasd magad. A srác, akivel jártál mindenki előtt szakított veled valaki másért.

Végig az járt a fejedben, hogy talán nem vagy elég jó senkihez. Ezért hagyott magadra, emiatt nem akar téged. Önsanyargató gondolataid elérték a kívánt hatást és hangos zokogásba kezdtél.

"Hűha" szólt egy barátságos hang. "Így leharcoltak volna, (T/N) chan?" kérdezte lágy hangján, majd lehajolt hozzád Todoroki.

Pont Todoroki, aki annyira nem kedvel, ilyen állapotban lát? Mi lehetne ennél jobb?

"Jól vagyok csak egy kis magányra volt szü-szükségem" válaszoltál némi erőt véve magadon, még is féltél, hogy elcsuklik végén a hangod.

"Láttam a benti jelenetet, felesleges tagadnod" közölte nyersen, majd melléd ült. 

Felhúztad térded, fejed pedig neki döntötted. Nem akartad látni a reakcióját, szégyellted magad és az érzéseidet.

"Nem nagy dolog, (T/N) chan. Nem hiszem, hogy megérdemelt téged" osztotta meg Todoroki gondolatait.

"Megérdemelni?" emelted meg fejed és rá néztél. "Talán én nem érdemeltem meg őt!"

Todoroki mosolya inkább a szánakozást sugallta.

"Komolyan az a fajta lány vagy akit így lehet manipulálni? Te nem érdemelted meg őt? Viccelsz velem?" nevetett fel. "Annak a srácnak mindig új barátnője van. Gyorsabban cserél barátnőt, mint alsót, ezt valahogy biztosra veszem."

"Talán ha többet tettem volna érte, nem cserél le!" álltál ki továbbra is véleményed mellett, pedig legbelül te is gondoltál már erre.

"Ennél te menőbb lány vagy" mondta mosolygósan Todoroki.

Miket beszél itt?

"Menőbb? Unalmas vagyok, élem a hétköznapjaimat, próbálom túlélni a sulit, semmi különleges nincs bennem!" 

"Most is valami különlegeset csinálsz."

"Micsodát?"

"Kimondod a véleményed őszintén. És több van benned."

Hitetlenkedve néztél rá. Ő még is váll vetve kiállt emellett..

"Én csak tele vagyok hibákkal" motyogtad orrod alatt.

Todoroki finoman oldalba lökött.

"Például?" nézett rád választ várva.

"Nem vagyok szép, nehezen szeretnek meg az emberek, nehezen találom velük a közös hangot. Sokszor nem tudok érzelmeket kimutatni, unalmas vagyok, amihez hozzá érek elromlik, akihez közel kerülök, csak megkeserítem az életét!" hadartál összevissza szomorkásan.

Todoroki felnevetett.

"Tudod mi a legnagyobb hibád?"

"Rúgj még egyet belém! Mondd csak, rajta Todo kun!" biztattad keserűen.

"Nem veszed észre azokat az embereket, akik a hibáidat is tökéletesnek látják. "

"Még is ki lenne olyan ostoba?" kérdezted duzzogva.

Todoroki megemelte a kezét, mintha jelentkezne.

"Pfffhhhh! Ha szívatni akarsz, menj innen."

"Látod, látod.. túl negatív vagy."

"Sosem vagy velem kedves, kivéve most. Biztos jól szórakozol!"

"Azért nem vagyok veled kedves, mert idegesített, hogy olyan gyökerekkel foglalkozol, mint ő. Előtte pedig rendes voltam veled, azt hittem leesik, hogy.." magyarázta magabiztosan, de a végére elhalkult.

"Hogy?"

Todoroki fel állt és elindult. 

Követted.

Nem úszhatta meg. 

Muszáj volt válaszolnia.

Todoroki a foci pálya közepén megállt és a zöld fűre mutogatott. A zöld füvet néhol jeges dér fedte be, azzal a szöveggel, hogy..

"Randizol velem?"

Kicsit lejjebb jobbra az "igen", balra a "nem".

"Nos" köszörülte meg torkát Todoroki.

"E-ezt... t-te... csi-csináltad?"

"Mi lenne, ha döntenél és megmutatnád a válaszod annyival, hogy oda lépsz az adott szöveghez?"

Letörölted könnyeid a szomorúságot pedig boldogság vette át.

Az igenhez léptél, mire Todoroki boldogan mosolygott rád.

"Te leszel a kedvenc alsóm" nevette el magát, mire jól fejbe vágtad.

"Nem vicces, jó?"

Todoroki magához ölelt.

"Jó, jó".