Makoto és te már egy ideje egy párt alkottok, de őt túlságosan lefoglalja az edzés, ami csak tetézte a problémáitokat. Hiányoltad Makotot és rosszul esett számodra, hogy elhanyagol. Főleg Valentin napon.

"(T/N) chan, mit csináltok ma Makotoval?" érdeklődött barátnőd kíváncsiskodva.

"Semmit. Valószínűleg úszni fog, én pedig otthon berakok egy nyálas filmet és csokit habzsolok, valamint elhitetem magammal, hogy boldog kapcsolatban élek" válaszoltad meggyötörten.

"Komolyaaan?" háborodott fel barátnőd hirtelen. Felhúzta ingének úját és jeges tekintettel nézett rád. "Most megyek és móresre tanítom! Milyen tiszteletlen! Egyedül hagyni a barátnőjét ma." jegyezte meg felpaprikázva.

Nagyot sóhajtottál.

"Hagyd csak. Megszoktam már."

★・・・・・・★・・・・・・★・・・・・・★

Úgy is lett, ahogyan tervezted. A kedvenc filmedet nézve felmerült benned az is, hogy talán ideje lenne szakítani... hiszen ez így nem jó, alig látjátok egymást és bizony rég volt, hogy kettesben eltöltöttetek volna egy napot. De.. akit szeretsz, arra szakítasz időt, vagy nem? Talán Makoto már...

"(T/N)!" szólt anyukád, mikor belépett szobádba.

"Igen?"

"Itt a barátod!" közölte, majd beengedte Makotot, aki mosolyogva és illedelmesen köszönte meg anyukád vendégszeretetét.

"Fura, hogy itt látlak" vágtad hozzá sértődötten, amit Makoto egy grimasszal reagált le. Leült melléd ágyadra és szembe fordult veled.

"Elég szomorúnak tűnsz. Mi a baj, (T/N) chan?"

Most komolyan?

"Semmi sincsen."

"Miért nem mondod el mi bánt?"

"Jól vagyok, miattam aztán kár aggódnod" felelted sértődötten. "Nem mennél el? Egész jól megvoltam egyedül eddig."

Makoto arckifejezése szomorúba ment át. Ajkai lebiggyedtek és kölyök kutya szemekkel bámult rád.

"Tényleg azt akarod, hogy elmenjek?"

"Igen. De örökre" szaladt ki a szádon.

Makoto hirtelen felállt.

"Micsoda? T-Te most..." remegett meg kissé hangja.

Kerülted tekintetét.

"Jobb lenne, ha..." próbáltad volna befejezni, de Makoto táskájából kiugrott egy fehér cicus aki a lábadhoz dörgölőzött.

Zavartan pillantottál Makotora, majd megemelted az édes jószágot, aki elégedetten nyávogott kezeid közt.

"Ez a cica.."

"Neked szántam" fejezte be helyetted is.

Egyből elpirultál.

Hogy micsoda?

"N-Nekem?"

"A múltkor.. mondtad mennyire szeretnél egyet.. és g-gondoltam.."

"Miért?"

"Valentin nap van, vagy nem?"

"Nem akartad velem tölteni."

"Azt mondtam edzésem lesz és nem azt, hogy nem jövök át utána! Azért hoztam ezt a cicust, me-mert.." motyogta elpirulva. "Szeretném, ha ő emlékeztetne arra, hogy akármennyire elfoglalt vagyok néha az érzéseim nem változtak irántad és még mindig beléd vagyok esve. Az első naptól fogva amikor hazafelé sétáltunk és bevallottam neked.. a-azóta cs-csak rád gondolok. M-még a legrosszabb vitáink után is azt érzem, hogy teljesen beléd vagyok esve.." vallotta be érzéseit, te pedig teljesen lesokkolódtál.

Szíved hevesen vert, torkodban óriási gombóc nőtt, amitől egy szó sem hagyta el a szádat, ráadásul érezted, hogy tested jóleső melegség járja át, ami leginkább arcodon mutatkozhatott meg.

Makoto választ várva nézett rád.

"A-azt mondják ennyi idő után már nem is k-kéne pillangókat érezned a hasadban, v-vagy micsoda, de.. ak-akárhányszor meglátlak így érzek és sajnálom ha nem mutatom ki többször, (T/N)!" magyarázta Makoto a végén pedig kétségbeesetten megemelte hangját.

A cicus kiugrott öledből, könnyeid pedig megindultak és felé sétáltál.

"T-tényleg szeretsz?"

Makoto karjaiba zárt.

"Szeretlek, (T/N)!" fakadt ki hangyányit szomorkásan.

Mellkasába nyomtad fejed, könnyeid pedig nem szűntek. Jóformán átáztattad fehér pólóját ennek köszönhetően és úgy kapaszkodtál belé, mintha az életed múlna rajta.

"Hiányzol" nyögted keservesen.

Makoto megpuszilta fejed búbját.

"Ígérem többet leszek veled, (T/N)."

(lel nem lett életem műve, de próbálkoztam. :'d)