*ha erőslelked van csak akkor olvasd bye*

"(T/N) chan, (T/N) chan" rohantak a folyosón át, egyenesen hozzád osztálytársaid, pánik keltő hangnemben.

"Mi az?" fordultál feléjük aggódó arckifejezéssel.

Ők rémült és tanácstalan képpel néztek rád.

"M-megint... megtörtént.." habogta az egyik lány.

"Ami a múlthéten is" folytatta a másik fiú komoran.

"Mármint.. micsoda?" kérdeztél rá értetlenül.

"Meghalt egy diák újfent, (T/N)!" vágta ingerülten a képedbe a harmadik lány.

Megilletődtél egy pillanatra. Gyorsan szád elé kaptad kezed.

"K-Komolyan?"

"Igen" felelték kórusban.

"És mivel te vagy az osztály elnök, kell mondanod némi búcsú beszédet az illetőröl, mivel az osztálya nem tudja vállalni a feladatot, annyira megrázta őket a hír" magyarázta lelkiismeretesen az egyik lány, lassan ökölbe szorítva a kezét.

"M-miért.. n-nem baleset volt?" firtattad teljesen lesokkolt állapotban.

A lány közelebb lépett hozzád és füledbe suttogott. 

"Feldarabolták és egy bőröndbe tették a testrészeit, majd a folyóba dobták, mint valami használt kacatot" közölte veled, majd ellépett tőled.

Olyan volt, mintha megfagyott volna körülötted a levegő. Furcsálltad ezt a hirtelen hideg szellőt, ami megcsapott.

Bevállaltad a feladatot és mondtál egy búcsú beszédet a lányról, akit amúgy nem is ismertél, de muszáj volt úgy előadnod magad, mintha közel álltál volna hozzá, hogy eleget tegyél tanáraid kéréseinek is. Hetek óta ez történt. Különös kegyetlenséggel haláloztak el lányok, de a legtöbbjük a népszerű, nagyszájú fajtából, akik mindenkivel kegyetlenkedtek. A fél suli hálás is volt, meg nem is. Az osztálytársaid azért furcsállták, hogy nem tudtál az újabb gyilkosságról, mivel a te apád a helyi bíró, így feltételezték, hogy tudni fogsz a történtekről.

Ami ez után történt, attól vált igazán érdekessé. Két hétig semmiféle gyilkosság nem történt, majd.. a fiúk, akik megkörnyékeztek vagy flörtöltek veled, napról napra haltak meg, arról nem is beszélve, hogy esténként érezted azt a hideg fuvallatot, mint azon a napon. Sok furcsaság jött szóba, magától megindult a csap otthon, a szobádban képek estek le és törtek be. Próbáltad be tudni annak, hogy ez az egész csak képzeleted szüleménye és hogy van mindenre magyarázat.

Innentől kezdve majdnem minden napot rendőr örsön töltötted és el kellett mondanod, hogy mi is zajlott közted és a bizonyos srácok között, akik kapcsolatba kerültek veled. Igyekezted jól viselni, de ez nem egy túl könnyű feladat.

Aztán egy nap..

Felmentél az iskola tető térére, elfeküdtél a betonon és a pompázó kék eget bámultad. Próbáltál lazítani, de nehezedre esett. Hallottad az ajtó kattanását, ami vészjóslóan jelezte, hogy valaki ugyanígy követte példádat. Felültél volna, de az illető abban a pillanatban rád mászott, föléd kerekedett és leszorította kezeidet. Shinso elmosolyodott, lila szemeivel pedig mélyen lelkedbe hatolt.

"(T/N) chan.." duruzsolta vággyal teli hangján.

"Shinso-kun, engedj el!" kérlelted kétségbeesetten.

Épp megakart volna csókolni, de akkor lila hajába túrtak, hátra feszítette egy igen ijesztő alak a fejét, kését nyakára illesztette, elvágta ütőerét vére pedig rád spriccelődött. Rád esett a hullája, de te lelökted magadról és szembe kerültél Shinso gyilkosával. Fekete haj, kék szemek, rengeteg heg, fekete öltözék, magas és távolságtartó természet. Ez jött le elsőnek gyilkosából. Félmosolyra húzta a száját, s úgy nézett rád.

