Hát. Remélem elolvasod ezt a kis sztorit, meg részt.

A nagyon menő gyerekek bulájba vannak ilyenkor, míg én próbálom nyitva tartani a szemeimet, hiszen nem rég értem haza a kis dijákmelómból, amit nagyon, de nagyon szeretek, so. :)

Tény, hogy folytatom ezt a könyvet, de mivel nem írhatok már bele, ezért megosztom gondolataim.

Nagyon sok mindenen átvitt engem ez a könyv, akárhányszor vissza olvasok részeket, felidézem azokat a napokat, amiket épp megéltem akkor. Voltak jók és rosszak egyaránt, emiatt pedig a szívemhez nőtt. Jó volt kiírni magamból, ha szomorú voltam, vagy ha épp jó kedvemben voltam.. és sokat változtam ez alatt az idő alatt. Megszerettem a KPOPOT, szerelmes voltam, összetörték a szívemet, én törtem össze másét, sokszor éreztem magam depisnek, sokszor nagyon boldognak, volt, hogy röhögve írtam egy részt, akadt, hogy könnyekkel áztattam a billentyűmet.. 

.. egyszerűen sokat jelent, és ez is hozott engem vissza igazán az írásba. Sokat köszönhetek nektek is, hiszen, ha nincsenek olyan olvasók, mint ti, akik előre lökdösnek, nagyon nehéz egy 'írónak' BOCS, DE NEM VAGYOK ÍRÓ, folytatni tovább és tovább. 

Köszönöm, hogy újra megszerettettétek velem az írást és hogy végig vittem. :)

Bevallom, sokszor mondom, hogy nem szeretem az írásaimat, de rosszabb napjaimon vissza nézem és még én saját magamon is nevetek, hogy ez hogyan sikerült.

So.. búcsút veszek tőle.

És.. mivel ilyen jó arc vagyok, össze szedtem a kedvenc kommentjeimet, mert igen, attól még, hogy rohanás az életem és néha elfelejtek válaszolni rájuk, látok ám, de mindent, de mindent.

Best of:

Yeyy, hahha, büszke vagyok rátok kicsikéim:D <3

És, aki nem tudná, itt van a folytatása a könyvnek, az adatlapomon meglátjátok egyből:) Holnap lesz is rész. 

Köszönöm, hogy olvastátok a bénázásomat. Tényleg hálás vagyok érte.

Szeretek mindenkit. ^^