Amióta Oikawában tisztázódott szexuális érdeklődésének kérdése, azóta oda volt Iwaizumiért, de sosem tudta, hogyan közölje ezt vele. Borzasztóan félt, hogy visszautasítja, ami valószínűbb, hiszen Iwaizuminak barátnője volt. Egy csinos szőke hajú lány idegesítő vinnyogó hanggal, aki folyton megakarta mondani Iwaizuminak mikor, mit és hogyan tegyen. Teljesen irányította a fiút, aki hagyta ezt neki. Természetesen Oikawának egyáltalán nem jött be, sőt a lánynak borzasztó stílusa volt, semmi tartás nem volt benne, hiszen szeretett flörtölni még Iwaizumi szeme láttára is. Oikawa mérhetetlenül dühös volt barátjára, hogy nem képes észre venni, mennyire rosszul bánik vele ez a lány, ezért aztán egyik edzés után kettesben maradtak az öltözőben.

"Iwa chan.."

"Mi van Trashykawa?"

"Nem gondolod, hogy a barátnőd csak a felszín miatt van veled?" kérdezett rá Oikawa kertelés nélkül, amit Iwaizumi meglepetten reagált le.

"Úgy kezdted" vágta rá morcosan.

"Minden sráccal flörtöl, oké ez így? A meccsünkre sosem jön ki. Tudtommal azt sem szokta megkérdezni tőled, hogy hogy vagy, nem?" vonta kérdőre Oikawa barátját.

"Ne üsd bele az orrod a dolgaimba!" parancsolt rá erélyesen Iwaizumi.

"Azért lettél ilyen ideges, mert igazam van?" firtatta sejtelmesen Oikawa, Iwaizumi a pólójába markolt és készült neki másik kezével behúzni egyet, de ahogy Oikawa barna szemeibe nézett, elengedte és sikeresen visszafogta magát.

"Jól tudom én is, hogy így van" mondta ki Iwaizumi higgadtabban halkan, még is hallhatóan.

Oikawa elé állt és letörölte Iwaizumi könnyeit. A fiú felnézett Oikawára aki csak boldogan mosolygott rá.

"Olyat érdemelsz, aki sokkal jobb hozzád, Iwa chan" susogta Oikawa, majd közelebb hajolt Iwaizumihoz.

"M-mit csi-csinálsz?" jött zavarba hirtelen Iwaizumi.

Oikawa félmosolyra húzta száját, Iwaizumi tarkójára illesztette kezét és csókba húzta. Iwaizumi abban a pillanatban legszívesebben megütötte volna Oikawát, de viszonozta csókját. Oikawa hasában pillangók röpködtek, melegség járta át testét és még éhesebben csapott le Iwaizumi ajkaira. 

"Ohohoooo!" ütötte meg fülüket egy lányos kuncogás. 

Mindkét fiú a gazdája felé fordult. Iwaizumi barátnője volt, aki kezében egy telefont tartott.

"Nagyon csinik vagytok együtt. Meg is örökítettem, ugye nem baj?" pimaszkodott a lány vigyorral az arcán.

Iwaizumi kezdett bedühödni.

"Töröld, basszameg!" parancsolt rá, majd ellépett Oikawától.

A lány fintorgott, majd magabiztos vigyor lett úrrá arcán.

"Nem kell aggódni, Iwa chan. Valahogy mindig tudtam, hogy inkább felé hajlasz" közölte a lány undorodva Oikawára mutogatva. "Kitöröltem a képet, oké?"

Iwaizumi fellélegzett. 

"Amúgy is szakítottunk volna.." közölte Iwaizumi nyersen gyilkos pillantást vetítve felé.

A lány hangosan nevetett.

"Talán az ufó imádó haverod miatt?" 

"Nem. Te is másra vágysz, ahogyan én is. Zárjuk le, oké?"

A lány túl hamar belement.

"Oké. Leléptem" vágta rá gyanúsan érzelemmentesen.

Oikawa addigra felkapta táskáját és készült elhagyni az öltözőt.

"Ami az előbb..." motyogta Iwaizumi, de Oikawa félbeszakította.

"Tökmindegy. Felejtsd el" vágta rá elkeseredetten Oikawa.

"T-tényleg? Mert talán félre érthettél..." 

"Ja, gondolom. Akkor holnap, Iwa chan."

Oikawában egy világ tört össze. Reménykedett abban, hogy Iwaizumi nem hiába viszonozta csókját, még is.. úgy csinált, mintha mi sem történt volna.

Talán jobb lesz kiverni őt a fejemből.

  ★・・・・・・★・・・・・・★  

Másnap Oikawa betért a suliba és mindenki őt bámulta undorodva, mintha valami leprás lenne. Aztán ahogy az osztályának emeletére ért, látta, hogy a folyosóra ki van téve az ő képe, ahogy Iwaizumival csókolózik. Iwaizumi arca annyira nem látszódott a képen, de az övé annál inkább. Oikawa lélegzete elállt, lábai pedig földbe gyökereztek. Mindenki azt szajkózta, hogy húzzon el, hogy undorító vagy esetenként beteg patkány, amiért saját neméhez vonzódik. A fangörlök is így illették őt, sőt, még meg is dobálták. Az egyik srác hozzá vágott egy nehezebb tárgyat, mire elterült feje pedig vérben úszott.

Iwaizumi pont akkor ért be, s amint látta társát a földön heverve oda sietett hozzá.

"Hé, jól vagy?" hajolt oda Iwaizumi aggódva.

"Hagyd már ezt a büdös meleget! Megérdemelte!" szólalt fel az egyik srác mögötte. 

Iwaizumi körül nézett. Látta a tegnapi képeket heverni mindenütt. Felsegítette Oikawát és a sráchoz lépett vele együtt.

"Ha még egyszer így hívod a csapattársamat átrendezem a képedet, világos?" 

A srác ijedtében csak bólogatott. Iwaizumi síri csöndben segítette Oikawát a gyengélkedőre. Amíg vártak addig Oikawa könnyei megindultak. Egészen remegett, annyira kétségbe volt esve.

"Oi, Oikawa.." puhatolózott finoman Iwaizumi.

Oikawa annyira el volt keseredve, hogy a fájdalmas gombóc ami torkában nőtt, nem hagyta, hogy bármilyen szó elhagyja száját. Teljesen kifakadt.

"Sajnálom. Ez mind az én hibám.." folytatta Iwaizumi. "Nem kellett volna..."

"Nem érdekel, érted?" kelt ki magából hirtelen Oikawa, felpattant és felrúgta székét, törni zúzni kezdett. "Nem bántam meg ami történt, ellenben te ezt akarod nekem mondani?"

Iwaizumi ledöbbent. Soha nem látta ilyennek Oikawát. Bűntudatot érzett, magát hibáztatta legbelül. Oda ment Oikawához és megölelte. Oikawa zokogott karjai közt, Iwaizumi pedig szorosabban ölelte.

"Meg sem vártad mit akarok mondani" suttogta Iwaizumi. "Azért hibáztatom magam, mert nem figyeltem oda eléggé.. és az én barátnőm volt, sejthettem volna, hogy nem fog ennyivel kibékülni. Egy gyökér voltam."

Oikawa kínjában elnevette magát. 

"Pontosan" értett vele egyet Oikawa, mire Iwaizumi is elnevette magát.

"Tudod mit?" kérdezte Iwaizumi, mire Oikawa rá nézett.

A fiú kezeibe vette Oikawa arcát.

"A tiéd vagyok" mondta egyenesen Oikawa barna szemeibe, aki egyből boldog mosolyra húzta száját.