"Ki sem dobod a taccsot, mi?" 

"M-mi van?" csattantál föl rögtön és kiegyenesedtél.

"Nagy rajongód vagyok, tudod?"

"M-micsoda? K-ki vagy te?"

Közelebb lépett hozzád és egyenesen a szemedbe mondta.

"A nevem Dabi. És tudom jól, hogy te ölted meg azokat a lányokat" suttogta ajkaidra.

Hirtelen lehunytad a szemed, de mire észbe kaptál, már eltűnt. Beharaptad alsó ajkad és menekülőre fogtad. Nem láthatnak egy halott diákkal együtt, főleg nem olyannal, akinek el van vágva a torka.

Sikerült meglépned a szokásos, titkos útvonaladon. Igaz-e amit mondott? Teljes mértékben. Utáltad az embereket. Utáltad azokat, akik bántanak másokat, szándékosan. Főleg azért, amit az egyik ilyen népszerű beképzelt liba tett a testvéreddel. Addig addig cseszegette minden egyes nap, míg öngyilkos nem lett. Azóta kedvedre kínzod az ilyen hulladékokat, akiknek ilyen jellemük, természetük van.. de ki ez a srác és honnan tudhatja?

Eltelt két nap. Apukádnak köszönhetően kimagyaráztál mindent és faggatni kezdted az osztálytársaid, hogy ismernek-e egy Dabi nevű fiút. Senki sem tudott válaszolni. A könyvtárba indultál keresgélni ezzel a névvel. Sikerült találnod egy cikket egy Dabi nevű démonról, aki az olyan emberek lelkét szereti elvenni, megenni, akik veleéjig romlottak. Kihullott a kezedből a könyv, hazasiettél mint valami őrült, hogy lenyugtasd magad és kieszelj valami tervet, de újra megjelent előtted.

"Rájöttél igaz?" firtatta székedben ülve, kést fogva kezében, amin vér díszelgett. Lenyalta róla, majd rád nézett.

"M-mit akarsz tőlem?"

"Milyen érzés volt?" kérdezte fittyet hányva arra, te mit akartál megtudni.

"Válaszolj!" parancsoltál rá, mire oda sétált hozzád.

Megállt előtted, hajadba túrt és közel húzta arcát tiedhez.

"Itt én parancsolok, értetted?"

"J-jó.." felelted halkan, még is hallhatóan.

Kissé megijedtél tőle, amiért olyan erélyesre váltott.

"Mhhmm, jó válasz. Kérdezhetsz!"

"T-te.. hogy.. lehetsz hús vér ember?"

"A legtöbb hozzám hasonlónak van ereje, ami lehetővé teszi (T/N) chan. Tudod, teljesen lenyűgöztél. Végig néztem minden egyes tettedet. Mindig is érdekelt, hogy az ostoba pornép miért szeret másokat, mi az az erős kötődés, amit mások iránt éreznek.." magyarázta Dabi kidüllet szemekkel, eszelős hanglejtéssel.

"A fiúkat.. akik csak szóba álltak velem.. te ölted meg?"

"Ki tudja?" húzta nagy mosolyra száját. "Ha belegondolok, te nagyobb szörnyeteg lehetsz, mint én. És ez tetszik, túlon túl tetszik! Már értem ezt az ostoba érzést, ami hatalmába kerít titeket, valahányszor elcsábít valaki" vallotta be.

"M-mit akarsz tőlem tulajdonképpen?"

"Már tudhatnád. Téged!" jelentette ki, mire te teljesen megilletődtél.

"Engem, mint..?"

Dabi nem válaszolt, csak megcsókolt. Viszonoztad egy pillanatra. Belemolsolygott a csókba, s levált ajkaidról.

"Téged mint újdonsült háziállatomat. Ezzel a csókkal megpecsételtem a sorsodat. Csak nem gondolod, hogy boldog élet vár rád, azok után amit tettél?" nevetett ki jóízűen. "De ne aggódj. Gondodat fogom viselni, baby. Mellettem megtudod milyen az igazi pokol."

****

KövetkezőnyálasDenkileszbye