.. Mi lenne, ha Kacchan szociális gondozó lenne, akiknek vigyáznia kellene reader chanra, nehogy újra öngyilkosságot kíséreljen meg? És legyen valami köztük, wink, wink.

bájdövéj, rájöttem, hogy nekem nem is deku a kedvenc szipiszupi hősöm, hanem mirio. megköszönöm a mangának, hogy így megszerettem. :') 

legjobb hős mirio maci, legjobb goni a husbando overhaul. sajnos kaneki elhagyott engem toka chanért. son of a bitch

nem tudom feldolgozni ezeket a mangás eseményeket, fszomxdd

ha akartok ebből preferencest, írjátok meg kikkel. tsók.:)

* * *

"(T/N)" szólított anyukád a neveden, mikor bejött a szobádba.

"Mi az?" kérdeztél vissza morcosan.

"Itt van Bakugou San" mondta, majd elő lépett a srác, akit mindennél jobban utálsz. "Légy vele rendes, nem akarom, hogy megint olyan incidens legyen, mint a múltkor."

"Kit érdekel, te mit akarsz.." vágtad rá fintorogva.

Anyukád csak sóhajtott egyet, majd magára hagyott. Ágyadban ülve videó játékoztál. Bakugou leült az ágyad szélére.

"Nem tudtam, hogy szereted a zombis játékokat.." 

"Nem tudok olyanról, hogy bárki is kérdezett volna" vágtál vissza.

"Tudom, hogy utálsz amiért én vagyok itt a szüleid helyett, de-"

"Inkább csak játszd a bébicsőszt. Kakaót kérek reggelire, és lekváros kroszit"

"Kroszit?"

"Croissantot" javítottad ki magad.

"Mi lenne, ha együtt mennénk el megvenni?"

Game over. Meghaltál a játékban. Dühösen neki vágtad a konzolod. 

"Mi lenne, ha tennéd, amiért fizetnek?" 

Bakugounak nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne ordítsa le a fejed. Tudta jól, hogy min mentél keresztül és ezt az egy dolgot tisztelte, ezért magadra hagyott egy kis időre, de akkor sem igazán, hiszen beküldte a testvéredet, hogy figyeljen.

Később visszatért a reggeliddel. Addigra a tesód már suliba indult.

"Ehh, meggondoltam magam. Valami mást reggeliznék.. mondjuk tükörtojást. Az egészséges, nem? De nem is akárhonnan szeretném. A város túlsó felében van egy jó he-"

Bakugou gondolkozott rajta, hogy megfojtson, de a földhöz vágta a tálcán lévő reggelidet.

"Mi a.. te beteg vagy?" néztél rá fintorogva.

"Kurva jó érzés volt, tudod? Elegem van abból, hogy egy hálátlan kis szar kegyeit keresem, aki feladná az életét, csak azért, mert a szülei szartak rá. Mindenkinek van csomagja, ideje lenne már túl tenned magad rajta!"

"Rohadj meg! Ez nem csak erről szól!"

"Hát miről? Sosem mondtad el nekem. Hogy értsem meg így?"

"Senki sem értheti meg."

Bakugou elnevette magát.

"Azt hiszed, csak te szenvedtél valaha ezen a világon? Azt hiszed, különleges vagy? Ez a te bajod! Na, gyere velem!"

"Nincs az a kurva ég, hogy én veled menjek!"

"A szüleid szobájába. Gyere!"

"Mi a.."

"Csak gyere!" parancsolt rád erélyesen, már már rád kiáltott.

Kinyitotta a szüleid szobáját, majd feléd fordult.

"Mit akarsz ezzel?"

"Törj. Zúzz. Tedd tönkre, ami a legkedvesebb nekik. Rajta!"

"Mi?"

"Utálod őket nem? Csináld!"

A szekrényükhöz léptél amin sok csinos porcelán díszelgett. Anyukád imádta őket. A falnak vágtad az egyiket és valami furcsa bizsergés járta át a tested. Folytattad és mindent felforgattál a szobájukban. Mindent tönkre tettél, összetörtél még az ágyneműiket és a ruháikat is felvagdostad.

És hogy milyen volt?

Kurva jó érzés. Mintha felszabadultál volna. Bakugou büszkén vigyorgott rád.

"Menjünk el reggelizni, hm? Én fizetem!" vigyorogtál rá.

"Legyen."

Később a reggeli felett bűntudatod lett, ahogyan bántál vele.

"Ne nézz már rám így!" nevette el magát Bakugou. "Nem kell megbánnod semmit."

"Nem is terveztem" hazudtad arcátlanul.

"Pffh.. jobb már, ugye?"

"Tudod.. annyira jó tanuló voltam. Mindig kerestem a figyelmüket, de elküldtek folyamatosan. Azt se vették észre, ha rosszat csináltam.. egyáltalán nem érdekeltem őket és azt gondoltam sokszor, hogy anyám meg se szült volna, ha valaki nem kényszeríti rá. Olyan utálatosan tudott rám nézni mindig is. Apát meg annyira sem érdekeltem, hogy rám nézzen. Úgy gondoltam, mintha valami leprás lennék.. mintha.. nem számítana senkinek, hogy élek-e vagy meghalok.." törtél ki keserves hangodon, s rakoncátlan könnyeid lecsordultak arcodon. "Sokszor úgy kelek fel, hogy a belső hangom azt mondja, bárcsak meghalnék.."

"Tudod mit? Basszák meg. Kit érdekelnek? Csak magadra kell koncentrálnod. Ne mástól várd el a szeretetet."

"Hogy szeressem magam, ha senki se szeret?"

"Vagy csak azt gondolod, hogy senki se szeret? Ilyenkor könnyebb ezt gondolni.."

"Ki szeretne egy ilyen szörnyet, mint én?"

"Egy másik szörny?"

"Ha?"

"Például az, akit az őrületbe kergetsz nap, mint nap?"

"Mi?" nevetted el magad. "Te belém.."

"Ja. Ne kérd, hogy kimondjam.." nevette el magát.

"Ez mit jelent?"

"Hogy most egy randin vagyunk" kacsintott rád. "És azt, hogy.. nos.."

"Hm?"

"Úgy döntöttem világgá megyek. Szeretnél velem jönni?" 

"És ha megakarsz majd ölni?"

"Szerintem annyit basztattál már, hogy már megtettem volna, nem gondolod?"

"Igaz ami igaz.."

"Hova szeretnél menni?" 

"Valahova ahol sok a hó. Érezni akarom, ahogyan ropog a talpam alatt.. és mindig nagy álmom volt, hogy hó esésben kapjak csókot.."

"Nagyszerű!" csapta össze tenyerét. "Akkor megfogod, megígérem."

"És ha nem sikerül?"

"Akkor porcukrot fogok fújatni ránk. Az talán jobb is, mint a hó, nem igaz?"

Elnevetted magad.

"Megtennéd értem?"

"Bármit, hogy ezt a mosolyt lássam."