Kacchan

Bakugou Sensei ebben a hónapban már a harmadik karós dogádat csapta le az asztalodra. Ítélkezős arckifejezéssel bámult rád.

"Már megint el buktad ezt a tesztet!" jegyezte meg, mire vigyorogva néztél rá.

"Igen? Háromszor is rosszul sikerült megtanítania rá!"

"HA? KEKECKEDSZ VELEM, KÖLYÖK?"

"Nincs rossz tanuló, csak rossz tanár!" mondtad ki, vérben forgó szemei pedig egyáltalán nem ijesztettek meg.

"AZ IGAZGATÓIBA, HA NEM AKARSZ MEGHA-" kiáltott rád, majd megköszörülte torkát. "Akarom mondani.. nem akarsz büntetésben itt maradni.."

Dazai

Kedvenc irodalom tanárod össze csapta a könyvet, amiből felolvasott nektek, majd boldogan mosolyodott el.

"Egy szerelmes öngyilkosság... hát mi lehetne ennél csodálatosabb?" sóhajtott fel, mire elkuncogtad magad. "Hmm? (T/N) kisasszony, esetleg szeretne valamit hozzá fűzni?"

"Most komolyan arra akar tanítani a Sensei, hogy az öngyilkosság jó?"

Dazai sértődötten nézett rád, és elállt a lélegzete.

"HOGY MERÉSZELED IFJÚ HÖLGY. KIFELÉ AZ ÓRÁMRÓL!"

"De-de hát.."

"KIFELÉ!"

Karma

"(T/N) chan, a múltkor azt mondtad, nagyon gyorsan számolsz, igaz ez?" firtatta Karma Sensei a matek tanárod.

"PERSZE!" vágtad rá egyből, magabiztosan.

"Akkor mennyi harminc öt szorozva negyven nyolccal?"

"Uhh, százegy!" szólaltál fel, ahogy kimondta.

"Micso-" képedt el Karma Sensei. "Ez még a közelében sem volt!"

"Azt mondtam gyorsan, de az nem jelenti azt, hogy jól is!"

Oikawa

Tesi óra. Sosem szeretted és mivel a legutolsó óráid voltak, mindig ellógtad a mai nap azonban más volt. Ahogy kicsöngettek, már rohantál is kifelé a suliból. Az utcára lépve fellélegeztél és megindultál haza felé, de akkor..

"(T/N) CHAN!" kiáltott utánad egy ismerős hang.

Lassan fordultál meg és láttad, hogy a tesi tanárod, Oikawa biciklivel jön utánad, így rohanásnak kezdtél, de ő beért téged.

"HÉ, (T/N) CHAN, IDEJE VISSZA FORDULNI!" parancsolt rád.

"Ki az az elmebeteg tanár, aki egy lógós után jön, hogy aztán vissza rángassa a suliba?"

"A nevem Oikawa Tooru, én lennék a tesi tanárod, ha járnál tesire, tudnád, de most majd bepótolunk mindent!"

Todoroki

Késve estél be az unalmas töri órádra, amit a fura tanárod szóvá is tett.

"Már megint, (T/N)?" ingatta fejét rosszallóan.

"Egy királynő nem késik, csak mindenki más érkezik túl korán!" válaszoltad magabiztosan, majd leültél a helyedre.

"Mi a baja ennek a gyereknek.. minek dolgozok én itt?" motyogta orra alatt és felsóhajtott egy nagyot.

Dabi

Angol órára egy fura szerzet jött be helyettesíteni, jobban mondva, egy ijesztő pasas. És ha őszinték akarunk lenni, nem is voltál biztos benne, hogy tudja a dolgát.

"Na jó, a tanárotok hagyott nektek feladatot szóval nyissátok ki a kétszázötödik oldalon!" adta parancsba, majd a könyvre nézett. "Ohh bazdki, ennek nincs is annyi oldala.." képedt el.

"Úgy is elég házit kaptunk, minek akkor még ezen az órán is tanulni?" firtattad unottan, amit Dabi megelégelt.

"Oké, kölykök, nézzünk valami filmet. Köszönjétek meg, hogy is hívják channak!"

Levi

Levi mérgesen csapta le az egyes dolgozatod az asztalodra, mellé pedig egy mekis éttermi munka jelentkezési lapját.

"Levi Sensei, ez meg micsoda?" 

"Ha így folytatod, ki is töltheted!" válaszolta ridegen.

"És magának nem lenne jó mellék állás?" motyogtad orrod alatt dühösen, mire megfordult.

"Mit mondtál, kölyök?"

"SEMMIT, SEMMIT!"